Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-29 / 13. szám

hogy ha ezen készség megvan, ez aztán áldozni is i'og kifáradhallanul még akkor és azon czélra is, midőn és a' mellyröl előbb még álmodni sem merénk. 7} Még az is mondatott: mért hogy nem kapcsoljuk egybe az intézetet az egyetemes gyűlésekkel, hanem inkább privát uton akarjuk életbe léptetni azt? Erre csak azt válaszolhatjuk, hogy az egyetemes gyűlés, miután az alapszabályokat maga elébe terjeszté, helybenhagyá 'stb., a1 kivitelt privát uton kívánta foganatba vétetni. A' kérdés csak az: jól cselekedett-e így az egyetemes gyűlés? Véleményem szerint, igen is, söt bölcsebb határozatot ennél alig is hozhatott. Mintha érzette volna ezen egyetemes gyűlés, hogy miután ugy is keveset tesz, és per hamaritudinem szokott átszökdelni némelly ügyeinken: mi kimondhatlan bajos volna, ha még a' gyámintézettel is vesződnie 's miatta — horribile dictu! — a' két napig tartó gyűlést még egygyel kellene szaporítania! Vagy tán érzette azt is, hogy ezek az egy évben egyszer tartott gyűlések jók lehetnek indítványozás és de verbis quantum vis-nemü vitatkozásokra ; de kivitelre, végrehajtásra, intézkedésekre 'stb. nem épen a' legczélirányosabb valamik. De végre hálát kell mondanunk az egyetemes gyűlésnek ezen intézkedéseért már csak azért is, mivel a' gyámintézet ügyét azokra bizta, kik hozzá csatlakozni akarnak, ugy hogy a' tagok magok határozzanak mindenekről, a' helybenhagyott 's egyházunk javával megegyező szabályok korlátain belől. Egyébiránt itt is áll az, hogy ha tetszik, változtassunk rajta. Denique! legyünk őszinték! Nem hiszem, hogy volna e' hazában, egyházát igazán szerető protestáns ember, ki, a' gyámintézet alapszabályainak átolvasása után, legalább annyit be nem vallott volna, hogy az eszme üdvös, kivitele kívánatos, jövendője legszebb reményekkel teljes. De a' ki ezt megvallván magának, bármi mellékes nézetek, ürügy vagy forma 's kiviteli hiányok miatt, hozzá pótlólag, javítólag, adakozólag, éltetöleg csatlakozni 's hozzá szólani mégsem akar: azt én megérteni nem tudom. Egy igen nagyon tisztelt, de egy darab idő óta irigyletes koszorúinak árnyékában hallgatagon mulató munkatársunk egykor igy kezdé czikkeit: ha én ez meg ez volnék. Szabadjon ez alakot kölcsön véve töle, szólanunk: Ha én pap vagy felügyelő volnék, legszentebb tisztemnek tartanám a' gyámintézetet behozni gyülekezetembe: vele a' középponthoz csatlakozni; a'gyűjtött pénz megtartandó részéből egy külön tökécskét gyűjteni 'stb. Ha én esperes vagy felügyelő volnék, a' legelső gyűlésen a' gyáminlézeíet szóba hoznám, az ellenvetéseket eloszlatnám, a'jobb alakulást illetőleg, tanácsát társaimnak kihallgatnám, követeink által a' középpontban előadatnám 'stb. Ha én suprens volnék, teljesíteném a' zolnai zsinat II. pontját, melly igy hangzik: „Visitenf ecclesias quotannis, cum per se, quando facere poterunt, tum per suos seniores, quando vei adversa valetudine, vei aliis inevitabilibus malis pro hibiti fuerint, quodsi, quando singulas ecclesias adire et invisere non potuerint, operám tamen dabunt, ut vei anniversarias dominorum ministrorum congregationes ita ordinent et disponant, quo singulis interesse queantHa pedig ezt nem tennék, mit nem is tesznek, 's tán nem is tehetnek, áldozat nélkül bizonyosan nem: legalább jó volna, ha minden az egyes esperesekhez intézett levelök igy végződnék: denique puto gyámintézet esse sublevandum! Ha én egyetemes felügyelőség volnék, a' kihirdetendő Ultimátumok közlése mellett, koronként az illy intézetek pártolását is sürgetöleg ajánlanám. Ha én, szóval, evangyélmi keresztyén volnék, ha csakugyan az volnék, nomine et omine t. i., a' mellett, hogy ugy tekinteném magamat, mint élőtökét, mellynek az egyház javára évenként kell kamatoznia: mindaddig nem nyugodnám, míg oda nem vinném a' dolgot, hogy igy ítéljen maga felöl egyházam minden tagja. Ennyit a' gyámintézetröl a' lelkemmel összeforrott trias egyikéről. Másszor tán többet is, ha Isten is ugy akarja. — A'másodikról, ^paptanakodásokról, már volt szó, melly a' gyámintézettel annyiból áll kapcsolatban, hogy amannak egyik legméltóbb tárgya épen ez lehelne. A1

harmadikról, az egyházszerkezetről, szinte volt szó 's megnyugtatásul annyit bizonyosan ígérek, hogy Isten segedelmével, az atyafiaknak ezt illető véleményeit nem sokára in nuce adandóm. Székács. Mezőföld! egyházmegye hely rendező kozgyíiiéxe. Tartatott Szilasbalháson, f. é. febr. 26- 's több napjain, rendes elnöklet alatt. — Érdekesb tárgyak: 1) Egyháztörvényes látogatásról hivatalos jelentés tétetvén, nyilváníttatott: mikép egyházainkban ugyan — alig egyet 's kettőt kivéve — kivánt csend, béke 's rend találtatott; de iskoláink legnagyobb része a' kor igényleteinek meg épen nem felel. Mert ha néhány tanítóink, kötelességüknek kellő szorgalommal megfelelni serénykednek is: az értelem, leginkább pedig az emlékező tehetség némi fejlesztése mellett, a' szív formálására keveset ügyelnek; többen pedig máig is csak tanultatván, a' tanítás, annyival inkább az erkölcsi nevelés magasztos eszméje elöttök ismeretlen. — 2) Világi ülnökeink, hivatalos foglalkozásaik által gátoltatván, sokszor nem jelenhetnek gyűléseinken: fölkérettek — midőn előre ellátható akadályok tartóztatandják őket vissza — 13*