Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-14 / 50. szám

s az ügy fekszik szívemen, — ám cseréljük fel ezen bevezetést, melly Szemere tervének szellemében íratott, az ó szabályokéval, — és toldjuk oda, mit a1 czikkiró kíván záradékul. Az intézetnek czélja ugyanazonos az ó szabályokéval; hogy az özvegyek és árvák az első §-ban kihagyattak, szerkezeti hiba lehet, mellyet eléggé világosan pótol a' 11. §. „Minden lelkésznek, professornak 's iskolatanítónak, ki ezen intézethez járandóságát rendesen befizette, van joga az innen húzandó segedelemhez mind a1

maga személyére, mind özvegyére, gyámoltalan árváira nézve azon osztály szerint, a' mellybe fizetett , minden évenkénti betételi forint után tizet számítva évenként." Czikkiró kétségbe vonja, vájjon az egyházak megengedhetik-e, hogy a' mostani töke egyharmadából irgalompénztár alapíttassék ? Mért nem ? mind a' két tökének czélja egy, csak kezelése levén más, nincs ok tiltakozásra, — és mivel az irgalomtár tökéje épen a' Csz'&drad-alapíványt felüti: még a* végrendelet is épségben megtartatik. Azonban ha keveseljük az irgalomtár tökéjét, lehet szaporítani. — A' „kalmárosan használandó és kezelendő nyugpénztöke-alakílását", nem tudom, czikkiró minő értelemben veszi. Ha itt e' szó: ,,kalmárosan" annyit teszen, mint pontosan: ugy nincs ellene szóm; de ha ez által a' czikkiró tán nyerészkedéstől fél 's mystificálni akarja a' közönséget: ellenében a'terv 40-§-át idézem fel. „A* nyugpénztár kezelése, különválasztva a' kerületi 's akármi néven nevezendő más pénztártól, a* legnagyobb nyilvánossággal kezeltetik, — a' pénztár állapotjáról, ugy az évenként kiosztott nyugpénzekröl a' kerületi gyűlés jegyzökönyve kimerítő jelentést tesz". Hogy az 1820-ban keletkezett intézetet megalapítani segítő 'sa't. tagokra különös tekintet legyen , igen is igazságosnak látszik, — 's miután az új tervnek alapelvül az igazság szolgált: ám legyen tekintet reájuk; de ha hasonló követeléssel állanak elő a' későbbi években rakó tagok is: a' tekintetbe-vételek majd banyolulltá teszik a' kezelést, holott a' czikkiró kivánata szerint is, méltán egyszerűsíteni kell. — De még sincs itt olly nagy igazságtalanság. Hiszen a' töke, melly a' régi rakó tagok befizetéséből alakult, megvan, 's ez szaporítván a' megalapítandó tökét, csak nagyobb osztalékot biztosít. Hogy azonban minél több 's méltóbb igényeknek megfeleljünk, ám az irgalom-pénztárból szaporítsuk a' régi tagok nyerendő osztalékát. Czikkiró szerint a' 44-§ azt rendeli, hogy a' nyug-pénzt-felvevö tag nyugieveiét nemcsak az illető lelkész, hanem esperes és esperesi felügyelő által is tartozik aláíratni. Ha ez ugy volna, igenis csak a* nyugpénzes vexálásával történhetnék: azonban nincs ugy, mert a' terv idézett czikke csak azt rendeli, „hogy az illető esperes vagy (tehát nem és, mi különbség) esperesi felügyelS is írja alá a' nyugfatványt." Ez tehát szándékos elferdítés — mystificatio. A' folyamodás ezen utja az annyira kedvelt ó szabályok szerint is hasonló. — Az 51-§ az irgalomtár általános meghatározását adván, igenis, a' czikkiró által ajánlottak sem záratnak ki. De mindezek, úgymond a1

czikkiró, csekély -ségek. Hanem a' tervtől elidegenítő (?!) bökkenők az 5. 13. 14, § foglalvák. Lássuk ezeket. Az 5. §-ban foglaltatik az osztályzat 1 — 10 p.flig. És ezen 6 osztályzatot czikkiró jövedelmeinkhez nem szabottnak mondja; mert, mint állítja, az eddigi (1—5 frt.) sem gyűlnek be rendesen, főleg a* szegénység miatt. Én azonban nem a' szegénységben keresem ennek okát, hanem, nem említve a' beszedési pontatlanságot, és a* tartozásokra fordított csekély figyelmet — hiszem, még mai napiglan is van gyülekezet, melly a" nyugintézethez nem járúl — az intézet szerkezetében ; példa volt erre a" kőszegi egyik lelkésznek a1

fizetés-elleni nyilatkozata bonyhádi gyűlésen. Az eddigi szabályok szerint a' lelkészek 'sa't. osztályoztatnak, és ki szerencsétlenül harmadik osztályú gyülekezetben hivalaloskodik, legyen bár számos családja, nem biztosíthatja annak jövőjét az első osztályú lelkész szerint, és épen ez szülte az ó szabályok-elleni felszólalást. — Ezek szerint, több adatik a' városi, mint falusi lelkésznek, több a' papnak, mint tanítónak, — hogy némi tekintet legyen még is a' betéteire, de ha meghalsz, a' 17. §. harmadik pontja szerint nem annyira azt kérdik: mennyit és meddig fizettél?— hanem „tehetös-e" özvegyed?és ha épen tehetős nem volna is, de még is körülményei a" végső szükségtől megmentenék, bizony csekély öszvegetkap, habáraz elsöosztályzatu gyülekezet szerint fizetett is férje. Önkénynek tárnak kaput az ó szabályok, igenis, például hozom fel a' derék tolnai esperest, ki majdnem minden gyűlésen részre-hajlással vádolja az osztó választmányt a'felföldi özvegyek iránt. Ezen önkénynek akar a'felállított osztályzat gátot vetni. És ha a' betéteihez arányosíttatik a1

nyugdíj, higyétek, uraim! nem leszünk akkor fizetni szegények és rendellenek,— ha tudja az atya, mit hagy előre családjának, szívesen fizet. — De mivel ismét az ügy fekszik szívemen, ám állapítsunk meg egy hetedik, 30 krajezáros osztályt is. — Ez tehát nem épen olly nagy bökkenő. De tán a' 13. 14. § ok azok, mellyek teljes nyugpénzt csak 15 év lefolyta után biztosítnak. Mit mondjak erre egyebet, mint hogy tessék a1

terv elleneinek kalkulálni, és ha közelebbi évekre kalkulálnak ki a'tervszerint 1 ftól 10 ft járulékot: akkor halhatlan érdemeket szerzendenek e' szent ügy körül. Gazda nélkül ne számoljunk. Várjuk meg, mit mond a' bécsi Salamon tanár tervünkhez. Különösen nagy bökkenőnek látszik czikkiró