Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-16 / 46. szám

Jegyzették Ilaubner Máté és Perlaky Dávid egyházi jegyzők. Közli X. A.-zempléni egyházmegye közgyű­lése Tartatott állandó helyén S.-Patakon seplemb. 10—11 napjain. Nevezetesebb tárgyai 1) Se­gédgondnok választás: általános többséget nyert, gróf Vay Károly úr; üdvezeljük a* grófot, 's szív­ből, és hogy mindent egy szóval fejezzünk ki, ismeretes tiszta jellemétől, minden jót remény­lünk és várunk. Lelkesítse is az egyház jólléte iránt nagyatyja buzgalma: de azonban kevés­bé féljen a' protestáns hierarchiától. 2) Az esperes-választás múltjából is hallánk némi u­lóhangot, de melly inkább csak eredménye­ért említendő. Nevezetesen esperes úr a' ki­jeleltek névsorát nem a* szavazatok többsége hanem a-b-c rende szerint köröztette, 's ez némi féltékenységet gerjesztett, hogy tán általa a' V betű elidálása czéloztatik, az eljárás ellen P. óvást küldött be. Ennek következtében az e.m.gyülés, nem kétkedvén esperes úr tiszta szándékában, de az egyházak is ez eljárás ellen nem panaszkod­ván, elhatározta, hogy miután a' budai kánon — mert nálunk körülbelől ez a" kézikönyv — csak annyit szab meg, hogy a' szavazatot-nyertek közöl négy, legtöbb szavazatot nyert egyén tű­zessék ki választásra: jövendőre a' kijelöltek a-b-c rende szerint fognak köröztetni; mert a1 szavazatok többsége-utáni sorzás némi ujjmutatás, *s egy neme a' korteskedésnek. 3) Olvastatott a* körlelkészek jelentése az iskolákról, 's az egészből az jött ki, hogy a1 népnevelés ügyében sok a' hiány, sok a' teendő. A" hiányt azonban nem elég csak megismerni, hanem orvoslásáról is kell gondol­kozni. Ugyanazért indítványoztatott, hogy a' népiskolák ügye minélelébb vizsgálat alá vétes­sék , mellynek folytán választmány neveztetett reform-terv-készítésre. A' választmány tagjaitól minden jót reménylünk; az egyházmegye is, hisz­szük, az eszmének hü dajkája leend; a' testvér­egyházmegyék pedig e' tárgy iránt több rokon­szenvvel viseltetnek, mintsem segédkezet ne nyújtanának, quod felix faustumque sit! — Vé­gül említést kell tennem azon „Ritka rostáról", mellyel Szigeti megyénket megrostálta. „Későn érkezett czikk", ez áll alatta szerk. jegyzetben, mi pedig azt mondjuk, jobb ha teljesen elkésett vala. Édes Szigeti úr, annak, ki annyi bajt lát, azon társaságban, mellyhez tartozik, nem elég az e. m. gyűlésre csak bekukkanni, hanem köte­lessége munkálkodni is, míg nappal van. Erőtesse csak meg magát Szigeti úr, és mondjon valami üdvöst: meglátja, hogy egyházmegyénk, mint már ennek több jeleit adá, tetötöl-talpig fogékony a' jóra, 's ha nem zajosan is, de annál biztosabban halad. Ne a' multakra írjunk jerémiádokat, uram ! hanem a* jövendő szerencsés kifejlésén munkálkod­junk; mert csak ez hoz üdvét. K. P. többször meg­rótt és megbánt tettét ismét föleleveníteni gyenge­ség, 's érette rá a' bálvány-profétak szörnyű átkát kívánni nem keresztyén lélekre mutat; hátha ő, visszatorlásul. búsulással venné körül magát, mint egy palásttal, hogy megfizessen ellenségé­nek, a' szigetben lakozónak is hasonló fizetéssel megfizessen? Ésaias 59: 17. 18. De ö, hiszem, e' helyett csak arra figyelmezteti Szigeti urat, a' mit Urunk Jakab- és Jánosnak mondott: Nem tudod minémü lélek legyen tebenned. Luk IX. 55. Egy segédpap. Gomori esperességi oszt gyűlés. A' f. é. octob. 23. Derencsényben tartatott gömöri esperességi őszi gyűlés folyama eleve­nen megczáfolta Vandrák András urat, ki az Egyh. s Isk. Lap tavali folyamában kijött, 's a* gömöri isk.-tanítóknak az egyházi kormányelleni vétkes törekvéseiről irt jelentésemet ha nem egyenesen meghazudtolni is, de legalább annak igazságát kétségbe vonni látszék. Én nem örü­lök a' szomorú történetnek; de miután Vandrák úr ellenében igazolásra van szükségem 's az igaz­ságnak őszintességgel tartozom: szóljanak hát a* tények. A' történet ez. A' cs és b. — iskolatanítók, annak daczára, hogy a' murány-alljahosszu-réten tavai tartatott esp. gyű­lés határzatánál fogva, meghagyatott nekik, mikép conferentiaikat, mellyek tartatásaért esedeznek, mindig az illető dekán elnöksége alatt tartsák; ezzel meg nem elégedve, vezéreik ott K o — —, itt Cs b tanítók által arra izgat­tattak, hogy az esperességbefolyásán kivül,külön 's független esperesből, jegyzőből, pénztárnokból és táblabirákból álló társaságot képezzenek, 's a' b — — vezér elég merész és elbízott volt annyi­ra, hogy minden, ezen hivatalokra való egyéne­ket maga candidált is. Az ennek következtében a' I illető föesperes és dékánok által a'tévedő isk.ta­nítóknak küldött's őket rendre igazító körleveleket még holmi éretlen és illetlen észrevételekkel is megfertőztették. Az esperesség komolyan vette fel ezen áthágást, 's azért is jegyzőkönyvileg megdorgálta; a' fövétkesekkel azonban atyailag bánni akarván, nem büntetésüket, hanem inkább megjavulásukat czélozván, a' b völgyi fő­hőst nem vette megérdemlett fenyíték alá, hanem mint töredelmes és javulását ígérő bűnösnek nekie megkegyelmezett, mind a' mellett, hogy egy cs. — — Völgyi hős még ama latin mondással is „bene est sub tutela gerere bella" fenyegetödzni mert azon feltétel alatt, hogyha igazságtalan kö­vetelésöknek nem tesz eleget az esperességi gyű­lés. 'S valóban, hogy a' hallatlan merény több ingerültséget *s szenvedélyes kifakadásokat nem okozott, azt kiváltképen a* világi részről elnö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom