Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-29 / 13. szám

IV. Művésziek; ének, szépírás, rajz. Rajz: A' rajz népiskolábani tanításának czélja: a' művészi hajlam felébresztése, 's ízlés-nemesítés. Szükséges ez, mert a' szépízlés az erkölcsi érzettel rokon, 's az emberi tehetségek bármelylyikének kiképzését is elhanyagolni hiba. — Néhol a' rajzoktatás az alaktannal köttetik egybe, másutt példányok adatnak a1

gyermek elébe utánrajzolás végett, fokonként könnyebbről nehezebbre menvén át. Egyik sem felel meg a' föczélnak: amaz inkább értelemgyakorló, ez pedig puszta, gépi foglalkozás. Scherr a' kővetkező módszert javallja: „Rajzoktatásnál legelsőben is a' gyermek receptív munkássága vétessék tekintetbe, azaz, a' lerajzolandó tárgy mindenekelőtt világosan állíttassák a' képzelem elébe. Ha egyszerű vonalon kezdjük, rajzoljuk azt fali táblára, 's a' gyermekek nézzék meg élesen. Midőn ez megtörtént, a' vonal töröltessék le, 's azt a' tanítványok képzelemböl rajzolják le ugyancsak a' falitáblára, 's a' mennyire lehet, épen azon helyre 's ugyanazon nagyságban, mint az előrajzolat volt. Elsőben csak egyes vonalokban gyakoroltassanak. Ez nem a' szemelöttinek utánrajzolása, hanem a' képzelem tábláján állónak utánzása. Senki zelmeinket, lelkesíti munkásságunkat, hogy akaratunk az Isten akaratával egyező legyen. A' milly igazán épen olly szépen van mondva: ,,az emberi viszonyok, munkásságok, élvezetek minden bonyolódása ; mind az, minek az ember elÖtt becse, tekintete van, mellyben szerencséjét, dicsőségét, büszkeségét keresi: végső központját a' vallásban, az Isten gondolatában, tudalmában, érzésében leli meg. — A1

vallás Istennel foglalatoskodik. — Ezen foglalatosságban levetkezi a" lélek végességét, ezen foglalatoskodas megelégedést és szabadságot ad; — ez az általános igazság tudalma, mint érzemény pedig élvezet, mellyet boldogságnak nevezünk, mint munkásság, nem tesz mást, mint Isten tiszteletét kinyilatkoztatja, dicsőségét kijelenti. Ugy is nézték ezt általában a' népek , mint valódi méltóságukat, mintáz élet vasárnapját; minden bánat, minden gond, a' földi élet ezen zátonyai, eltűnnek ez aetherben . A1 szellem ezen tájékán folynak a' Lethe habjai, mellyekből Psyche iszik, mellyekbe az minden bánatot alámerít, az időnek minden zordonságait, homályait álomképpé alakítja, és az örök élet fényében megdicsőíti." Hegel. Azon ellenvetés pedig, hogy a1

vallástani fogalmak a'gyermek értelmét felülhaladják,kelletinél többet bizonyít. Még azok is, kik az állítják: ,,hogy az észnek általános joga, hogy a' váltság rá nézve is véghez menjen, azaz, a' keresztyén elv megfeleljen a1

gondolatnak, a' hit valódi tudássá váljon" megengedik, hogy nép nagy részit az egyszerű hit fogja boldogítani. A' vallástudomány iránti idegenkedésnek több okai lehetnek: nevezetesen az iskola szeretné magát az egyház alól emancipálni. Ezen kívánat ugyan túlvitt, a' mennyiben mindkettő a' szó valódi értelmében nevelőintézet, 's benső viszonyban áll: de még is nem egészen oknélküli, miután az egyház sokszor olly catechismust tol az iskola nyakára, melly nem annak körébe való. Az egyház kövelelheti az iskolátol, hogy miután a' gyermek nemcsak az életnek, hanem a' keresztségben szellemileg < neki is megszületett, a'vallás igazságaiba bevezettessék; viszont az iskola megkívánhatja, hogy az egyház' sem fogja kétségbe vonni, hogy képzelemböl egyes vonalak utánrajzoltathatnak, és senki sem tagadandja, hogy ha egyszer egyes vonalak igy felfogathatnak és reproducaltatnak, ez két, több vonalokkal is megeshetik, és igy tovább a' természeti és művészi tárgyak egyszerű rajzáig. Ezen túl a' népiskola nem mehet, tekintve a' reproducliv munkásságot. Ha a' művészi tehetséget tovább is akarjuk fejteni, ez könnyen megeshetik, de csak elfogadólag, az által ha, a' gyermekeknek szép képeket mutatunk és az ízlést, szükséges világosítások által, igyekszünk emelni. Ez uton sokat tehetni általában az élet szépítésére, 's kivált korunkban, midőn a' lythographia olcsón szolgáltat szép képeket, és azt ugy kell tekinteni, mint a' népműveltség valódi elöhaladását, ha a* köznép lakaiban az izlésnélküli torzképek helyét szép képek váltják fel." Ezen módszer véleményünk szerint czélhoz vezető. Szépírás: A' legjobb irómester és legjobb módszer az iskolatanító ujja, 's minden iskolatanító , kinek szép kézírása van, és különben is szorgalmas és rendes, nevendékeit is szépirókká teheti. Arról kell azért mindenek felett gondoskodni, hogy a' tanítók szépirók legyenek és ez igényei észszerüek és méltányosak legyenek. Oka az idegenkedésnek, szerintünk és nagymértékben, azon modor is, mellyben népiskolatanítóink egy része a1

vallást kezeli. Ha látunk tanítókat, kik azt hiszik, hogy minden tartozásaikat lerótták, ha a' gyermekek a' katechismust könyvnélkül felmondják, a" nélkül, hogy, mint Fülöp a' szerecsen főembert, megkérdeznék: érted-e, a' mit mondtál, 's megvolna mindenkor, de főkép a' vallásoktatás alatt arczukon azon szelíd komolyság, melly szeretetet és tiszteletet parancsol, a1

fogékony szívben a1 vallásos érzelem szent tüzét felgyújtja, valóban szívünk fáj. De ez nem azt teszi, hogy a1

vallásokta'ást mellőzzük: hanem azt épületessé, képzővé tegyük. Oka végre az idegenkedésnek korunk jelen állása, mellyben a'bölcseletnek nagy része van. — Hasonlítsuk csak öszsze a'hajdani vallásosságot a1

jelennel: amaz kötelességül tűzte ki, Istent ismerni, ez pedig azt vallja, hogy Istent, az igazságot nem lehet megismerni; a' vallás a' szív dolga, mellynél fejünkről bátran lemondhatunk; Isten, a' legfőbb igazság a'szívben, az érzésben közvet_ lenül nyilatkozik, 's ki az ész, a' tudomány fáklyájával akar e szent helyhez közelítni, ugy jár, mint amaz ifjú a' lelepzett Saisi kép előtt. —Most a' vallás részint a' benső kegyesség 's homályos érzés határába vonult be, mint csiga héjába, és ott állitá fel jósszékét, mellyből költői 's látnoki szavakat hallat, most valódi, majd tettetett alázatossággal, majd önhitten megveti a"bölcseletet, azt mondván az észről: „hogy az szégyenei koldulni, dolgozni pedig sem keze, sem lába", meg a' hittani ismeretet, 's szájában merő ah! és oh! van; részint a"1

rationalismus kezei közt elsekelyült. Feltűzte ez zászlójára a1

szabad gondolkozást, de a' helyett, hogy az észt használni, az értelem véges és elvont kategóriáihoz méregetve a' vallás concret eszméit, azokat a" vallás puszta fogalmában felelemezvén, végre oltárt emelt Athenaevel az ismeretlen Istennek. Ezt nem azért érintők, mintha a' keresztyén vallást féltenők a' pokol kapuitól: hanem hogy megértenök az idő jeleit. K.