Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-28 / 52. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 52. szám. Negyedik évi folyamat. Dec. 28. 1845. — — — Nova vota timori Suut inventa novo. Lucán u s. TARTALOM : Prot. Lap és gyámintézeti közgyűlés, r. — Irodalom: Egyházi Beszédek második kötete. Birálat-folytatás. B. M. — Szent-lant: Luther diadal-éneke. Geduly Laj os, H. J., K. G , Oláh János, Tomka Kálmán. — Vegyes közlemények. — Tartalom. Froteüt. Lap és gyám intézeti közgyűlés. Hazánkban, prot. egyházunk 's iskoláink erősbültét 's felvirágoztat eszközlöleg, az eddigi szellemi kapcsokon és közlönyökön kivül — mellyeket, és pedig az egyház körül az isteni-tisztelet és az egyházi gyűlések, az iskoláknál a1

tanítás és a'tanítók közti tanácskozmányok képezének— ugy látszik,miként egyéb, új eröt nyitó források-, kapcsok- és közlönyökre is van még szükségünk. Egyfelől ugyanis ollyanokra, a* mellyek mintegy örökös gyűlési éberségben és kölcsönös eszmecserében tartsák az egyház és tanoda üdvét előmozdító 's e' körül fáradozó elméket és sziveket, és ezeket szellemieknek nevezném; és ollyanokra másfelöl, a' mellyek, túlemelkedve a' helyszerü, szük viszonyokon és a' magányérdekek szükkeblüségénés egyoldalúságán — ismét a* köz anyagi érdekeket és szükségeket volnának képesek némi összefűző fonal által egyesíteni, — olly fonal által, melly nemcsak mindnyájunk szivén, hanem erszényén is keresztül-huzódnék. Amazok közé tartoznék , nézetűnk szerint, a' Prot. Lap, a' mellynek bár mielébb külön iskolai társat is kívánnánk már, — az utóbbiak neméből volna a' prot. gyámintézet. Előszer, mi a' Prot. Lapot illeti: azt én ollyannak kívánnám, a' mellyet minden prot. ember olvashatna és olvasna is, — ollyannak, a' mellynek hasábjaiból részint egyházunk jelenét kiismerni, részint egyházunk jövendőjét reményleni 's mintegy szellemi előképekben sejteni lehetne; szeretném, hogy ebben legjelesebb elméink, kiket különben csak igen ritkán hallhatunk egyházgyüléseinken megszólamlani és ott is vajmi kevesen (!) — mint nyilvános és közszellemi csarnokban találkoznának és nagyszerűen és tudományosan társalogva és vitatkozva, úgyszólván, folytonosan gyűléseznének, — gyűléseznének az egész prot. testület 's az egész magyar haza színe előtt; mert a* prot. magyarhoni egyháznak, csakugyan nincs más ollyannyira köz és ollyannyira nyilvános közlönye, mint épen e* Lap. Nemcsak minden kerületből és ollykor-ollykor az esperességekböl, hanem és kivált a' lényegesebb és közérdeküebb tárgyakra nézve, szeretnék e' Lapban minden külön és egyes egyházak gyűléseiről is hébehóba valamit olvashalni, az egyesekbeu és egyesekből néha jobban és minden esetre részletesben és igy mélyebben megismerhetni állapotunknak akár közbajait, akár köz-örömeit, mint csupán és minduntalan az egésznek futólagos, felületes és általános jellemzéséből. Ugyanaz kívántatnék az iskolák részéről is. Mindig speciaiisálni és individualisálni kell a' dolgot, hogy jobban felfogassék és megértessék. — Egy másik oldalról ismét, fellebbenteném a' múltnak fátyolát 's betekintgetnék egyházunk történetének, részint már zárt, részint záródó lapjaiba és egyes személyeknek 's egyes gyülekezetek- 's iskoláknak 'sa't. történeti rajzaiból felmutatva szeretném olvasni azt, mint volt sorsunk azelőtt, hogy megtudhatnám, mint van most. És e' történeti rajzokat annyival kedvesebben olvasná a'prot. közönség, mennyivel kevesebb nyomtatott történeti könyveink vannak még a' protestantismusról hazánkban, vagy ha vannak is, régiebbek azok már 's mindenesetre folytatást és kiegészítést igénylők, — de meg aztán, nem is forognak kézen. A* mostani bajor király, székvárosának Münchennek díszcsarnokaiban, a'mellyek a'királyi palotát remek ívezetekkel övedzik, a' nemzeti történeti falfestvények sorát megkezdő első festvényaláazt iratá: „Die Kenntniss der Geschichte des Vaterlandes erweckt Varterlandsliebe," 's mi ebből azon tanítást vonjuk ki önügyünkre, egyházunkra alkalmazva, miként magyar prot. egyházunk törtenetének megismerése új szeretetet, új buzgóságot és egyháziasságot idézend elő. A' történetet senki nem olvashatja 's nem tanulhatja okulás és épülés nélkül, legkevésbbé pedig saját történetét; már pedig a' protmus története hazánkban egyszersmind saját 's jelenlegi egyhá-