Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-06 / 27. szám

Mitsem tehetünk erőnkkel, "S hirtelen elveszhetünk; Ámde harczol ellenünkkel, Kit Isten küldött nekünk. Ki ö, kérded-e? Jézus a1

neve. Zebaoth ura 'S Isten ö csak maga : Kell ó néki győznie. 'S a' világ ha volna telve Ördöggel, vagy nyelne el, Egyikünk sem igen félne, A' sikernek jöni kell. Világfejdelem, Bár boszűs legyen, Nekünk mit tehet? — Érte már Ítélet, 'S egy igécske vesztheti. Meg kell hagyniok igénket, Pedig köszönetlenül. 0 rendezi terveinket Es szent lelke vesz körül. Nőd' ha elveszik, Tested, gyermekid 'S birtokod' — vigyék ! — Mind csekély nyereség: Egünknek maradni kell.! — Elefánt Mihály. III. *) Erős vár a' mi Istenünk, Jó fegyver és védelem; Vészünkben, mellybe ejtetünk, Töle jő segedelem. Régi gonosz ellen Áll már készülten, Sok csel 's hatalma Lelke' nagy bizalma, Nincs hasonló e' földön. Minerőnkkel mitsem végzünk, Mi könnyen az oda-vész! De vivődik ám érettünk Az Isten adta vitéz. Ha kérdezed : ki a" ? Krisztus, a' fia Elő Istennek, Ura seregeknek ; 0 tartja meg a1

hareztért. Legyen bár e' világ tele Ránk tátogó ördöggel, Bátran szembe szállunk vele, 'S győzedelmet nyernünk kell. Ám fintorgasson bár, Nem árt nekünk már; Kárhozat alá Esett pokol királya; Egy szócska leverheti. *) A' fordításnak eredetieül szolgált az, a' melly a1

bécsi, Wáchter szerkesztette, énekes könyvben áll. Igét helyén hagyniok kell, Még pedig hála nélkül. Ö velünk leend kegyével A* sikon szent lelkestül. Vert, hazát, kincseket, Díszt, nőt, gyermeket, Hagyján! vigyenek ! — Mitsem nyerendenek; Mennyországunk maradand. Melczer József, garamszögi lelkész, IV Erös vár az Isten nékünk, Jó fegyverünk 's oltalmunk; Elveszi minden ínségünk, Mellybe mostan jutottunk. Régi ellenünk Háborog velünk. Erőben, cselben, Kegyetlen fegyverben, Nincs, ki vele mérkőzzék. Önerőnk rajtunk nem segit, Egy perezben elveszhetünk. Csak az igaz hős küzdhet itt, Kit Isten felkent nekünk. Kérdezed, ki az? Jézus Krisztus az, Zebaoth urunk, 'S más Istent nem vallunk; Övé a' győzedelem. Ha föld ördöggel megtelnék, És elnyelni akarna, Lelkünk még sem félemlenék, "S ügyünknek nem árthatna. Világ fejdelme Minden küzdelme Mitsem tehetne; Mert, — el van Ítélve. Egy szócska megdöntheti. Az igét hagyák meg nékünk És hálát ne nyerjenek, Isten ügyünkben segédünk Kegyével szent lelkének. Testet, nőt, nevet, Kincset, gyermeket, Ám vigyék tőlünk! Yelek mit sem vesztünk: Mennyországunk megmarad. Karsay Sándor. V. Isten a' mi erös várunk, Jó véd 's fegyver mellettünk: Ö segít, — mi bátran járunk, Bár sok baj van felettünk. Régi ellenfél Komolyan felkél, Ármány- 's erővel Dúl, vészt eszkózlővel, Földön több ollyan nincsen.