Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

ve előszámlálván renddel az énekléslant kezdő tökéletesítő művészeket, 's annak barátait, az énekiskolák alapítóit's pártolóit 's több híres énekesnőket, kedvesen tudta vezetni az ájtatos gyülekezet figyelmét az alapul felvett igék nyomán azon igazságra, hogy valamint mindennek az isteni-tiszteletben ékesen és jó renddel kell lenni ugy az éneklésnek is bizonyosan ugy kell mennie mint az isteni-tisztelet egyik nevezetes ágának, mi a' hangszer vagy orgonavezetése álta igen jó móddal eszközöltethetik. Ekkor megzendült az orgona 's vezérlete után énekeltetett a' 74-dik dicséret: lm bejöttünk nagy örömben 'stb. Majd a' tisztelt szónok, folytatva beszédét, megmutatá, mi okok idegeníték hitfeleinket eddigelé e' hangszernek templomainkbai behozatalától, és most pedig mi okok javallják, sőt ajánlják annak behozását. Nem volt szem, melly a' tisztelt szónokra ne lett volna függesztve, — nem volt fül, melly örömest ne hallgatta volna. A' tisztelt szónok szószékrőli lelépte után ismét zengedeztetvén éneket a' s.-pataki iskolai ifjúság éneklő-kara, szószékbe lépe a' r.-szombati evang. lelkész t. Kaviár Dániel úr, ki is beszédét illyformán kezdé: Kettős örömöm van e' napon! Egyik örömem ez: hogy ugy állok e szószékben, mint a' helv. és ág. hitv. felekezetek egymás jobbja nyújtásának elfogadója! Másik örömem ez, hogy mind a' két protestáns felekezetüeket e' városban, vallásokat szabadon gyakorolhatva, egymással békességben élve szemlélem. Majd, folytatva beszéde előszavait, nyilvánítá beszéde alapigéinek az elébbi szónok által felolvasott igéket lenni, mellyeknek vezérlete után beszéde öszpontosult annak előadásában: Mi teszi Is len előtt kedvessékeresztyén isteni-tiszteletünket? A* második szónok is végezvén beszédét, ismét hallata az éneklő kar jeles énekét, melly után szószékbe lépe az egyház ifjabb lelkésze, az erős mellű, ezüst hangú Borsodi József szónoklott kimerítőleg erről: vallás élete —a' vallás becse nem szállhat alá az emberek között. Bezárá az ünnepélyt az éneklő kar több rend -beli müdarabjainakés az ismeretes — Isten tartsd meg királyunkat — éneknek elzengése, majd az orgonás ípokkali együtt éneklés. Ezután az ájtatos gyülekezet kitakarodván a' szentegyházból, közölök a' hivatalosak,a'három rózsa' nevü vendégfogadóba vonultak, hol mintegy 250 személyre gazdag asztal volt terítve , némelly lelkes polgároknak önkénytes ajánlásukból, az egyháznak minden terheltetése nélkül. Estve tánczmulatság is volt. Falusi. Hála. Palkovits A., s.-pataki oktató úr, az iskolaszék meghagyásából Batthyányi K. gr. urnák legmélyebb köszönetet mond a' 13 péld. némaabroszért. Dékáni szelídség. Egy úr egy risma papirost ajándékozott egy iskolának, a' jól sikerült vizsgálat feletti örömében, 's azt egy dékán úr kezébe le is tette. Az illető iskolatanító, miután a'papiros hónapokig sem érkezett meg, három ízben kérte meg levélben a* dékán urat, hogy a* nála heverő papirost küldené neki. A' dékán úc pedig papiros helyett imígy válaszolt: „Az alárendelteknek hatóságukhoz folyamodni igen, de neheztelni reájok nem szabadd Mi szép példája a' lelkiatyai szelídségnek! Eperjesen magyar úrvacsora. A' helybeli collégium ifjai, még tavai esedező levél által kérék meg az iskolai elöjáróságot, hogy mind maga az úrvacsora, mind pedig az azt megelőzni szokott előkészítő beszédek magyar, mint számos ifjak anyai 's a' tanoda oktatási nyelvén történnének. — Ezen új iskolai évben e' méltányos kérelemnek hely adatott's őszelő 26-kán t. Kolbenheyer M. úr ajkiról az előkészítő beszéd magyar nyelven hangzott alá az azt esdve váró ifjúsághoz, még pedig erély- és hatással. Másnap maga a' nagy ünnepély, az úrvacsora is, magyar nyelven tartaték meg. ifj. M a g i n v a r y. Ijevelezés. Az egyházunkat is piszkoló madarkák czimü czáfoló értekezést nem adhatjuk, mert nem tartjuk keresztyén cselekedetnek a" császármadár szép farkát tőben elmetszeni azért, minthogy azt bspiszkolván, vele kissé orrunkat is bepiszkolá 's minthogy különben is tudhatja czáfoló űr, hogy a'madarkák kovácskezek által ápoltatván^ melly szenes piszkát mindenen rajta szokta hagyni, nem csuda ha a1

piszkos madarkák is mindent bepiszkolnak, a' mibe orrukat ütik. — Sz. J. Szózata a' tanítókhoz nem vétethetik fel. Székács. JE&ünyv-JeSentés. Most jelent meg Pápán, a' ref. főiskola betűivel (Edvi Illés Páltól) „Keresztyén Ábécze, azaz: a' keresztyén vallásbeli tudománynak első kezdete. Ágostai hitvallást követő nyolcz-kilencz esztendős evangelikus gyermekek számára könynyü és rövid pontokban tárgyalva, a' tanítók számára pedig a' pontokhoz szabott kérdésekkel elátva. Bekötve ára hat krajczár ezüstben. Harmadik megbővített kiadás. Kis-Czellben 1845. Weidacher Ferencz könyvkötőnél bizományban." Kis nyolczad-rétben, 47 lap. Tartalom: I. Bevezetés. II. Az Istenről. III. A' teremtésről. IV. A' gondviselésről. V. Az angyalokról. VI. Az első emberpárról. VII. Az erény és a' bűn. VIII. Holtunk utáni sorsunk. IX. Jézus életirása. X. Hit és jó cselekedetek. XI. Kötelességek Isten iránt. XII. Magunk iránt. XIII. Felebarátunk iránt. XIV. Hitvallásunk. XV. A'gyermekek sacramentoma. Kalauzolás, a' t, cz. tanítókhoz.