Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-17 / 33. szám

791 792 tület Kollár János ellenében, ki illyen lázító, párioskodásra uszító beszédeket Pesten , amagyar haza szivében, a?szószékről tartani merészkedett ?í( Mert én megvallom, ha a' tót templomokban így prédikálnak: akkor a' hazának, a' nemzetnek első kötelessége azokat sorba bezáratni. Anonymus hungaricus. Sajó-Kazán ev. papiktatáe. Megürestilvén ujolag a' s.-kazai anyasztegyházban — tiszt. Röczey János urnák gömör-panyiti egyházba lett menetelével—az ev. papi szék: annak elfoglalására, még húsvét másod ünnepén, központosított bizodalommal 's egyesűit akarattal (a' meghívó levél szavai) t. Demeter János ev. papjelölt választatott; 's most szentháromság vasárnapján nagy tiszt. Komáromy József hegyaljai föesperes úr által ünnepélyesen beiktatott. Ez alkalommal a' n. t. föesperes úr iktató beszédében azon kötelességekről szólott, mellyekkel tartozik a' pap az egyháziak iránt, 's viszont ez egyháziak papjok iránt. Foglalatdús vala beszéde, 's kellemes és csengő hangja nemcsak gyönyörködtette, de építette is minden rendű és rangú jelen volt hallgatóit. Az alulirt tisztfoglaló beszédének alapjául vevé Ján. 15. 26. 27. szavait, 's főtárgyul kitüzé: A lelkipásztor kötelességét, azon beszédet hirdetni, mellyel nekie Isten parancsol. 'S azon beszéd I, Az igazság beszéde. II. A' vigasztalás beszéde. Az isteni tisztelet után tettes Radványi Radvánszky Albert úr, mint egyházunk föpártfogója^ magyar szívességgel megvendégelt úri házánál. A' jó Isten tartsa ezen nemes-lelkü urat számos évekig becses úri csaladával együtt, 's áldja öt bőséges lelki s testi áldásokkal, hogy szegény elhagyatott kazai ev. egyházunkat tovább is, mint eddig majdnem egyedül tevé, istápolhassa 's fentarthassa. Demeter János, sajó-kazai ev. pap. leform-in«zgaloiii a' magyarhoni rom ka t hol. egyházban, ennek liturgiáját illetőleg. A' liturgiára nézve külhonban már több példát tudunk, miszerint a' r. kath. egyházban is történtek reformmozgalmak: de honunkban illyesmit történni sokkal gyérebben tapasztalunk, 's annál inkább feltűnő az itt következő hiteles adat, melly az érdeklett egyház híveire olly igen jótékonyan 's örvendeztetöleg hat „Oh! bizony szép dolog, mikor az ember értheti a' mit a' tisztelendő urak mondanak. Már most a* mi plébános urunk is magyarul beszél az egyházkelőnek, és már most magyarul beszél, mikor keresztel is." — Ugy-e bizony örül kelmed, ha érti, a' mit templomban hall ? — „Oh! — felele a' nő — ki sem lehet mondani I Még a1

lelke is örül az embernek!" Kiss Sámuel. Isfco«»-«xgy Vé-afc»é«ré9. Igen örülök e' rövid jelentésemben bizonyságát adhatni annak, hogy nem minden világi urak közönyösök jobbágyaik üdve és czélszerü felneveltetése iránt; sőt, hogy találkoznak ezen alapos vád ellenében még alaposabb kivételek. — Hlyen maga nemében egy kivétel báró Prónay Albert ö mga, ki tó-almási birtokát, — hol saját költségén tanítót tart — megtekintvén, az alulirt szíves meghívására elég kegyes volt az ottani 22 tanuló-gyermekek próbatételén megjelenni, azokat az előterjesztett tanrend szerint több órákig kikérdezni, 's atyai leereszkedése, intései 's ígéretei által — mik iskolai könyvekből állanak — az iskolábai járásra 's vallásiránti szeretetre a' legnagyobb mértékben felbuzdítani. Vajha minden földes úr, jobbágyait, kik úgyis leginkább tőle függnek's tőle várnak mindent., a' nevelés fontosságáról ekkép győzné meg! vajha kényelmes élete néhány perczeit szentelné azok elömente vizsgálatára, kik úgyis fárasztó életök tetemes részét szolgálatában eltöltik, 's ugy szólván, érte élnek és halnak! — Mi hogy minélelébb bekövetkezzék, 's iskoláink ez által megnépesedjenek, felvirágozzanak, a' népnevelés tettleges barátival óhajtja Elefánt Mihály, tápió-sz.-mártoni ev. lelkipásztor. £!iii!ék, Mogyoróidról. Hg Batthyány Fülöp, mint Mogyorósdnak is kegyelmes jóltevő ura, még a' tanuló-ifjuságról is megemlékezett, ajándékozván iskolai használatra két példány gazdasági kistükröt és egy példány képes számvető könyvet, Fekete Jánostól. A' jóltevő földesúr előtt legyen kedves a' gyenge ifjúságnak hálaszózata, és a' tanuló-gyermekek áldása kisérje öt mindenütt! Ciödíilet. Hódmezö-vásárhelyi ev. ághv. egyház, — melly tiszta magyar — rectort keres, a' ki tanításban és orgonálásban jártas és fedd-A' folyó év ezen ötödik havában egyházkelö | hetlen-erkölcsü legyen , mikről hiteles bizonyít-1_ F _ 11 ' 1_ _ ___1 ' 1, /I 11 _"L í -,/\lr In I7nnfnfn a \T L vti tir» AÍnon lalrnn Irivíil jöve hozzám olly fiókegyházamból, mellyben az én híveim csak kevés számmal, a' r. kath. atyafiak pedig sokan vannak. Az egyházkelö asszonynyal megjelent szülésznő (bába) r. katholika volt. A' foglalkozást végezvén , midőn a' templomból kijövénk, a1

bába szívből fakadott örömének külsőleg is látható jelei mellett így szólt hozzám: ványok kívántatnak. Evi fizetése, lakon kivül, körül-belöl 500 v.ft. Ki e' hivatalhoz magában hivatást és ügyességet érez, jelentse magát bérmentesen t. Jeszenszky László úr lelkészünknél és pedig september 10-éig. Kelt H.-Vásárhelyen 1845. augustus 4-kén tartatott presbyterialis gyűlésből. Szerkesztő-kiadók: Székács József, Török Pál. — Nyomt. Landerer és Heckenast.