Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

15 156 országgyűlésünkön, mi a' továbbhaladást gátolná, de söt ennek ösvénye kiegyengettetett. Ott fen pedig él az Isten! reményinknek legbiztosabb és mozdulhatatlan horgonya. Ö oltalma alatt igaz ügyünknek nem lehet diadalmat nem nyernie.!! Mélyen éreztetvén consistoriumunk részéről, 's egyhangúlag elismertetvén e' ránk néző kötelesség ; nyilváníttatván ez érzettel egybehangzólag azon őszinte ohajtat, hogy minket, közvetlenül érdekletleket, szent hitünk, vallásunk, egyházunk iránt kellő buzgalom lelkesítsen folytonosan; nyilváníttatván azon ohajtat, hogy, midőn most a' törvényekben új védfalak vonattak kívülről oltáraink körül, karoljuk mi át ezeket annál több ragaszkodással belül; hogy törekedjékminderki közöttünk, mennyire saját hatás-körében teheti, eszközölni, hogy egyházunknak most kívülről kijobbíttatott épülete, növekedő isteni félelemmel, valódi vallásos erkölcsiséggel, 's mi ennek hatályos eszközlöje, meleg egyháziasság által, diszíttessék belül. Ezen kötelesség-érzet 's szívbeli ohajtat nyilvánítása mellett végtére, hála-és könyörgöszózat rekesztette be a' kihirdetett törvény fölötti értekezést; minden jelenlevők lelkéből égrebocsátott e' könyörgő szózat: „Isten áldja meg, éltesse, kit sorsunk jobbítására állított elő, a' kegyelmes királyt! Isten áldja meg, éltesse hazánk nádorát, a' számnélküli érdemek között öszültet, minden jó ügynek, a' mi igaz ügyünknek is, hatalmas gyámolát. Isten áldja meg törvényhozóinkat, nemzetünk nagyait és képviselőit, *s mindazokat, kik ártatlan vallásunk ügye mellett támaszokul állottak, állanak! Isten vigyázzon továbbra is, és mind végig egyházunkra !! Isten őrködjék minden szünet nélkül drága honunk 's az összes magyar nemzet fölött Isten áldja meg, éltesse — igy rekeszti közlő e" drága kincs-közleményt, — Isten áldja meg és éltesse a' magyarhoni reformátusok egyetlen egyét Szoboszlai Pap Istvánt! Közli Képíró. A' dunántúli reformált egyházkerület szavazat-bontó közgyűléséből. *) Da kommt ja wohl ein neues Clior!? leli hőre férne Trommeln. Nur ungestört! es sind im Rolír Die u n i s o n e n Dommeln. Faust. Az életképeket korunk vitte vagy hozta viszsza az életbe. E' képeken a' vonások rendesen eredeti-hük, néha eltorzítottak; az ördögöt nem árt rútabbra festeni, mint a' millyen valósággal. A' hajdani életkép-festők, vagy jellemzők hízelgés ron*) Tartatott a' gyűlés 1845-ki, jan. 16-kán, Könilődön. gyaival tömték ki az élet skeletonjának sovány szögletességeit és festett üveg-szemeket, vagy veres gyapotot tömtek szem-gödreibe, vagy kímélet hazug kendőzöjét mázolának vastagon elvirágzott sovány arczára : az ujak igazabb alakjában mutatják fel az életet a' nézőknek, 's nem egyszer szökünk ki irlódzva az élet karjai közöl, mint Faust felborzadhatott gellérti boszorkánya ajkaitól: Ah! mitten ím Gesange sprang Ein rothes Máuschen itír aus dem Muode! — Egyházunk is, legalább a' vitézkedő, belül esik az élet szük körén: ezért lássuk a' Itömlődi gyűlést, illyen-forma szempontból: A' gyűlést szokás szerint, nagy-lekintetü világi elnökünk nyitá meg, fő-főtárgyául tűzvén ki a' superintendenst-választó szavazatok felbontását. Közben egy szót hallottunk, melly az e' tárgyban kibocsátott főgondnoki körlevelet kapta fel,'s bele egy óvást kiváut takargatni, melly ebből állott: „hogy jövőre ujjal-kimutalások a' hivatalokra ne történjenek''!; miután azonban a' mutatóujj nem a1

fögondnoké, hanem a' választástrendelö és nem rendező palotai gyűlésé volt: az óvás, mint helytelen, megrovatott; és igy a' szegény óvás lakolt meg a' palotai gyűlés szép buzgóságaért. Vissza-térvén a' gyűlés elhagyott vágásába, kimondatott: hogy a' szavazatok a' gyűlés szine elölt nyilván bontassanak és olvastassanak fel; némellyek javaslata, hogy t. i. a' szavazó gyülekezetek és személyek nevei a"1

tarisznyába vagy szavazat-tokba fúladjanak, elhangozván. Ismét szót hallottunk, melly a' putativus, vagy is előlegezett két versenyezö-féríiúnak távozását hozá javaslatba. És a* két férfin induló-félben vala, midőn a' közakarat marasztva felszólalt: az egyik férfiú engedett, a' másikat egy negyedóráig tartott vita és maradjon! nem eresztjük! kiáltozás bírta székébe lenyomni. Furcsa, mikor illyen nagy horrorunk. elöborzalmunk van valami hivataltól! illyenkor bizonyosan hallani sem akarunk az elválasztatásról, nevünket sem akarjuk tudni a' választolt férfiak között! ? Én ugyan más okát e' horrornak gondolni sem tudom, — annyival inkább nem, hogy az egyik főtiszt, férfiú nyilván kimondá, hogy ö felszólítás nélkül is távozott volna: de szerénységből nem távozhatunk, mert, becsülettel ugyan, előre nem tudhatjuk, hogy mi választatunk el; szégyenből sem, mert a' hol mindegyik pap candidatus: ott mindegyik szégyenelhelné, ha el nem választatik. Miért csak egy? vagy talán Márton püspökkel el akarunk rejtezni a' megtiszteltetés elöl, és ludakat vagy bókoló küldöttséget várunk, melly felkeressen, és székfoglalásra felszólítson ? ? — Ezért csupa kíméletből jó lett volna talán a' szavazatbontást egy titkosan választott küldöttségre átruházni; miután azonban hallottam rá esetet, hogy itt egy bizo-