Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

bízvást megkímélhetik Önök magokat, mert ezek által, ha ismct ívrétnyi 7 lapra telnének is, sem én nem vagyok capacitálható, sem a' közönség ezekből nem ítélhet. — Hiszem pedig, Önök ezt, a" tractus dicsőségéért, meg is teendik; mert igen loyalis dolog a1

kijelölt okiratokat másolatban kikérni *s megnyerni és nincs hatóság a' Magyarhonban, mellynek levéltarából, kinek mire szüksége van, másolatban ki ne vehesse.Tegyék is meg! Ki a' bokorból, ki a'napfényre! Különösen Ön, Nagytiszteletü Úr! birkózzék meg az esperessel, ki, mint értesülve vagyok, fenyegetőleg tudatta a' főjegyzővel, hogy majd számon kérendi tőle, mikép m-részelte párban kiadni Töröknek a' főpapoknak Harmaczon felolvastatott levelet! ? Távollegyen azonban, hogy én a1

tractust vádolnám! a' tractust. azaz, 42 anya- 's 57 leánygyülekezetet azon számanélküli ezerekkel, kik azt sem tudjak, mit csinálnak azok, kik magokat képviselőiknek nevezni "s venditálni merik! Nem vádolom magát a" consistoriumot is; mert, hizelkedéí és szerénység megsértése nélkül mondva , nem ismerek egyházmegyei consistoriumot, mellynek annyi világi tagjai volnának legmélyebb, legvalódibb tiszteletemre méltók, mint a' gömöri egyházmegyeéi; mert segédgondnok tek. kis-csoltói Ragályi Pál úr (ki az 1843-diki Lap 20-dik száma szerint is kormányra termett 's maga a' megtestesült szelídség), egy Adorján Boldizsár 's Darvas Pál, kik Giezéu tiltakoztak lapolvasás ellen, mondván: „egyházmegyei testület, hírlapi czikk olvasásába ereszkedve, nevetségessé teendi magát"; Hubay Pál, ki Harmaczon a"1 düh szele előtt meg nem hajolva, erősen állott az igazság mellett, az erényeiért közkedvességü Bodon Áb rahám méltán igénylik 's bírják legőszintébb, legmélyebb tiszteletemet, személyök, eszök, szivök iránt. — Ezen nevezett urakhoz vigyék meg Önök, tisztelt levelezőim! néhány kérelmemet. Elsőben: Ne legyenek fölöttébb kegyeletesek! Körükben élni kell valamelly aggastyánnak, ki második gyermekségre jutott 's annálfogva nyűgös, makranczos, elgyengült idegzetű; ki, mint másodszor gyermek, gyermekként, ha reá komor pillanatot vetnek, rögtön elrikoltja magát; kinek magával sok baja van , hogy az életet frisselő szellőcske ellen is fedezgesse testét, mert őt már ez is orkánként metszi, 's azért neki csak rekedt lég kell, mellyben semmi mozgalom nem boszont; ki táu azon korból való, midőn a* collegiamban az eskütt diák azt, ki köszöntés közben előtte földre nem ejtette kalapját, törvényszék elébe állítatá , in causa: Debitum honorem non detulit jurato, — vagy ha a' szemközt jövő, éhség miatt elkényszerült tanuló fanyar érzcst mutatott, rögtön ki nem vigyoroghatott arczán, öt ezért megidézte, in causa; Torvo aspectuinsultavit jurato; körükben élni kell egy szerencsétlen betegnek, ki üveg-testében 42 anya- 's 57 leánygyülekezetet, minden férfiai's asszonyai, nagyai 's kicsinyeivel, vél rejleni 's mintha hallanám, szüntelen ezt hajtja: Senki felém ne közelítsen kemény léptekkel, mert ugy engem eltör, és akkor —a' tractus hasa be lesz szakasztva; ki ma-holnap a' bárány-fellegecskét is kereset alá veszi, miérthogy reá árnyékot vet; ki a' nyomtatásban előforduló ékeket és vonásokat szuronyoknak, — a1 pontokat bombáknak nézi. Ök kegyeletből, mert máshonnan kimagyarázni nem tudom, engedtek ennek kivánatinak 's tán makranczainak is, és — ez méghurczolta őket kerten, berken, árkon, bokron; consistoriumukat most casinóvá alacsonyította, majd sajtótörvényszéknek tolta föl, sőt papok ellen garázdálkodó conclavévá is engedte 's tán akarta változni; ki consistoriumukat a' kerületnek, a' főiskolának fogadatlan ügyészévé tette 'stb. Elégeljék meg az eddigi irántai kegyeletet 's fogadják el netalán ajánlandó hivatalróli-lemoodását; különben, nem tudom még mivé is, tán gondolatok 's vélemények üldöző-székévé, boszuállás amphyctionává 's még világi pokottüzhelylyé is áf&tívöli aT

consís'oriumor. Termé*jreresen számoltatás után, mert a* horkai levelező fel, hogy egy valakinek halála után, hasonló panaszra kell fakadniok a" felső szabolcsiakéhoz. Kegyeletnél nagyobb ereny »r, igazság *segy személy iránti kimeletnél magosb fok>» áll az egyházmegye méltósága 's tekintélyének megóvása. — Másik kérelmem: Ne engedjék gyűléseiken garázdálkodni a' harmaczi mocskoslevél szerzőjét! Ez nem lehet érdemes vezérkedésre 's gyűléseikről letörlendi az egyháziasság, szelídség hímporát. Én legalább a5

felmutatott sorok írójában nem látok igazpapi szellemet; illy nyers ember nem illik kormányosnak, kinek Finom tapintattal kell birni, hanem c?ak mac.-ka-l'ark alá való matróznak. Jézus, kik az egyházat megfertőzteték, a" galambárúsokat ostorral űzte el: ki az egyházmegyét paptarseít ngy legyalázza, mint ő, — 's a' pórokat remekmutatványával arra oktatja, mint kell a'jpapokat otromba szarvakkal öklelni, mint papkukacz, kirekeszteni való a" venerabilis egyházi 'spapi körből — Végre arra kérem őket, hogy m vei, miut értesültem, a' boszuállás daemona már a" zádorfalvi híveket környezi őket papuk ellen felizgatandó : e"1

fekete ördögnek 's bűn nemzőjének állják lovagilag útját! — — A' nagy tiszteletű papi ülnök urakat pedig arra kérem: Engedjék teljesülésbe menni igen bölcs, igen jeles, érdeinkoszorús, eléggé nem magasztalható segédgondnokuknak horkai gyűlésen hallatott szavát! T. i. ngy vagyok értesülve a' horkai gyűlés közlője által (nevét kimondani tiltá a' nálok napirenden levő boszúvágy elkerülhetése tekintetebői), hogy egy papi ülnök sürgeté Édesnek kérdésre-vonatását: Vájjon a' tőle Berzétén (tekintélylyel kicsikart) deprecatiót e' Lap szerkesztőihez, kiadás végett, fölküldte-e ? Felelet lőn : Föl, de vele együtt a" harmaczi gyűlésben fölolvasott ama gyalázatos iratot is, mi az azt benyújtott főpapságot olly-annyira leatacsonyítá. Erre egy papi ülnök ( — ismét papi!! —) tanácslá, hogy hát más uton büntettessék ama gyűlölt czikkek közlője. Nem lehet! lön segédgondnok úr felelete, mert Édes eleget tett a' tractus kivánatának." Ez az a* szó, mellyel papi ülnök urak teljesülni engedjenek! mert Édes eleget tett. — A' harmaczi vádlevél Írójának, ha még is nem sziln meg tanácsolgatni, mondjak ezt: Bogár után nem megyünk! Harmaczon is olly cserbe vitt bennünket, mellynek bűze elborította a' két magyar-hazát! —Önmagokban pedig, mint Jézus hirdetői, legyenek Jézus szelídségét megközelítni igyekezők! Jézus Péterrel is letetette a' boszuálló szablyát, hóhérait sem pofozta, hanem imádkozott érettök. — Tiszteljek a" seniort, ha szava 's tanácsa bölcs és papif; Lapot is ne olvassanak többé gyűlésben! jó lesz efféle gyűlési ebéd után is, concoctióra; mert higyjék el, nincs az a'bárgyú ember, ki lapi közleményt alapos okiratnak tartson a"1

végre, hogy rajta építve, csak egyes ember fölött is, annyival inkább egy hatóság, egy tractus, az»z, számos gyülekezet "s azoknak számtalan ezerei fölött pálczát törjön. Még ezen leveleimet se olvassák r

s tárgyaljak gyiilésileg ! miután tapasztalák a' lapolvasás keserű eredményét: különben kénytelen leszek jutalmat hirdetni ama költő részére, ki legjobb satyrát irand a' lapozó consistoriumra. — Higyjék el ök, becsületök. az egész világ előtt, (esperesi szavakat idézek) olly keményen áll, mint a" kószál, mellyen É. J.-nak még olly nyers és garabonczás pattogásai is, mini borsószemek a' falon, mit sem fognak. Én pedig részemről hinni fogom, hogy É. J meggondolván, mikép világ kezdetétől fogva papok voltak azok, kik barmot és embert tűzre és oltárra hánytak,—É. J., mondom, csendesen viselendi magát. Végre köszönjék meg Önök DD. uraknak, a" mint azt mégis érdemlik, hogy nekem ajtót nyitottak, mellyen Önöknek elébe járulhatván, ezen, mint hiszem, igen jó 's igen üdvös tanácslatokkal szolgálhattam! Török.