Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-30 / 48. szám

még nem tudom: de t. F. úréban nem osztozhatom; 's bármint kárhoztasson is, Isten látja lelkem ! olly tiszta szándokkal, mint a' minőt az ügy szentsége igényel, a' föltétlen unió barátja vagyok. De értsük meg egymást, 's talán magánál a* czélnál — mint terve bővebb motiválásából méltán remélhetem — találkozandunk. Én hát föltétlen uniót akarok, melly valóság legyen 's áldást teremjen: de ez nem azt teszi, mintha egy tollvonással tüstént eszközölni akarnám azt; mert igen jól értem, mi a* Katholikonban irva van: „soll der Kampf der Meinungen ganz aufhören, und in einem Glauben an die einfache Lehre Jesu sich verlieren: musz vorerst die hőchste Aufklárung allgemein werden," 's csak a1

balga nem tudja, hogy a* szellemvilágban nem vágni, mint a' macedóniai hős,— de oldani, fejteni kell a* csomót, a* lélek tökéletesedhetése örök-törvénye szerint, — a* gondolkozni szerető pedig fölfogja, miért bujdosott Izráel népe a' pusztában negyven évig, míg Kanahánban letelepedhetett boldogul. Mi hát czélunk az unióban ? Hitem szerint az, hogy ledüljenek a' közfalak, mellyek a* két testvérfelekezetet eddig ön- *s a' haza nagy kárával egymástól elválasztják, *s evangyéliomi szellemet 's életet önteni az egészbe, melly lelkesítse egyesülni a1

közös boldogság felvirágoztatására. 'S mik a' közfalak ? Kormányzat, dogmák, liturgiák. Ha már ezeknek a' feltételes unió szerint fen kell állniok: bizony nem lesz több az unió magasztos eszméje valóságban, mint az olaj-víz vegyíték, mellyek egyek nem lesznek soha örökké, — minden esetre pedig kevesebb lesz, mint a' porosz 's bajor, rajnai protestánsok egyesülete, hol a' felszínes, evangyéliom-szerütlen assimilatiók mellett máig is lényeges cC különbség a' két egyház, között. Kimondani a' nagyjelentésü ,,egyesüljünk" szót, *s azt bármi szép hangon variálni, azonban tettleg elö nem lépni, vagy legfölebb minden előzmény nélkül hamarjában egy consistoriumot állítani föl: szerintem, szintúgy nem tesz csudát, mint egy választmányi ülés varázscsapása uniót nem csinálhat. 'S ha kormányzatot 'stb. épen *s bántatlanul hagyunk: ugy az unio-körülti minden egyéb aprólékos intézkedéseink által csak hasztalan fogyasztjuk erőnket, vagy, mint szokták mondani, rostával merjük a' vizet, vagy legjobb esetben is csak annyit nyerhetünk, hogy az uniónak némi kis gyümölcsét legalább is az ötödik nemzedék fogja szedhetni. Ila azért a' boldogító czélt, melly után sovárog lelkünk el akarjuk érni: ne legyünk félénkek ez ügy körül, de fogjunk munkához. Ki van mutatva az út a' derék Székács által, melly legrövidebb és leg-czélra-vezetöbb, kimérve a' fejlesztés stadiumai, mellyeken sikerrel haladhalni; 's az ö terve az, melly — mivel a* dolog természetéből van merítve, 's valódi sikert akar —• meggyőződésem szerint, minden jóakaratú protestánst kielégíthet. 'S minél többet elmélkedem e' terv fölött: annál tisztábban áll előttem, hogy ö feltalálta a1

nagy eszme fonalát, melly, csak erős akaratunk legyen, óhajtóit czélunkra bizton el vezet. Mert mi természetesebb, mint hogy a' fejlesztés egyenkéntiségen — kormányzaton kezdődjék, 's itt megérvén az ügy, a' részletességre, az egész intelligentiára terjeszkedjék ki, 's így az iskolákból folyjon azután a' nép életébe 's mindenessé legyen. És e' stádiumok bizony nem olly nehezek, hogy a* feltételes unió baráti tölök visszaijedjenek : azonban legbizonyosabban megtermik minden erötetés nélkül a' kívánt gyümölcsöt. Első stádium hát a' kormányzat, ezt kell mindenek előtt kifejtenünk, átalakítanunk; mert e* nélkül sem egy-, sem másképen nem lehet egyesülés. Mert hogy férnének össze egyfelől consistorialis, másfelől az annyira-mennyire presbyterialis emberek csak első komolyabb összejövetelkor is? Fejtsék ki hát ág. ev. testvéreink tisztán a1

presbyterialis képviseletet, mi pedig híven követvén őket, hagyjuk el consistorialis rendszerünket, 's öltözzük fel a'presbyteri rendszer egyszer ü tisztes ruháit, — vegyük ki magunkat azon abnormis állásból, mellyben most vergődünk 's ekkor aztán a'kormányzatban fogjunk kezet. Azok az evangyéliomi útról, mellybe beleigazodtak már, vissza nem térhetnek, visszatérniök nem szabad: nekünk kell hát utánok mennünk, 's kell hogy menjünk 5 mert az idő 's önérdekünk int, hogy fogjuk fel mihamarább evangyéliomi állásunkat, 's tanuljuk tisztelni a' collegialis jogokat; 's hogy ez nem nehéz, csak akarjunk , mutatja a' barsi vélemény, 's emlékezzünk Vértesaljára is. És ha ez meglesz, le van téve az egyesülés basisa, melly — ha meggondoljuk az így kivívott egyenlő egyházi jogokat, mindenütt egy forma rendszert,'s az ezeken alapuló egyesült kormányzat hatályos müködhetését — elég széles arra, hogy rajta az unió roppant épülete lassan-lassan felépüljön. A' tartalék-gondolatok, mellyek itt a' feltételes unió baráti előtt rémképül tűnnek fel, mint a' sajátsági jog megsértéséből, az alapítványok- 's végrendeletekből 'sa't. származható súrlódások ez uton leghamarább meghiúsulnának, vagy tán föl sem támadnának. Mert hiszen mindenik felekezetnél vannak most is illyféle alapítványok, mégis minden lárma nélkül kezeltetnek; a' nem feltételekhez kötött jótétemények pedig így csakugyan közös áldásul osztathatnának ki. Az így egyesült kormányzatnak áldásteljes működése alatt okvetlen bekövetkeznék a' második stádium, vagy az ügynek iskolákbani érlelése. És itt kell már az idő és tudomány, jelesül a' tartalmas rationalismus erős kezei által, pedig először is a' főiskolákban — hol lelkészek és tanítók képeztetnek, lefoszlani azon véleményrongyoknak, mellyeket érdek, ingerültség, szenve-