Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-23 / 47. szám

zsinatra, mit igen tisztelt Tóth Mihály akar, — hogy csupán igazgatása rendeztetnék most elsőben egyházunknak; mert így a* szint olly szükséges kiegészítő részek — tudj' Isten! mennyi időre haladnának! noha én is érzem azt, hogy mennyire sürgető az igazgatás rendezése; mert így ismerné meg jobban némelly egyház-főnök állását, tudná jogait, szabad-e neki tanácsot gyűjteni, ha világi kormány-társa nem érkezik ? Nem elég hát csupán az igazgatás megállapítása: ez fél-élete egyháznak, — annak egész élet kell! — De mi még több! egyes életkérdésekben sem vagyunk egyek. Mellyik elem, vagy mindkettő elnökösködjék-e az egyházi tanácsban ? gondolnám, világiak, egyháziak merőben ellenkeznek itt. — Hát a* pap-hivás, elbocsátás kérdését eldöntötték-e már hitfeleink? Mit szóljak alsóbb, felsőbb tanácsszékek jogairól, egymáshozi állásáról, convent és több érdekes élet-kérdéseiről egyházunknak ? Ugy tartom ezen kérdéseket illetőleg, a' különböző értelmeket egyesítve, egyházmegyeileg és kerületileg lehetnénk készen zsinatra. Ezeken felül egy jeles tudósunkkal tartok, hogy a* zsinatot, minden készületünk mellett is, tanácsos halasztani, míg — mi nem sokára teljesülend — népünk polgárilag országgyűlésen más állást nyerend, 's akkor ezen álláshoz alakalmazva, egyházi rendszerünk is, gondolnám, czélszerübb leend. Szabó Gergely, b. somogyi lelkész. Észrevételek a' dunántúli evang. e.-kertilet nyugintézetének ujabb szabályozási tervére. E' mü, több illynemü szabályokból összeszerkesztve , nyomott példányokban egyházkerület -szerte épen most köröztetik, megrostálás és vélemény-adás végett; jövő évben aztán (ha Isten akarja) való-életbe léptetendő. Mindenki fel van szólítva, véleményét Írásban beadni egy választmánynak, melly a* befolyó észrevételeket majd összeszedi és az 1846-diki mart. megtartandó közgyűlés elébe terjeszti. Figyelmeztetés- és gondolat- ébresztésül tehát e1

Lap utján is közlünk itten némelly észrevételeket. A" terv minden bevezetés nélkül kezdődvén, javalnók, hogy az elébbi szabályok első négy §saival nyittassék meg; azokhoz csak még ez igéket toldván záradékul: „Az 1846-dik évben egészen újra átdolgozva és egyházkerületileg megerősítve." Az 1. § mindjárt az intézetnek czélját adja, melly az, hogy a' lelkészek, professorok és iskola-tanítók segedelmeztessenek; — ide iktatandó: „tehetetlenségűk 'esetében; különösen pedig azoknak özvegyeiket és árváikat." Mert hiszen főleg emezek kedveért alapítottunk nyugintézetet, nem pedig magukért az egyházi szolgákért, kiket tehetetlenségűk esetében az egyházak is gyámo-Iítanak, meghagyván őket jövedelmeikben, segédek mellett holtig. 4. §. Az irgalom-pénztár megemlíttetik és csak 50, 51. §-sokban magyaráztatik meg. Azért az irgalom-intézet szó után beiktatandó : „mellyröl alább az 50, 51. §-sok bővebben szólnak." Egyébiránt midőn e* § rendeli, hogy a1

mostani tökének egy harmadrésze, azaz 6000 v.ft, elszakasztassák és abból irgalompénztár alapíttassék: kétséget szenved, vájjon az egyházak ezt megengedhetik-e? Ugyanis a'mostani tökének 18,000 v.ftnak 6,000 forintja Csibáné-alapítvány, 4,000 forintja egyházkerületi pénztárból nyújtott ajándék, és a' többi 8,000-nek is közel fele-része egyházak pénze levén, ezek pedig pénzeiket, ugy az eddig adottakat, mint a'jövőre adandókat főleg a* szegény sorsban hagyatott egyházi szolgák özvegyeinek és árváinak gyámolítására kívánván adni, következőleg majdnem egész nyugintézeti öszvegünk ugy sem tekintethetvén másképen, mint irgalom-tökéül: nem volna igazság, e' tökének csak egyharmadát csökkenteni irgalom-tökévé, kétharmadát pedig — a' keresztyéni irgalmaskodás czéljának ellenére — kalmárosan használandó és kezelendő nyugpénztökévé alakítani. A' 8. §-ban az első két pont valóságban alig kivihető; ellenben a' harmadik körmondat állhat. A' 10. vagy 48. § után kellene megoldva lenni azon nagy kérdésnek: „Vájjon az 1820-ban keletkezett intézetet megalapítani segítő és eleitől fogva híven berakó, hajlott-koru tagoknak befizetéseik mi arányban fognak vétetni tekintetbe? Avvagy ök is csak ugy vétetnek-e, mint még csak most kezdő ujoncz tagok (mi nagy igazságtalanság leendene)?" De erről az egész terv mélyen hallgat. Ök tehát, kik ugy sincsenek feles számmal, talán megérdemlenék, hogy a' 13. 14. §-sok kötelezései alól felmentessenek, és ujdonan választandó berakási osztályaik szerint, haláluk esetében, özvegyeik 's árváik évekre halasztás nélkül díjaztassanak. 15. § Rendeltethetik helyett álljon rendeltessék. 17. § A' kell szó után beiktatandók : — „bár egyházától gyámolittatnék is." 29. ^ Ha a' pénztárnok 100 p.forint évi-díjt húz, méltó, hogy a* 8 választmányi tagoknak is, midőn ez ügyben fáradnak, legalább uti költségeik megtérítessenek. 44. § Rendeli, hogy a' nyugpénzt felvevő tag, nyugieveiét aláírassa nemcsak illető prédikátorával , ki bizonyítsa, hogy az özvegy él ós nyugpénzképes: hanem az esperes és esperesi felügyelő is. Ezek többnyire szerte-lakván és messze az özvegytől, — a' követelés igazságtalan és vexálása az özvegynek, megnehezítése a' nyugpénz felvételének. De nem is szükséges, mi-