Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

gyei pénztárnak, hazának, Isten tudja, kinek nem? A' szegény pap, mester pedig nem élhet fizetés nélkül, szüken-mért évdíj mellett, hivatalához kellő buzgósággal, zúgolódás nélkül sorsa ellen: hát mikor ezt sem szolgáltatják ki, hogy ne kellene elvesznünk!? Bizony csak az éhhel-hálástól ment az ember sok egyházi szolgálatokban, miről tanú lehetek egy iskola-tanítónak keserű panaszolkodása után, ki másodmagával, beszorítkozólag is, szája vallomása szerint, fél esztendeig sem Iát egy árva húszast magányozni birtokában. A' ki ezt érzi, 's érti mit tegyen szükséggel küzdeni: az tudja, milly szükséges, 's az emberiség felsegélésére milly sz. czélu, összeállanunk vallás dolgában anyagiakra nézve is. A' ki pedig Jézusnak hív tisztelője, tudni fogja magasztos igénylő parancsoló értelmét ezen beszédének : „Leszen egy akol és egy pásztor," mellyek szerint élni törekedni, munkálkodni arra, teljes igyekezete is életében , habár semmi anyagi mellékes czél nem volna is vele összeköttetve. Illy, felöletek táplált hittel 's bizodalommal hívunk fel titeket, ügybarátok ! különösen azon tek. uraságokat, kik helységünkben külső birtokosok , akárhol élnének 's laknának különben a' végre, hogy a' könnyen megtörténhető uniót Némediben ezután is hathatósan előmozdítani's gyámolítani szíveskedjenek, tanács-adásaikkal 's tettleges erővel az Isten dicsőségére, az emberiség boldogságára: lemondván erre nézve, ugy mint eddig, minden csiklandós Ígéreteknek egyik vagy másik fél részére, mellyek a' köznépet pártokra szaggatják, 's közöttünk csak erösebb közfalat vonnának, legkisebb csillámlása által az anyagi haszonnak. E' szerinti lépéseid egyengetéseért vegyed, nt. egyházmegyei gyűlés! többeknek szíves háláját szavaimban. Áldja meg Isten tanácskozásaidat, valamikor általa illy dicső közre-munkálást felsegítesz, a' Jézus országának terjedésére! Kezetfogó. Pap-wzvegy-pénztári adományrész tárgyában egy alázatos kérdés az illetőkhöz. Milly czélszerütlen, arczpirító, az alább-közlendöhez hason bonyodalmakat okozó modora volt a' korábbi időkben legtöbb egyházmegyékben a' papözvegyek 's árvák számára, de regula szigorú sorsuk enyhítéséül a' gyámintézeti-tárból adatni kellő segélyrészecskék kézhez-juttatására nézve, körül-belől mindenki tudván , csak azt jegyzem meg felöle: miszerint mellette a' gyámolítás végett adott öszvegcse olly kérelmi-természetű valamivé vált, miért, Isten tudja, mennyit nem keile a' szegény özvegynek futni, lótni, míg elvégre a' sok zörgetésekre megnyílt a' kegyelem ajtaja 's kikapható lön a* sovány osztalék. 'S már ha ezen, sértés nélkül legyen mondva, szeméremsértö modor mellett voltak özvegyek, kik, hacsak másként létezhettek, ezen segélyforráshoz nem folyamodtak, *s ha voltak özvegyek, kiknek illetényök, bár fórjök pontosan fizette részvényeit, nem tudván czélját, hogy t.i. az neki használ özvegysége esetére, nem folyamodván érte, odaveszett: ki fog rajta csudálkozni? És épen egy illyen esetet akarok közleni, hozzá egy alázatos kérdést mellékelvén. Néhány évvel ezelőtt egy beregi egyházmegyében lelkészkedett férfiú meghalván, özvegye a' szomszéd Szathmár megyében kebelezett Fehérgyarmat mezővárosban levő részjószágocskájára vonta magát, holott élte azóta özvegyi napjait, mit sem tudva: létezik-e a* világon gyámintézet, így azt sem, hogy őneki is kellene abból valamit húznia. 'S mi történik ? Kevéssel ezelőtt tudomására esik e' dolog, s örülvén rajta, elmegy némelly beregi egyházi hivatalnokokhoz, kérvén eddigi, kézhez nem vett illetményét. — De bizony azzal utasíttatott el, miszerint az eddigre esőt nehezen fogja megkapni: hanem ezutánra igenis; különben, mondák, folyamodjék gyűlés elébe. 'S most szabadjon a' tisztelt özvegy kérésére, a' nyilvánosság utján azon kérdést, az illetők által megfejtendőt, tennem: vájjon ha megjövend a' gyűlés ideje, és az özvegy követelöleg lépend föl, mit kelletik tenni ? 'S itt végeznem kellene soraimat, avatottabbakra hagyván a' kérdés megvitatását: de meg nem állhatom, hogy egyéni-véleményemet én is ki ne mondjam, melly is nem egyéb, mint hogy: az özvegy segélyosztalékait, ha nem egészben, legalább részben ki kellene adni; mert hiszen ez nem alamizsnaszerü kegyajándék, hogy ha ma nem nyújtom kezemet elfogadására, holnap már ne lehessen igényem a' ma adandotthoz: de söt inkább törvényes illetmény, a' lelkészurak által befizetett részvények jogos járulmánya. — 'S ha az: nem tudom megfogni, hogyan eshetik meg, miszerint a' mi az özvegyet illette ezelőtt 6 vagy 8 évvel, miért ne legyen az övé most és mindenkor, akármennyi ideig nem volt is gondja reá. Vagy tán ide is be van hozva az idösítés ? legalább olly értelemben, miszerint a'nem-folyamodó özvegyek illetőségei, hogy használatlanul ne maradjanak, a' többiek közt elosztatnak, elövélvén amazokról, hogy nincs szükségök reá. Ha ezen elővélemény állana: akkor csak megjárná és semmi nem-idejébeni követeléseknek nem adathatnék hely, mint szinte tán azokénak sem, kik bizonyos point d'honneur miatt nem kérték a* magukét. De hol nemtudás elegyül a' játékba; hol az igénytelen özvegy, nem, mert szüksége nem volt rá, nem is point d'honneur miatt,— hanem és egyedül, mert mitsem tudott a' dologról, hanem mihelyt tudomására esett, azonnal kéröleg áll elő: ott, véleményem szerint, ki kellene biz azt adni, ha nem egészben, legalább részben. Lehet, hogy mások az ellenkezőt fogják bebizonyítani: de én