Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-12 / 2. szám

dokítja többé Európa müveit társaságait; a' nő emberi jogaiba visszaállítva, a' kisded élete az atyai önkény ellen biztosítva és a' társaság embere az ököljog, a' vallásnyomozás, a' kínfaggatás, és az úgynevezett istenitéletek ellen védve; a' kedélyek a* kisértetek rettegelmitöl, a' kutató ész az eretnekítéssel járó üldözésektől, a' sír felé hanyatló aggnő a' boszorkányság borzasztó vádától örökre megmentvék; egyszóval: az emberiséget baromiságban letartóztató bilincsek szétszórvák és a' felvilágosodás sugarai napról napra jobban terjednek, éltető befolyásukat egyiránt éreztetve a'gunyhók 's a'paloták lakosaival. Érzelmek és belátások, Isten- és világróli nézetek, mellyekre hajdanta csak ritka sors kedveltjei juthattak, most a' nép sajátjává lőnek 's e* sajátot a' néptől soha többé földi hatalom el nem veendi. Ha már most azt kérdjük: mi szülte e' jobbra változást, mi gyújtotta meg a' felvilágosodás fáklyáját a' középkor homályában ? egy perczig sem tétovázhatunk kimondani: az iskolák és ezek között ismét leginkább a' legnagyobb tömegre hatók, a' népiskolák. Krisztus, ki evangyéliomát a' szegényeknek hirdetve, lett a' világnak megváltója, volt első népiskolamester, és az ujabb kor nagy férfia, ki Krisztus tanját romjaiból újra felépítette, Luther, nem kevesebb érdemet szerze magának az iskolák reformja körül, mint a' vallástisztítás által. Azonban az Istenihlette nagy férfi által elkezdett mü nem sokára hanyatlásnak indult, utódai ügyködése alatt, kik a' középkorbeli lelkiatyák példájára inkább szerettek olly dolgokkal bíbelődni, mellyekben minél mélyebbre hat az ember, annál kevesebbet tud, de annál több szót szaporíthat, mintsem a' reájok bizott népnevelésröl gondoskodni. A1

latin nyelv, a' nagy reformátor által háttérbe szorítva, utódai alatt újra befúrta magát, válaszfalt képezvén a* nép és vezetői között. Egy tudós barbarismus mind inkább inkább elhatalmasodott,és még a'mult században Burmann, híres német nyelvész, hona nyelvéről nem pirult így nyilatkozni: Quis non indignetur, gravissimam et severam Germanorum nationem ita jam ab aliquo tempore in delendo latini sermonis usu laborare coepisse, ut publicae academiarum cathedrae, et privatarum scholarum subsellia tremendo illo et insuavi vernaculae linguae mugitu reboare audiantur? Illy farizáusok ültek a' tanítószékekben , 's a1

sarjadó nemzedék tanult és nem okult, szólt 's nem gondolkodott; az emberiség ismét formákat ölelt életnyilatkozatok helyett és szavak pótolták a' tettet. Tűrhetetlen teherkint nyomult ez állapot a' kor gondolkodó férfiaira, nem is hibáztak egyes hathatós felszólalások az uralkodó egyes ferdeségek ellen; de teljes legyőzésök nem sikerült, míg egy lángeszű férfi — Rousseau — marlyri elszántsággal fáklyájával, melly a' világot fénynyel elárasztandó vala, feje felett ar

társaság-alkotta hajlékot meg nem gyújtja y

hogy az utókor a' fenekéből elpusztult helyébe ujat építhessen. Azonban a' szélsőségek az emberiség fejlődésében jeladások a' tovább haladásra, 's nem egyebek. Rousseau természet embere olly természetes, hogy a' társaság közepette olly viszonyokat teremteni, mellyek közt megállhasson, csak egyes nagy lelkeknek lehet dolga. Rousseau a1

természetességet a' társasági fejlődés tagadásába, és nem tovább vitelébe helyezte. — E' továbbvitel másnak lön fentartva, és ez a' más Pestalozzi. Természetes nevelés belölröl kívülre, a' társaság keblében a' társaságot újítva, a' históriai viszonyok közepett azokat tovább fejtve, 's az által az ujabb kor igazi, bensöleges, minden rendekre kiterjedő műveltséget előidézendő; ez Pestalozzi műve. Pestalozzi Henrik született januar 12-kén 1746. Zürichben. Atyja seborvos volt, és a' város elökelöbbjei közé számíttatott. De azt korán elvesztette, és a' még nem egészen 6 éves gyermek anyja felügyelése alatt szépen fejlődött ugyan, de elkényeztetett anyás fiúvá lön, kiben a1

legszebb tulajdonságok mellett, nemférfias valami mutatkozott, melly egész életén keresztül el nem hagyta. Az özvegy, bár szük viszonyok között maradott, 's magát sokban megszorítani kénytelen, mégis annyival birt, hogy három gyermekét 's ezek közt Henriket is kellőleg felnevelhesse , és czélszerüen oktattathassa. Első iskolai éveiről maga Pestalozzi igy nyilatkozik : „Minden gyermekjátékokban legjáratlanabb és legügyetlenebb én voltam iskolatársaim között, 's a'mellett még is mindig valamikép több akartam lenni, mint mások. — Ez aztán azt okozá, hogy némellyek velem csúfot tízének, ámbár legtöbben jó szivüségemet és szolgálatra való készségemet kedvelték; általában ismerték félszegségem- és ügyetlenségemet, valamint gondatlanságomat mind abban, a' mi nem érdeklett. Ámbár a' legjobb tanítványoknak egyike, még is megfoghatlan gondolatlansággal hibákat követék el, a' minőkbe a' legroszabbak közöl sem esett senki. Minthogy a' tantárgyak lényegét rendesen elevenen és helyesen felfogtam, az alak iránt, mellyben az jelenkezett, közönyös és gond nélkül voltam. — És mig valamelly tanulmány némelly részében tanulótársaim mögött messze elmaradtam, néhány más részeiben ritka mértékben mulám felül őket. — Az annyira igaz, hogy egykor, midőn oktatóim egyike, ki szinte görögül is értett, de szónoki tehetséggel épen nem birt, Demosthenes néhány beszédeit lefordítá és kinyomattatá, bátor valék, azon korlátolt előismeretekkel, mellyekkel bírtam, ezen beszédek egyikét szintén lefordítani és azt