Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

maga az oktatás kiállására megkívántatott fensöbb engedelem is csak évek lefolytával adatolt ki. — És hogy ez uton mivé fajult légyen el a' hat-heti oktatás; hová tért légyen el az ösvényről, mellyen azt a' dicső II-dik Leopold gyakoroltatni kívánta; mi nyomorgattatások vegyültek légyen annak kíséretébe; mi okoknak adatolt legyen hely a' végre, hogy az oktatást kiállott — némelly esetben ismételve 's többszer kiállott — egyéneknek az átmenet meg ne engedtessék: mindezeket mellőzve, inkább oda nyilvánította ohajtatát consistoriumunk, hogy most legyen utolszor említve közöttünk ama sok bántalommal párosult eljárás, most is főleg azért, hogy annál-inkább kitűnjék jótékonysága az ujonan-alkotott törvénynek, melly az átmenetet egyszerű, nem hosszas időt igénylő formássághoz köti; melly formásságot miután az átmenni akaró teljesitendette, befejezve lesz rá nézve az átmeneti eljárás, és ö senkitől nem várva többé engedő vagy tilalmazó határozatot csupán lelke sugallatát követve, csatlakozandik akadály nélkül az egyházhoz, mellynek kebelében lelke nyugalmát 's üdvességét föltalálhatni hiszi. Örömmel üdvezlette tehát consistoriumuuk, 's örömmel üdvezli különösen e1

szóban-forgó törvényczikket, minthogy czélszerü életbe-léptetés mellett, ebben látja főleg megorvosolva sérelmeink legfájdalmasbikát; elfojtva bajaink legveszélyesebb kútfejét; ebben látja helyre-állítva az ekkorig olly sokképen korlátolt lelkiösmeret-szabadságot; ebben lát leginkább égi malasztnak üdvhozó harmatját alácsepegni olly sokat hányatott vallásügyünkre. Igy érezve is azonban , nem titkolhattuk el, miképen jelen örömünk csak egy régóta sinlödözönek öröme, ki sokágú bonyolodott nyavalyájának egy részét, talán a' legsúlyosabb kórjelenetet, orvosolva látván, örömbe merül, noha még rá nézve sok van hátra gyógyítandó. Nekünk sem engedi feledni helyzetünk, mi sok maradt légyen meg sérelmeink közöl orvosolatlanul 5 mi sok igazságos kivánatunk teljesületlenül; mi távol legyünk még a' teljes viszonyosság 's jogegyenlőségtől, mellyet pedig isteni és emberi törvények szerint lehet igényelnünk, méltán követelnünk, — minthogy a' magyarhoni evangelicusok, nem idegen földről bekéredzett 's bevándorlott olly népcsoport, mellynek kegyelemből 's föltételekhez kötve adatott, vagy épen meg is tagadtathatott volna lakhely és polgárság; sőt inkább honpolgárok, hazafiak voltak azok, kik itt a'reformatiót bevették, 's nem szűntek meg magok, nem szűntek meg maradékaik sem honpolgárok és hazafiak lenni; kik is annálfogva, miután hitvallásukat nyilván előterjesztették, a' status czéljával egyezőnek lenni bebizonyították, 's igy annak törvényes bevéletését eszközölték, a' polgári mindennemű jogok élvezetében, hitök miatt nem gátoltathatnak. A' mellett pedig, hogy olly sok kívánni való maradt még most fen ügyünkben , nem lehetett eltitkolnunk azt sem, mi az élet és tapasztalat keserű tanulságául tekintendő bennünk, hogy magoknak a' közelebb létrejött vallásügyi törvényczikkeknek irányában is, terheli keblünket némi aggodalom. Aggodalom, ha a' múltban látjuk, mi történt légyen hajdan a' békekötésekkel. Aggodalom, ha visszahozzuk emlékezetünkbe, mint fordíttatott légyen ellenünk közelebb az 179%-ki 26. t.czikk. Aggodalom, ha meggondoljuk, mint lépett föl két megyés püspök az 50 éves gyakorlattal erősített törvény ellen , 's mint tette ezeknek fölléptét utóbb magáévá az egyetemes cath. clerus; mint törekedett az, a' csak most bevégződött országgyülésen is, az átmeneti tövényczikk homlokán külön megemlíttetni az 179°/, 26. t. czikket, nem olly czélból kétségkívül, hogy az minket védjen, hanem azért, részint mert benne az átmenet a' cath. vallást elveivel ellenkezni mondatik, részint mert beiktatva áll — bár egyszersmind megsemmisítve — a' clerus ellenmondása. Aggodalom nyomja mindennélfogva keblünket az iránt, hogy talán ismét kísérletek fognak tetetni a* jótékony törvény elfordítására. De másrészről még is jobb jövendő reménye az, mit kitünöbben nyilvánított közgyűlésünk. Jó remény a' felöl, hogy azon igazságszeretö 's kegyelemdús király, ki most elég erős karral birt megadni és szentesítöleg aláírni új törvényeinket: birni fog nem gyengébb karral megóni is azokat minden sérelemtől. Jó remény a' felöl, hogy a* közelebb olly éber figyelemre serkent törvényhatóságok kellő hatálylyal 's erővel örködendenek a1

kivívott törvények épségben tartása fölött,'s azokat vakmerően elgázolni senkinek sem engedendik. Jó remény végre a' felöl, hogy minmagunk sem fogunk vagy elbizottan, vagy lankadva szunnyadozni ügyünk körül; de sőt gondos figyelemmel kisérve a' történendöket, mind buzgóak, mind bátrak leszünk, tenni, valamit csak a' törvény határai között tehetendünk, arra nézve, hogy törvénynyel újólag erősített jogaink minden bántalom ellen védve legyenek, vagy, ha még is bár mi oldalról sértetnének: a1

sérelem haladék nélkül megorvosoltassék. És e' részben a' reményhez szigorú kötelességet is járulni érzett és érez consistoriumunk. Szent kötelességet ránk nézve, nem csupán a' megnyert jogok védelmére vonakozót, de oda is törekednünk parancsolói, hogy miután most av jobb lét hajnala reánk derült, ez hovahamarább teljes nappallá viradjon; oda is törekednünk parancsolói, hogy megadva legyen részünkre mind az is, miket megnyerni még most nem sikerült ugyan, de a' miknek megnyerésére elkészíttetett az út; — el, — mert áldassék érte a' törvényhozók bölcsesége, lényeges elv, csak egy is, föláldozva, veszítve nincs; semmi nem tétetett