Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-02 / 5. szám

régi egészre nézve magát megnjifja és, vélekedése szerint, megjavítja. És ebben őket, mint önjogu lényeket, akár az egyháznak, melly nem lehet lelkek fogháza, akár az állománynak, melly mindenek felett jog — nem pedig üdvintézet, csak egy szempillantásig is, nem hogy hetekig, hónapokig, söt évekig, vagy még örökre is, erőszakosan meggátolni épen ugy nincs semmi joga, mint ezeknek a' több egyház- vagy álloraánybelieket az ö új hitökre, ha abban módjuk volna is, kényszerítni vagy, mint az uton-álló tolvajnak a' békés utazókat vadul feltartóztatni és javaikból kirabolni, joguk nem lehet; még annál kevesebbé, minthogy az, ki csak földi vagyonnnktól foszt meg, nem olly veszedelmes, mint a' vallásért iildözö és hitkényszeritö, ki legdrágább kincsünket, lelkiösmeretünket 's meggyőződéseinket, dúlja fel. Ellenben az egyháznak is maga részéről joga van, az illy elvált tagokat, kiket azonban, maga tulajdon erk. gyalázata 's kisebbsége nélkül, sértegető és csúfoló nevekkel nem illethet, p. o. nem erelnekezhet, vagy nem hitetlenezhet 's a' t., ma ga kebeléből egészen kizárni, vagy excommunicalni, azaz, ünnepélyesen kijelenteni, hogy azok az ö közönségébe már többé nem tartoznak, és mindazon egyházi hasznoktól (beneficia s. commoda ecclesiastica) megfosztani, mellyekkel, mielőtt az egyházat elhagyták volna, annak kebelében éltek. Azon kérdésnek pedig: Vájjon az új egyházat, ellenéhe téve ö' régi egyháznak, az eddig közösen birt vagyonból, mi és mennyi illeti / nemcsak egyik vagy másik egyház nagyobb vagy kisebb száma, de főleg az állománynak, a' tulajdont vagy sajátot illető, fenálló joglörvénye útmutatásai szerint, kelletik igazságosan elhatároztatni. Csak eddig és tovább nem terjed az egyház joga. Mert, ha az valóban egy szerető anya, minek, igazság szerint, mindig kellene lennie: ugy az elszakadtakat, mint okos erk. lényeket, szeretet- és szelídséggel igyekszik megnyerni, nem pedig kegyetlenséggel hurczolja vissza. — Ecelesia enim non potest sitire sangvinem. — Ha eretnek — itélő-székeket, szent mészárszékeket, aulodafékat 's a' t. állít V fordít a' végre, hogy a' másként hívőket kínzások által is az ő ugy-vélt tévelygéseik vagy meggyőződéseik elesküvésére, és igy lelkiösmeretök megtagadására kényszerítse; ha nemcsak javaik-, szabadszáguk-, de még életöklőlis megfosztja: akkor az egyház maga eredeti zsinórmértékeit, t. i. az okosság és szentírás törvényeit, megvetvén, egy rettenetes, igazságtalan, boszús mostoha-anyává válik. Az efféle kegyetlen erőszakoskodások nem egyebek, mint az egyház-hatalommali durva és borzasztó visszaélések; és azon igazgatás, melly azokat részre-hajlólag elnézi vagy megszenvedi, söt még segíti is, gyáva, alacson, és jogtörvény szentségét mi nekben védni tartozó magas rendeltetéséről egészen elfelejtkezett. De hála az örök szeretet atyjának! ki az erkölcsi vallásos világosodás napját földerítette , és az igazságismeret sugárait annyira kiterjesztette, hogy a' hitdühös gonoszság efféle durva igazságtalanságot, legalább nyilván és nagyban, már ma nem sok országban művelhet. Átlátták az igazgatások, hogy az ö első és közvetlen gondjoknem mennyei, hanem földi jog, — nem lelki, hanem világi üdv, —nem örök, hanem időbeli haza, — nem mennyország, hanem állomány. Átlátták, hogy amazt ez utolsó nélkül akarni elérni, amazért ezt elrontani, a'vallás templomaért és akárminö oltári szentségekért a' jog hajlékát gyengítni vagy leontani, — az Isten kedveért az embereket megbántani, megölni, vagy bármilly igazságtalanságot is cselekedni: mindez soha nem egyéb, mint czélt eszköz nélkül, vagy épen tilalmas eszközzel, elérni törekvő diihösség, rajongás,—vagy igaz, jó czél helyett, hamis és álczél-tétel, és szennyes önhasznukért ármánykodó lelkek istentelen ténye. Átlátták, és hovatovább mind-inkább átlátandják az igazgatások és fejdelmek, hogy ők nem papok, nem is lehetnek eszközök papi kezekben 's hogy az idvességre közvetlenül ők is semmit nem tehetnek, hanem közvetösen legtöbbet, söt mindent tesznek, mi tisztökben áll, ugy, ha mindeneknek előtte a' jogot becsülik és oltalmazzák, és az igazságot zsidónak és görögnek, pogánynak és keresztyénnek 'stb., minden részre-hajlás nélkül, egyiránt kiszolgáltatják, — meggondolván, hogy nincs Isten előtt, kinek ők, mint földi istenek , képviselői, semmi személy-válogatás. Ide is, kevés változtatással, illik, mit Plinius Panegyricusában mond: „Atque adeo nihil largiatur prineeps, dum nihil auferat, — non alat, dum non occidat, nec deerunt, qui Qsalutem aeternam) concupiseant.í

(

Mert az emberek csak önként, nem pedig kényszerítve, kívánnak idvezülni. — De minden erőszakoskodás és hatalmaskodás is, a' hit és vallás dolgaiban, egyszersmind az állomány jogaiba avatkozás, mert az egyház csupán fenyítéki, de büntető, kényszerítő hatalommal épen nem bír,—melly csak az állománynak tulajdonítathatik, és csak is a* jogmegsértés eseteiben. A' honnan a' vallás javításakori kemény súrlódások körülményeiben ügyeljen a' fejdelem, hogy azok miatt semmi igazságtalanság ne történjék, vagy az állományra valamelly veszély ne háromoljék. Ha az egyház még azon vakmerőségre is vetemülne, hogy a' másként hívőket, különböző hitpártokat, vagy vallás-felekezeteket, elkárhoztatna, vagy örök büntetésekre Ítélne: akkor az Istenség birói hatalma jogaiba avatkoznék, és magát az egész világ előtt nevetségessé tenné. Mert mellyik,akár keresztyén, akár pogány, okos emfyer hihetné el, hogy az Isten az emberi hibás, minden esetre véges, elnézések szerint Ítéljen, az emberi Ítéleteket, — mellyek igen sok-