Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

köznapon déltájban bevonulnak a* templomba, és ^)tt, híveiktől nem láttatva, észre is csak kevéstől Tétetve, úrvaesorázási áhitatosságukat végzik ? 'S vájjon nem nagyobb volna-e a' nyilvánosság, épületesebb a' példaadás, ha a' lelkiatya tulajdon hívei-Vei és családával együtt ugyanazon oltárnál ugyanazon napon* és pedig nem kántor-szerdán, hanem jeles ünnepeken gyónik ?" Illy eljárásmód csak városokon gyakorolható, hol több lelkészek is találtatnak, kik egymásnak a" gyóntatás szent szolgálatát végbe-vihetik: de falusi egyházakban ez nem kivehető. Melly ellenvetésre felelem: söt falun is, hol pl. káplán van; — egyébütt pedig két-két legközelebb, szomszédos, egymást szerető, és a* hívek előtt ismeretes prédikátor, családostul összetársulva és kölcsönösen, évenként kétszer nyilvános cultuskor és vasárnapon vagy ünnepen gyónkodni összejárva. Hogy olylyankor otthon a' predikátzió vagy korábban, vágy az iskola-tanító által vitessék végbe: aát réménylem, olly lélekben-járó áhítatosság kedveért , a* gyülekezet előre tudósíttatva, szívesen megengedné. 'S ez volna aztán már tisztább protestáns papi gyónás, mentesebb a' puseyismus mázától, nyilvánosabb is; azonfölül gazdaságos, példás és épületes. Mind ezen sok ajánlatos tulajdonságot kizárja az a' szokás, melly név szerint a'kemenes-ali tizenegy ev. lelkészek között divatozik. Ezek — kivévén a7

dömölkit, ki családostul, káplánjával, a' föntebb irt módon otthon gyónik, *) — in idea mindnyájan összejárnak ugyan devotióra; 's ennél több példa a'superintendentiában nincs is arra, hogy egész esperességi papi-kar együtt gyónkodnék: de a' keskenyen messze elnyúló esperességböl, az időjárás mostohasága, távol-fekvés és házi körülmények miatt soha sincsenek ugy együtt, hogy közölök valaki nem hiányzanék. A' kik pedig összesereglenek is, távolabb állomásokból alig birnak helyre vergődni 11 — 12 órára; és gyónkodás 's ebédkezés után ismét haza utazni sietnek; következőleg a' szent szándék, hogy illyenkor egyszersmind idves oonfe/entiákat is tartanának, soha el nem érhető. Legegyszerűbb és talán legvalódibb protestáns eljárás volna pedig, ha az ev. prédikátorok tulajdon egyházukban maguk vennék fel a' szentséget,híveik előtt nyilvánosan, családostul. E* modor a' symbolikus könyvekkel épen nem ellenkezik, söt az ujabb hittudósoktól védelmeztetik, mint idvesen gyakorlandó főleg olly prédikátorokra nézve, kik egymástól igen messze elszórva lakoznak; és ünnepélyesebb alkalmakhoz, pl. prédikátor búcsuvételekor; — Würtembergben, Helvetiában, Angolhonban és minden Hernhuttereknél általán a' lelkészek között gyakoroltatik; — söt magyar hazánkban is a' helvét prédikátorok az önmaguk állal megszentelt kenyeret és bort maguk veszik mindenütt fárás híveikkel, mit ők annyival inkább tehetnek^ mivel helvét evangélikusoknál az absolutiónak nincsen semmi nyoma. *S ennyi példákat miért nem követhetnének a' magyar ágostai lelkészek is vagy csak az unió előkészítése okáért, holott ez nem lényeges, hanem csak adiaphoron dolog? Azonban mivel ez az adiaphoron dolog lelkiösmeret ügye is egyszersmind, mellyet erőszakolni nem szabad: tehát gyónjék kiki, éT mint szokott és mint neki legépületesebb; de a" másként gyónó iránt ne legyen intoleráns. In dubiis libertás, in omnibus charitas. — Mert végre is még fönmarad az a* nagy kérdés: Vájjon minden puseyismus és separatismus rosz és vétkelendő-e? R. ') U^yau1

ehképen urvacsoráz híréivel Wimmer. K. Tiszán inneni ref. egyház-kerület oszt közgyűlése. Tartatott Miskolczon, sept. 28—30., főtiszt. Szathmári József püspök és nm. gróf Teleki József főgondnok ikerelnöklelök alatt, szép-számu, mindkét rendű közönség jelenlétében. Főbb tárgyai: 1) Olvastatván a'kisgyülési jegyzőkönyv, ebből a' jelen gyűlésnek, melly a' nyári közgyűlés rendelete nyomán Poroszlón vala tartatandó, Miskolczra áttétetésének, 's egyszersmind a'meghatározott és 20 ifjú pap által óhajtva várt szentelés elmaradtának okát megértettük; miszerint szentelést elhatárzott nyári gyűlés után állván elő a' vidékeinket elözönlött vízár, ez a' poroszlói egyházat gyűlés-tartásra tehetienné, de az ahoz-járulást is veszélyessé tette, 's így Miskolcz lön a' hely-kijelölésre köteles a.-borsodi egyház-megye által a' gyülés-elfogadására fölkérve, mire a* miskolczi egyház — bár évenként a' tavaszi gyűlés rendesen is keblében tartatik — magát fölajánlotta, a' tartás terhei viselésére nem ugyan köz — különben is tűz-és vízelem rongálta — pénztárával: hanem tehetösb hívei 's lelkes pártfogói szokott vendégszeretetével ajánlkozván. 2) Ennek következtében három megye óvást tőn, vitatván, mikép az elébb Poroszlóra rendelt szentelő gyűlést, egy megye utasítására, a' kis gyűlésnek megváltoztatni joga nem volt ; 's e* vitatásában egy megye különösen élesen róvta meg a' miskolczi egyházat azért, hogy az szívesen elfogadván a' gyűlést, ez Miskolczon kénytelen, helybeli érdekek typusát viselni. — Szép köszönet a* szívességért! — Egyébiránt az egész félreértés és neheztelés, ugy látszik, onnan származott, mivel a' gyüléshely megváltoztatását és a* szentelés elmaradtát tudató körlevélben egész kiterjedésben a' változás okai kifejtve nem voltak; mit igazol azon körülmény, hogy az óvást tett megyék hivatalnokai, a' kis-gyülési jegyzőkönyv egész terjedelembeni hallásakor magánosan ngy nyilatkoztak, hogy így tudva a7

viszonyokat, öft a' változtatásért szót sem emeltek volttá. — No