Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

papi conferentiát szándékoznék gyakorlatba venni; mellynek alkalmával ám a' lelkészek maguk llülön együtt úrvacsorázhatnának is akár előtte a' tanácskozásnak, akár utána 5 — az eddig divatozott másodszori devotiójával a' papi rendnek pedig óhajtana felhagyatni, és azon áhitatosságot vagy a1

szomszéd paptárssal, vagy csak 2—3 lelkész egyletében,a' hivek gyülekezetével együtt, nyilvánosan végbe-vitetni; 's mindezt az idézett czikkben tárgyalt okokra nézve. Az indítvány elfogadtatott és a* jelen conferentia jegyzökönyvébe, mint első-pont, beiktattatott; a* jövő illy gyűlésnek napjául jul. 1. 1846. — helyéül Zala-Istvánd tűzetvén ki, az ottani lelkésznek Önkénytes meghívására. A' tanácskozásnak második pontja lön: indítvány magának a* conferentiának elrendezése iránt; melly tárgyban a'jövő gyűlésre ajánltattak tervek és dolgozatok. Ezek után a' közös olvasás és egyéb tárgyak megvitatván, következett az együtt-úrvacsorázás a' templomban. Fungált minden hosszas elöszónoklat nélkül (mire illyenkor idő sem jut), és csak egyszerű liturgia mellett, maga a' házi-gazda, neki viszont a' legidösb paptárs nyújtván a' szentséget. Mellyekhez csak még azt jegyezzük meg, hogy mi, kemenes-ali evang. prédikátorok, conferentiánkat nem akarjuk coronává vagy papi clubbá tenni, mellyböl minden más rendű egyháztagok kizáratnának: hanem szeretjük, midőn tanácskozásainkban világi uraink is részt vesznek, és bennünket jelenlétökkel segítenek és megtisztelnek. Igy mindjárt ezen első conferentiális gyűlésünkön, tek. koltai Vidos József és Imre felügyelő , ugy nem-különben tek. Jákfalvai Gömbös Boldizsár jegyző urak meghivatván, közöttünk megjelenni, tanácskozni, gyónfeodásunknak szemtanúi lenni, velünk együtt ebédezni és végeztig együtt társalogni szíveskedtek. Jövendőre tehát, ha reményünk nem csal, ez nálunk így menend-, vagy tetszik más lelkészeknek, vagy nem, vagy kereszteltessék pusseyismusnak, vagy nem. H. Töredék a' magyar nyelv érdemében. Somogyból Köccséről, aug. 29-dikén Í845. — Somogynak, ezen minden tekintetben nagy és jeles megyének, magyar szívvel megáldott lelkészei mennyire szívökön viselik a'magyar nyelv terjesztését német és tót- ajkú híveiknek a'nemzeti nyelvre leendő megtérítésében, — micsoda áldozatokat tettek és tesznek ezen kedves honi nyelv apostolai ennek megnyeresére: hadd tegyenek ezen egynehány néma sorok tanúbizonyságot! hadd szóljanak némán is azoknak érdemeikről, csak némellyeket azok közöl megemlítvén A' több római k. lelkészek sorában méltán helyheztetni azon néhai 's poraiban is áldandó, nagyon-tisztelendő, volt gamási lelkészt, Czifrait, hajdan szent-Pál-szerzetü áldozó papot, ki ez előtt körül-belöl 30 évvel apostoli szelídséggel és buzgósággal meggyújtván tót-ajku hívei közt a* magyar nyelv fáklyáját, szép bánásmódjával azokat é* nyelvnek megnyerte és egészen magyarokká tette. Ezen idő alatt, és a' mostan! időkben, melly forró és hü kebellel ápolgatták e* hajdan a' magyaroknál árva nyelvet ezen kies megyének több buzgó lelkészei: — a' magyar nyelvnek megnyert lakosi azoknak apostoli buzgóságukat nemzeti nyelven szólják, áldják, magasztalják. Ezek közöl tisztelendő ós tekintetes Reperger Pál úr nágocsi lelkész és tek. nemes Somogy és Györ megyej táblabírája, a' legújabb időkben, a' tudósító környékén, melly hü kebellel, csüggetlen szorgalommal, többször ízetlen és keserű akadályokra találván — Zichi helység leányegyház templomába jeles magyar egyházi beszédeit behozván, ez általa' magyar isteni-tiszteletet azok közé bevitte. De, hogy az ágostai részről-is több lelkészek mennyire szívökön viselék és viselik ezen elvet, ezen reánk maradott kincset, több jeles példáit adván (a' helvét hitvallásuak úgyis ezen megyében mind erős magyarok levén, eleitől fogva forrón buzogván eddig szeretett nyelvökhöz, a* latin nyelv ellen daczoltak), a' többek közt a' tabi evangelikus lelkész t. Krizsán József ÚT 1843-dik év nov. 22-dikétöI fogva jelenkorig, melly buzgón, melly okos móddal a' nép szívét úgyis megnyervén, kezébe hordozván, — melly szívesen, melly hü buzgalommal viszi ezen nemzeti drága kincs, a' honi nyelv mellett tett és teendő fáradozását e' tót-ajku egyházában: nyilvánítják nemes tettét és tanúsítják már eddig is jó következésekkel koronázott jeles példák. — Nevezetesen az 1843-dik évi Bábonban tartatott evang. esperesi gyűlésen néhány tagból álló egyvelges kiküldöttség neveztetvén ki a' tabi evang. tót-ajku híveknek magyarokhoz való térítésére: a' kiküldöttség megjelenvén Tabon, miután odaérkezett, már akkor megkéretlen is a' magyar szó mellett buzgón működő lelkész a* magyarosításban itt-léte óta tett jeles lépéseiről előre nyilvános jelentését és tudósítását beadta, azon hozzá-adással és szóbeli kérelemmel, hogy jelenleg ezen lépés elegendő volna a' csendnek és további két ajkú hívek közti békének fentartására nézve, — mit a* tisztelt kiküldöttség köszönettel fogadván, teljes megelégedését és helybehagyását nyilatkoztatá. — De még itt sem állapodott meg ezen tisztelt lelkész úr; hogy ezen nemes harczot annál jobban megharczolhassa, módot és eszközöket szerzett ezen nemes czél elérésére 's ezeket nagylelkű áldozataival pecsételte. —Nagy számmal magyar győri új énekeskönyveket szinte Győrből tulajdon pénzén, ön-alkalmával, az egyháznak minden megterheltetése nélkül, hozván, 's ezeket hitelbe is osztogatta a1 tűz által nagyon megkárosított híveinek, söt húsz