Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-12 / 2. szám

gyűjti a' gyámoltalanokat, számra 80-at, egy 1 relmekre és barátai közbenjárására akkor engea' városi hatóságtól neki átengedett üres kla- [ delmet nyert az alsó városi iskolában taníthatni. stromba. Készület és pénz nélkül, csak egy szolgálótól segítletve, hozzáfogott a' nagy munkához, és a* testileg, lelkileg borzasztóan elhanyagolt, elvadult gyerekség Pestalozziban nemcsak oktatóját, nevelőjét találta: de tőle még azon dolgokban is nyert ápolást, melly eketmagok a' szülék is szolgákra szoktak bízni.— 0 mosogatta és tisztogatta a' rühhel és oltvarral lepett szegényeket, ö ápolgatá a1

betegeket, ö öltözgeté a' kisdedeket, és ö tanítá őket egymásnak segédkezet nyújtani. — Minden rendes tanítási eszközöktől megfosztva, Pestalozzi mindent, a' mi keze alá került, azzá varázsolt át. Atya és anya, parancsoló és szolga, felügyelő és ápoló, tanító és nevelő mindegyütt volt ő e' kisdedeknek, kik a' mint atyai mindnyájuk iránt egyenlő szeretettel viselő szivét megismerték, egymáshoz is testvérileg simultak. — Mikor izzasztó napi munka után P. szük vacsorájához 80 gyermekei körében asztalhoz ült, és mikor fejét nyugalomra hajtva, ágyában az ő gyermekeivel karban estimáját elmondta: akkor élte P. élete ama pillanatait, mellyekért annyit tűrt és szenvedett. Azonban ez sem tarta soká, 1799. a' háború szétoszlatá azt, a1

mit a'szeretet összegyűjtött. Junius 8-kán a' francziák, az austriaiaktól szoríttatva, Stanzot megszállták, és a' kolostornak, melly Pestalozzi intézetének lakul szolgált, melléképületeit katonakórházzá változtatták át. Szétbocsátá tehát a' gyermekeket övéikhez, maga pedig, roncsolt egészségének helyreállítása végett Gurnigel fürdőbe ment. Jókor történt e' félbeszakasztása törekvéseinek, mert különben az erőködéseknek áldozatja lett volna Pestalozzi. Gurnigelben, irja P., újra felszedtem magamat, és ujulási napokat éltem, mellyekre nagy szükségem volt. Nem feledem e* napokat, míglen élek: megszabadítának; de nem tudék élni munkám nélkül. Kik P. nem értették, ugyanezt mondták, de egy kicsit más értelemben : ,,A' szegény nem tudja máskép keresni kenyerét, tehát ískolamesterkedik." Igaz, hogy bér után nem kérdezősködött , de ez magától értetik, és azért csak nagy nehezen tudott arra rámenni, hogy Kurgdorfban egy alsó parasztiskolában mint segédtanító oktathasson. E' természetlen viszony sem tarthatott soká. P., ki mindig új utakon járt, a' fötanítónak sehogy sem tudott megtetszeni, anynyival kevésbbé, minthogy a' derék ember még attól is tartott, hogy P. végre iskolamesterségétöl is megfosztja. — Azért is nem sokára hire terjedt, miként P. alig tud irni, számolni, sőt még jóformán olvasni sem, és a' mi legborzasztóbb, a' heidelbergi káté veszedelemben forog. Mi volt illy körülmények között természetesb, mint hogy a' jött-ment iskolamestert ismét kitették. Sok ké-Pestalozzi, itt a'mennyire az iskolai rendszer engedé, a' Stanzbanjelkezdelt tanítási kísérleteket foly tatá. A' természet intéseit meglesve, leginkább azon volt, hogy a' gyermekeket elébb, mintsem az unalmas betüzéssel tanulási kedvöket elölné, érzékeiket folytonosan gyakorolva,hasznos tárgyismeretekkel gazdagítsa, és lelki erejöket kifejtve, beszédbeli ügyességnek birtokába juttassa. A* kopott falszőnyegek czifráitól kezdve azoknak legkisebb lyukáig, mind szemlélet tárgyává lön, mellyen Pestalozzi az iskolamester tanítványait gyakorlá. — „Ezt hisz én is tehetném itthon gyermekeimmel" szólának gáncsolva a' parasztok; 's nem is sejtették, hogy e' gáncs legnagyobb dicséretére válék Pestalozzinak. Minden örök igazságok, és az azokon alapuló emberi cselekvések ollyanok, hogy amazok, ha egyszer kimondattak, ezek, ha egyszer szemünk előtt megtörténnek, mindenki elcsodálkozik: miként lehetett olly egyszerű dolgot előbb nem tudni, vagy a' mi még közönségesebb, nevezetesen a' műveletlen résznél: nem csodálja 's azért fel sem veszi. — A' burgdorfiak, ez utolsó szempontból indulva, csakugyan azt hitték, hogy a' gyermekek mitsem tanulnak. Azonban 1800. mart. 31-én a5 városi iskolatanács Pestalozzinak 8 hónapi munkálkodását megvizsgálván, működéséről ugy nyilatkozott, hogy igazán nem mondhatjuk, kinek válik a' jelentés inkább tiszteletére: az iskolamesternek-e, vagy a' jelentést tevő iskolahatóságnak? Pestalozzinak e' jelentés elégtétel volt alacsony állásában, a' hová nem illett, annyi idő óta tűrt méltatlanságokért, és visszaszerzé neki polpártársinak bizodalmát, melly nélkül hatni a' társaságban épen nem lehet. E' vizsgálat után nem soká maradott P. alárendelt állásában. — „Miután — így nyilatkozik P. — közel egy évig akaratfosztott zugiskolamesterképen az abc-t kénytettem nyögni, hirtelen egy olly vállalatba kaptam, melly nem vala kevesebb leendő, mint árva- , nép-nevelőket képző- és tápintézet egyben; de már csak első évre is annyi költséget kivánt, hogy alig lehetett reményem csak tizedrészét is kézhez kaphatni." Ez intézet felállásával nyittatott meg utolsó, leghíresebb munkaköre Pestalozzinak, az úgynevezett Pestalozzi-intézet, melly Burgdorfban alapítva, innen Münchbachseebe és végre Iverdunba tétetett át 's mindenütt a' müveit világ figyelmét vonta magára. Tischer, a' helvét nyilvános oktatás ministerének titoknoka, a' burgdorfi várban egy népnevelőket képző intézetet akara alapítani,'s a'czélra a' már akkor mint tanító jelesül kitűnt Krüsit Burgdorfba hivá, ki is 1799-ben 28 növendékkel együtt eljött. Azonban Tischer hirtelen megholt, és vele a' vállalat dugába dőlt. Most Pesta-