Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-04-05 / 14. szám
sás. „Az oktatás- és nevelésre nézve az unatkozás a' legveszélyesebb méreg." Benehe. Ha a" gyermek foglalkozás nélkül egy helyben kénytelen vesztegelni, elveszti lelki éberségét, aluszékony, bámész, rest lesz; ellenkező esetben pedig a' pajkosságnak 's vele az erkölcstelenségnek tárunk kaput. Miként vihesse ezt véghez a' tanító, kinek munkásságát és erejét az iskolai osztályzat, tanítványok száma, nagyon megosztják? Engedjen befolyást a' szorgalmas és jó erkölcsű tanítványoknak mind az iskolavezetésben és felügyelésben, mind az oktatásban, 's itt ismét a' bellancasterismussal találkozunk, b) Iskolázásrai képesség és iskolázás időköre. Az iskolázásra képes életidőt meghatározni nemcsak azért szükséges, mert a' gyermek idöelötti és mesterséges érlelése íanyar gyümölcsöket terem: hanem a' közískolai oktatás és nevelés csak ugy ölthet fel némileg egyéni színt, ha az iskolakezdö nevendékek körülbelöl egykorúak 's igy a' szellemi fejlésnek is igen egy stádiumán vannak. Az iskolázás idököre hat év; három az elemekre, három a' reálékra és vallásoktatás folytatására, és igy 5 — 7 —10 — 12-ig. Az iskoláztatás legyen kötelező erejű; 5—6 évesek már járhatnak. 7 évesek pedig tartoznak iskolába járni. A' hol talán a' körülmények a' nyári iskoláztatást teljességgel meg nem engednék, ott az őszi munka végeztétől martius végéig mindennapos téli iskola, nyárban pedig minden héten egy napos iskola legyen. Igen óhajtandó, hogy minden tanképes gyermek iskolába járjon; mert különben azon néposztály zárja ki magát, mellynek a' képzésre legtöbb szüksége van; de hogy az iskolai oktatásnak a' népképzésre tartós befolyása legyen, a' hat év eltölte után még három évig minden héten egyszer tartassék ismétlő vagy továbbképző iskola; mert a' gyermek szellemi fejlése ott szakad meg különben, hol szilárdulni és önállóságot kezd nyerni, c) Iskola, tanítás és tanszerek osztályzása. xWinden jól rendezett iskolába egyszer, iskolaév kezdetén, a' fenebb meghatározott életidői kellék mellett, vétethetnek fel gyermekek, *s az egész iskola annyi osztályt foglalhat magába, a' mennyi az iskolázás idököre. A' hol, miként nálunk, a' mennyi gyermek, annyi különböző osztály, 's mondhatni, a' hány nap, annyi iskolaévkezdet, rendet, szabályos foglalkozást hozni be az iskolába a' Iehetlenséggel határos. Az iskolai osztályzat ezen főfeltételére azért különös gondot kell fordítani A* tanítás ugyanazon egyénre bízassék-e, vagy többekkel osztassék meg? ezen kérdésre azt feleljük: népiskolában központi oktatás a' legczélosabb, mert az elemi tudományokat, bár különfélék legyenek is, egy kiképzett tanító könnyen sajátjává teheti, miután itt nem a' kimerítő ismeret a' czél, hanem az általános emberképzés, vagyis a' szellemi erők lépcsőzetes és czélszerü kifejtése, mellyet is leginkább azon tanító vihet véghez legkönnyebben; ki a* gyermeket mindén irányban, hatalmába kerítheti, értelmi és erkölcsi haladását, miként fogyatkozásait, folytonos figyelemmel kisérheti; továbbá még népiskolában tekintély és kegyelet uralkodik, melly nem szeret sok közt megoszlani. Minden osztálynak és évfolyamnak ki legyen mérve szakmája, mert e' nélkül az iskola előhaladását nem lehet helyesen megítélni; 's mindenik osztály szaktudományai, a? változékonyságot szerető gyermekkor természete szerint, párhuzamosan, azaz, egymást felváltogatva taníttassanak; végre készíttessék leczketerv, vagyis mindenik osztály tanulási foglalkozása mindennapra és órára pontosan kiszabassék, 1 s ugy, hogy míg a' tanító egyik osztálynál mulat, a' többi osztályok is foglalkozásban legyenek. A' tanszerek kétfélék: közösök, p. o. falitábla, földrajzi eszközök 'stb. és egyediek, mellyekre egyenként minden gyermeknek szüksége van, p, o. kézikönyvek. A' kézikönyvek fökellékei: a) legyenek minden iskolában egyenlők és kötelező erejűek; b) tárgyukat a' személyre, kivel, az időre, mellyben az ismeret közöltetik, a' többi tanulmányokra, és az iskola szellemére viszonyítva, egy teljesen keresztülvitt egészet képezzenek; c) magokba foglalják mind a' tanulni valókat, mind a' tanítványoknak magányos foglalkozásul szolgáló feladatokat (lectio és pensum). Ha majd népiskoláink reformjával új kézikönyvek készítésének szüksége áll be , itt is el kell térnünk a' régi gyakorlattól, ugy azok készítése-, miként megbirálására nézve. Nem következik ugyanis , hogy a' kit a' közvélemény történetesen megbíz, avvagy azon főiskolai szaktanító, ki tudományában tudós, egyszersmind jó népiskolai könyvet tudjon irni; valamint az eddigi gyakorlat szerint, egyes hivatalnok, vagy bárki más egyéni véleményétől függeszteni fel valamelly kézikönyv czélosságát, veszélyes, mert buzgó hivatalnok és ügyes biráló nem ugyanazok, 's ha többen is hibázhatnak, egy még inkább. — Legjobb itt versenyt nyitni, 's csak azon esetre bízni meg különösen valakit, ha a' kitűzött határidőre egy pályairat sem adatnék be, vagy a' beadottak a' bírálatot ki nem állanák; birál pedig a' fentemlített kerületi iskolafelügyelöség, az irányadóul kitűzött módszertani vezérelvek nyomán. De azt kérdhetné valaki: tekintve anyagi erőnket, honnan teremtsük elő a' szükséges pályadíjt ? Azon szerencsés körülmény, hogy kézikönyveink, a' kerület minden iskoláira nézve, kötelező erővel bírnak 's az e.kerületnek saját nyomdája van, nemcsak azt eszközli, hogy népiskolakönyveink a' legjutányosabb áron adathatnak, hanem mint illyenek, nagy mennyiségben és sokszor nyomatván, a' szerzőnek, mind első, mind ujabb átnézésök és nyomatásuk alkalmával, némi tiszteletdíjt biztosíthatunk. d) Közjátékok és testgyakorlatok, kirándulás
