Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-01 / 22. szám

hagynák magokkal kimúlni müködésök nyomait, ne hagynák elejteni a" nevelés történetének szálait, mellyeket ök fontanak, és mellyeket mi az ö kezökböl átvenni szeretnénk. Czélunk, mellyböl azt teszsztik, mindenképen nevelési, hogy itt is, a' múltnak és legyközelébb múlónak megismeréséből megérthessük, mit keljen jelenleg tennünk, hogy nevelési törekvéseinkből organicus jövő csírázzék, 's másfelöl, hogy egyszersmind tudjuk is, kik azon történeti emlékezetre méltó egyének magok, kik e' körül fáradoztanak, és minő siker koronázta munkájukat? Ezen küldeményeket is alulirthoz utalni kérjük. Egyúttal még — mivel épen a' tárgynál vagyunk — nem tarthatjuk vissza szivünknek azon buzgalmas ohajtatát is, miszerint czélszerünek vélnök indítványba hozni Pestalozzinak, a' mi századunk legnagyobb elhunyt nevelőjének emlékezetét , maga az iskolai ifjúság által is, a' jövő év jan. 12-én, mint a' férfiú százados születése napján, megünepeltetni. Hadd ismernék meg igy a' növendékek is a' nevelés hőseit, 's hadd költenének már magok a' nevek is bennök geniusokat, mellyek őket ösztönöznék ollyanokká lenni, 's hadd szolgálna ez emlékünnepély tanítók- és szüléknek is alkalmul, a' nevelés mellett annyival inkább buzdulni, és e' buzgóság mellett józanabb nevelési elvek megismerését szomjúzni, 's magzataikat 's tanítványaikat ezek szerint vezérleni. — Mihelyest a' közönségben nevelési könyvek olvasására elég részvétet veendünk észre, Ígérjük, miként akkor, mi részünkről legalább, mind Pestalozzi és más jeles nevelök munkáit fordításban adni, mind pedig eredeti munkákkal is — a* mellyeknek most, e' majdnem kizárólag politikai irányú korban, kiadójuk sem akad — fellépni hátorkodandunk. — Több nevelök nevében Dr. Teichengraber Lajos, a* pesti ev. gym. szónok-költészi osztályának oktatója. Belföldi közlemények. Halálozás* Péczeli ref. lelkész Tóbi Boros Mihály úr, a' pesti ref. egyházmegye 's a' dunamelléki helv. hitv. egyházkerület táblabírája, május 29-én, tüdövész által, jobb életre szenderült. Béke fedezze hamvait! Hideg tetemei máj. 31-én helyeztettek sírba, szónokolván a' gyász szombaton T örök Pál, pesti r. lelkész. fíiinepély. Tétső, april 25-kén. F. hó 20-kán imaházba indultamkor hivatalos körülményim utamból visszatérítének, kevés késedelmem után ismét elindulék, s templomba értemkor már az éneklés végeztetett, hol különös elragadtatástól felbuzdult hitem sorsosit találám, mély csend 's valami gyanított nagy várakozástól való meglepés kettőztetett buzgóságra láttatott híni mindnyájokat. Igen, mit én nem gyaníthaték, ének vezető1 kántorunk, érdemes ifjú Kovács József, harmoniás j énekkel iskola tanítványi 's némelly bass hanga ifjainkkal éneklé az „Isten tartsd meg királyunkat" — 's ezen szép ének végeztével igen tiszteletre méltó hitszónokunk nagyon-tisztelendö Batizy András úr, szónoki székébe fellépvén , a' legnagyobb buzgóságtól ihletve v«vé fel leczkéjét 1. Pét. 2. 27: alapított egyházi beszéd tartalmául, mellyben igen finom ecsetjével festé le, hogy: A' király, és nép közötti bizalmon áll — mint ingatlan alapon — a' hon boldogsága. E' biztos alap szükséges tényezői: a) vallásőrzés, b) polgár-hüség. Mindkettőben dicső példával megy elő felséges koronás királyunk: mint bizonyítják a) 1840. III. t.cz.-en kivül az annak megalkotását megelőző kegyes királyi leirat, melly a' vallásfelekezetek közti válaszfal lerontásának magasztos elvét magába foglalja; b) a' hon javát, a'trón fölvirágzását félreismerhetlenül eszközlö királyi kegyes intézkedések. Mint illyen király, méltó, hogy tiszteltessék, *s a' tisztelet kimutatása fenséges személyéhez legillöbb lesz, királyi dicső példájának utánzása, t. i. a' vallás és hon, törvények, király iránti hűség őrzése által. Mellyeket midőn hallgatóihoz alkalmazott tiszta magyar ajkulag, valamint beszédbeli, ugy tetteli alkalmazása annyira felbuzdítá lelkünket, hogy nem tudók elragadtatásunkban, ha örömtől-e ? vallás , hon, fenséges királyunkhoz való tiszta vonzalom-e, 's tisztelet parancsola-e bennünket könyezni ? 's valamint szónokló székibena* nagyontiszteit lelkész úr, buzdítási között, több ízben elmondá, hogy fenséges kegyes királyunk minden jókra kegyesen törekvő fenséges voltát nap kelettől enyészetig harsogtatná, ha harsogó szava engedné: ugy én is tiszta szivemből mondhatom, hogy fenséges urunk születése napjára köztünk pompás alkalmazott beszédeért lelkes papunk nevét 's jó-hírét, — ha módom lenne benne, — a'túlhatárokig harsogtatnám, hogy így az ö érdemei necsak a* mi keskeny határunkba lenne szorítva; hanem lenne mindenfelé ismeretes és méltányolt. Az elmondott lelkes egyházi beszéd végével ezen rövid ének: lm bejöttünk nagy örömmel nótájára énekeltetett el, betanult harmiás gyermekek által: Tartsd meg- urunk királyunkat, Felséges Isten ! Boldogítsd éltével drá^a honunkul Magyarországunkat Királyok ura ! Isteu ! Védd trónját népe javáért, Felséges Isten! Míg látsz keblében forrni szeplőtelen vért, Hü magyarjaiért Tartsd meg, — 's add: soká éljen! Kaszó András, k. postakezelö. 22*