Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

dás terminológiát szab, minő például a' paróka yagy a' vereshagyma virágzása. — Ezért nekünk magyarokul soha német philosopbiánk, német theologiánk nem lesz, 's hozzanak bár akadémikusaink haza sok berlinismust, jénaismust, tubingismust: a' népre vele mindaddig hatni nem fognak, míg magyar keleties jellemét belőle ki nem nevelik, ki nem áztatják : azután tegyenek vele, tegyenek theologiánkkal, vagy philosophiánkkal, a' mit akarnak: az magyarokra többé nem tartozik I — Nincs szerencsétlenebb gondolatja kivált magyar egyházi szónoknak, mint német példányt követni vakon; ez a' magyar ember fejébe nem megy, mint nem ment a' baranyai keresztbe-fogott létra az erdőbe. Ezért szeretném, ha F. nem beszélne sokszor ollyan igen tudós-tömötten, mert a' hallgató nem tud hozzá nyúlni, nem tudja hol megfogni mint a' tövises állatot, — gyönyörűen jár szemei előtt, mint a1

gőz-erömü, lehet, hogy az egyes kerekek forgását látja, de, hogy mi hajtja az egészt: azon fejét hiába töri. — Hogy többet ne említsek, például böjti beszéde második részében , milly szép, milly tömött, milly eszmedús e' mondat: „Az elme és test műveinek osztályozó jelen korszakában nem óhajtjuk vissza az időt, mellyben az emberi ész és kéz müvei el nem hülönözött vegyületben mutatkozának", — mennyi históriai ismeret, mennyi tanulmány kell oda, hogy valaki e' mondatot egy hallásra a' pad aláné ejtse?! — Interdum speciosa locis, morataque recte Fabula, nullius veneris, sine pondere et arte Valdius oblectat populum , meliusque moratur Quam — — _ __ _ (Folytatása máskor.) Szent-lant: XV-ik Zsoltár. Uram! ki érdemes arra, Hogy a' dicsőültek honának Lehessen egykor polgára, Holott szenteidet várja Bére e' fárasztó pályának ? Az, ki ártatlan szivében Gondol szeplőtlen igazságot; Nincs szeny tiszta erkölcsében; Nem tesz másnak jó hírében Ajakival méltatlanságot; Ha esküszik, hitét tartja; Tiltott nyereség nincs eszében Hikor pénzét kölcsön adja; Bérlőnek el nem fogadja Adományát vérdíj fejében. XVI-ik Zsoltár. Tarts meg engemet, oh, én Istenem ! Te vagy egyedül reményem, oltalmam, Támadjon bár ég és föld ellenem, Ha te velem vagy, nincs semmi bántalmam. Uram! kegyelmedből mennyi jót vettem, 'S én ezt csak hála-könynyel fizethetem ! Nem tömjénezek más isteneket, Mert téged nevezlek örökségemnek. Végy ki kezemből, sorsi mindeneket, Hitem ne : ép lesz öröme szívemnek; Meglesz lelkemnek ez üdv-gondolatja : Maradt még kincse, egy szerető atyja. Istenem! örök vagy te, engemet Változás és múló idő szültenek; Visszakérik majd ezek éltemet, 'S poromra nehéz századok fekszenek : De szent igédben nyilt nekem olly ösvény, Mellyen, élő Isten! hozzád jutok én. XVll-dik Zsoltár. Hallgasd meg imádságomat, Ur Isten! ne felejts el engem', Midőn hozzád epedve zengem Erőt-kérö fohászomat1

, Segedelmet csak tőled vároké, Nézd meg ügyem', láttass törvnyt, Mutass nekem igaz ösvényt, Ha én kedved szerint nem járok. Erősítsd az én járásom,' Légy te magad útam vezére, Hogy élet legyen pályám bére, Ha kitelik vádorlásom. Téged hívlak, én Istenemnek, Támogasd erőtlenségemet, Ha látod csüggedni hitemet Nehéz harczán kísértetemnek. Tied minden birodalom, Scavadra világok reszketnek, Kezeid elől, ha büntetnek, Egen, földön nincs oltalom* — Mindenható! fent tégedet Dicsér ezer angyali ének, Vedd kedvvel, ha egy föld férgének Rebegése zengi nevedet! Baksay Dániel. Belföldi közlemények: A1

lévai ev- ág. Iiitv. anyagyülekezet megalakulása. Sept. 21-dike volt amaz örvendetes nap, mellyen a' lévai ev. ág. hitv. gyülekezet azon függő állapotból, mellyben több okoknál fogva, néhány évig lebege,'s melylyet az a' tavali Prot. Egyh. és Isk. Lap 1006-dik hasábján olvasható czikk elmés írójának pelyhes állapotnak nevezni tetszett, — végképen kikilépvén, független 's Önálló anyagyülekezettó vált. —• Ugyanis, az említett napon beigtattaték a* néhány héttel ezelőtt próba-predikátziója után rendesen 's egyhangúlag a'nevezett egyház tagjai által leendő lelkészöknek megválasztatott és sept. 10-kén Selmeczen a' főtiszt, bányakerületi