Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-10-19 / 42. szám
semmi szemérmes arcz ne piruljon: azért is az, nem mezítelenül, de díszesen felruházva, áttétetik az élet színpadára. Ez a' mostani kor kivánata. Nagytiszteletü conferentia! Ha kinek, tehát az evangyéliomszerinti papnak, pro re nata, haladás emberének kell lennie — 's az evangelikus papok soha azokká lenni meg nem szűntek. Haladtunk— 's a'haladás utján tanításunkkal az életre hatni vagyis, az igét testté változtatni, mindenkor ugyan, kiváltkép körünkhöz tartozónak véltük: de a" testnek érintettem díszesen-felruházására, ugy látszik, kevés gondot fordítottunk. Mert ugyanis a' prakticus élet mezején, ha valahol, tehát köztünk annyi sok a' balfogás, — 's ez az oka, hogy nevezetesen a* külső kiszolgáltatás, köztünk egy olly tarka képet idézett elő, melly a* hívek füleire és szemeire nem jól hat; ez az oka, hogy sok egyházi ünnepélynél, sok szertartásoknál stat pro ratione voluntas, — 's hogy ezen voluntásnak gyakran dísztelen és malasztnélküli, ellen-hangu, söt zűrzavaros, nem ritkán a' müveit "keresztyént botránkoztató kirchen-parádék voltak szüleményei: annak nem egyszer szomorú tanúi valánk. Legyen hát a* papi egyletnek egyik főfeladata , hogy a' kiszolgáltatáskörüli decorumra figyelmét fordítsa; a' külső szertartásokat minden előfordulható eseteknél, a' mennyire lehet, egyalakuakká tegye ; a' liturgiának salakjábóli kitisztítását szivére kösse, szóval: a' hivataloskodó pap külső foglalatoskodásainál díszesen 's hatássali felléphetéséröl gondoskodjék. Ezeknek elöre-bocsátása után, üdvezlem nagytiszteletüségteket testvéri szeretettel 's nagyérdemeitekhez illő mély tisztelettel! 's ugyanezen testvéri szeretet 's magunk kölcsönös megbecsülése, a' jó ügy iránti szilárd akarat és buzgalom, az illedelem és a' jó rend vezéreljék tanácskozásainkat. Ez pedig nem fog hiányzani, ha az előfordulandó tárgyak megvitatásánál, a' nagy conferentia által megalapított szabályokhoz szorosan fogjuk tartani magunkat, a' mi annál ohajthatóbb, minél szükségesebb, hogy conferentiáink egyszersmind a1 parlamentaris eljárásnak mintegy iskolái legyenek, — a* mire nem kevés közlünk a' szükség. Végezetre, hála az égnek! hogy választottja, szeretve tisztelt püspökünk felszólítása által, Nógrádban is kitüzetett a' papi egylet zászlója! irjuk rá jelszavunkat, testvéri szeretet nyomán: „Minden igaz ügyben, mindnyájan testvéreink mindegyikeért; testvérünk mindegyike, mindnyájunkért!" Ezért pedig kezeskedjék papi szavunk, papi becsületünk — az idő jelenetei komolyan intenek — máskép aligha boldogulunk. Mondám. A* tanácskozás alá vett tárgyak közöl e' kö- vetkezőket nevezetesebbeknek tartjuk: 1) A* tervben levő új agendanak, vagyis hivataloskodó pap kézi-könyvének kiadását illetőleg vitatott: Az eddig használt agendákra tekintve, mi módosítással vagy hozzá-adással szerkesztessék az ujonan kiadandó ? 2) Mi teendő , midőn a' siketnémák kora '3 szüleik kívánsága igényli, ;Jiogy az úrvacsorájához bocsáttassanak? 3) A' felbomlott házassági béke helyre-állításánál, ha a' tiszta papi eljárás sikeretlen, menynyiben számolhat a' pap világi hatalom segédkezeire ? 4) Lehet-e reményünk és mi úton, hogy már valahára, egy, protestantismus szellemével megegyező egyházi rendszernek behozatala kieszközöltessék? 5) Az isteni tiszteletnek az éneklés 's azzal összekapcsolt orgonálás kiegészítő részét tevén, méltó, hogy a* conferentia tagjai erre is fordítsák figyelmöket 's ezt érdem szerint érintsék a* nagy conferentia, ez pedig esperesség gyűlése előtt. 6) Lehet-e iskola-tanító esperességi tisztviselő? 7) Az absensek ellen kikeltünk, 's ezt, szomorú szükség esetére, jövendőben még inkább teendjük. 1. I r o <1 a 1 o m: Kollár János egyházi alkalmi beszédei az áhítatos nemzetiség előmozdítására. Budán 1814. Folyó évi 1845. Lipcsén megjelenni szokott „Jahrbűcher fúr Schlawisehe Literatur Kunst und Wissenschafti ( első kötetének 32- ik lapján találtatik azon könyv felett következő értekezés, dr. J. P. Jordán a' lipcsei egyetemnek professorától. „Kollár a' szláv literalura 's nemzetiség kifejlődésére nézve különös hatással bír. Pályatérét nyitá mint költő. „Slawy Dcera" volt munkálkodó nemtöjének első nagy szüleménye. Világos *s szilárd beszéd, lelkesítés s mindent magában foglaló igazi szláv szeretet tündöklik ezen költeménynek különösen a' harmadik teljes kiadásában, melly az összes szlávoktól szerfeletti lelkesedéssel fogadtatott. — Másrészről fellengö hasonlatai annyira nyugtaianiták szláv ellenségeinek benseit , hogy általok a' túlzott szláv - irány hősének hirdettetett ki. Kollár költő — költő egész lélekből, — de költeménye nem szédeleg a' zabolátlan képzelem regényes mezején, — költeményének a' szláv nemzetiségben szilárd alapja van; 's azért is a' megihlett dalnok egyszersmind átlátó régiség búvára, saját népfaja dalainak szorgalmas gyűjtője; valamint életteljes utazás-leiré. Kollár népszerű költő. Valamint Homér 's Pindar fényes idejében: ugyszinte öt is, a' koszorúzott költőt, fedi a' főpap tisztes palástja; valamint Bóján és Lumír, mindkét méltóságot egybe-kapcsolván, áll előttünk; vagya' 42*
