Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

sége- 's füldiekhezi zsibbasztó ragaszkodásának; — ellenére van minden életkor balgatagságinak, épen azért nem mindenki dolga, természetesen — a' hit; de minden kicsi és nagy, ifjú és agg, magos és alacsony, szegény és gazdag,— minden, ki értelmét általa megvilágosíttatni engedi, örömmel és vigasztalódva mondhatja: ,,A' te igéd tesz engem bölcscsé, azért gyűlölöm a' hamis utakat,— a' te igéd lábaim szövétneke, 's világ az én útamon. Zsolt. 119: 104. 105. Ha az emberéletet még a" legkülönbözőbb hivatás-nemek szerint az Isten-ige világában szemlélni, vagy azon sötétség szerint, mellyben az e' nélkül gyakran irtózatosnak tűnik föl, megítélni akarnók: nem érnénk benne véget. Legyen elég, csak utasításul, néhány pillantás. Ha a' földművelőnek a1

mindennapi élet bizonyítja ez igazságot: „Orczád verejtékével eszed kenyeredet, míg ismét földdé leszesz, mert por vagy, és porrá kell lenned 1": mi vigasztalja öt a' fáradságos napokban, ha az Úr nem szólítja így ugyanazon Istenigéjében: ,,A' ki én bennem hiszen, ha meghal is, él!"—Ha a' kézművesnek semmi belső szilárd állandósága nincs Istenben és az ö igéjében : mi más ö, mint egy köröskörül addig forgó kerék, míg végre hasztalanul 's szánandó-Iag széttörik?—De bár egy fejedelem jut is ugyanazon végére a' földi életnek, hogy neki, ha hitetlen, nincs végre más szava, mint Salamonnak: „Felette nagy hiába-valóság, minden csupa hiábavalóság!": ah, mi nyomorultul szenved hajótörést minden értelem, 's végződik a' test minden dicsősége! Miként megy minden a' feltartóztathatlan halál felé, kire az semmit, csak bűnét és semmiségét hozhatja! — Mint világosodik ellenben,'s mint dicsőül meg minden, ha a' hit az iránt, ki elvette a' halál hatalmát, és életet, el nem muló életet hozott világosságra, szivében fölelevenül. Mint szenteltetik itt meg még földrögök kapálása is, és a' hivatás: népek öre lenni, mennyivel felségesebb lesz ezen világosságban! Csak egy hivatás kiván még tőlünk hosszabb szemléletet: a' legfontosabb és legnemesebb, t. i. az igazság tanítójának, az evangyéliom hirdetőjének lenni. Ennek mindenek felett, ha csak valahol áldásul lenni, és átokká változni nem akar, az isteni ige fényétől egészen és mindenestől áthatottnak kell és szükség lennie. Ott állani „a' virágzó ifjúság, a' jövőkor reménye" előtt, — ott állani a' Jézus gyülekezete előtt, mellyet ö saját vérén vett meg, — ott állani önbölcseségével bizakodásban, mellyet a' legközelebbi nap elsápaszt, bizakodásban, hogy lehet tanítani az isteni igazság örök-szirtalapja nélkül,— lehet ezt okosságnak mondani ? — nem boszúlja-e ez meg magát az önnön belső biztalanságban, — a* képezendöknek naponként megért törpülésében, és élet-boldogságuk elsatnyulásában ? Számadásra vonatni a' rábízott lelkekről, 's még is azt mondani nekik, gyakran azoknak, kik uralkodnak, kiknek rendeleteitől hosszú időkre függ üdv vagy kárhozat, azt mondani, hogy: „Az Isten igéje nem teljes igazság, azt a' szerint kell becsmérlgetni, mint az idő szelleme ez, vagy ama pontnak ellene mond": megegyez-e ez egymással ? Oh, kezetek szívetekre mind ti, kikre az egyház ura juhait 's bárányait bizta! „Meddig sántáitok kétfelé 5 ha az úr az Isten, kövessétek öt; — ha pedig a' Baal, kövessétek azt;í

f

l.Kir. 18: 21., ugy tegyétek le a' keresztyén nevet, a' keresztyén egyházi köntöst, a* keresztyén iskolapálczát. Ha ezt nem akarjátok: ugy valljátok magatokat, hogy az Úr jaja ne érjen benneteket, szabadon és nyiltan a' Krisztus igazságához, a' Krisztus keresztéhez, a' Krisztus véréhez és halálához, a' Krisztus életéhez 's örök-dicsőségéhez. Ha ezt teszitek: ugy az Isten igéje minden részeiben, készületei- 's ígéreteiben, olly áldásdús vagy büntető csudáiban, a' Krisztusban való teljességében, és évszázadokon általi folytonos hatásában, e' máig, le egész szívetekig, előttetek egy nagy, egy szent egészként jelen meg, melly a' földi élet éjszakájában fényt, a' bánat és szomorúságokban vigaszt, a' szív nyugtalan zavargásában békét, a' magát hibásnak érző kebelbe megengesztelést, a' szegény életbe szeretetet, magában a' halálban vigaszt ad és biztosít. Igy mindig buzgóbban fogtok imádkozni: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy törvényed csudálatos bölcseségét láthassam." Zsolt. 119: 18. Igy magatok is élőkké lesztek, 's élő-víznek folyási folynak belöletek a' szomjúzó nemzetségre; — így gyógyszert találtok napjaink burjánzó gonoszsága ellen, mellyről mindenfelé panaszkodnak, 's még is azon nagy véleménynyel, mellyel van az ember a' meg nem világosított értelem felöl, mindig szaporítanak; mert így fogtok könyörögni: „Uram! világosítsd meg orczádat rajtunk, és mi meggyógyulunk !" Zsolt. 80: 4. Ugy megegyeztek Dávid dicséretével: Zsolt. 36: 8 — 10. Milly drága a' te jóságod, oh Isten! azért az emberek fiai bíznak szárnyaid árnyékában. Megelégíttetnek a' te házad kövérségével, és gyönyörrel mint vízzel itatod őket. „Mert nálad tan az élet kútfeje, és a' te világod által látunk világot!" K. W. Pár észrevétel az iijra-kiadajndó, ugy-nevezett tót-agenda körül* Midőn az egyház mezején korszerű javítások és hasznos mozgalmak magvai a' végett szóratnak el, hogy az eddigieknél éretteb gyümölcsöket hozzanak: abból minden el nem fogúit keresztyén egész szívvel csak édes örömet szí. — Ezen igazság kiváltképen az evang. egyház irányában szent és örök. Mert ha e'szócska: „haladás" azon kornak, mellyben élünk, el nem vitázható bélyege: tehát nem vala kor, mellyben az evang. egyház