Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-09-28 / 39. szám
a* biráló-biztosság- és tanári-kar által az ifjúság egész iskolai évi szorgalmakról tett ítélet fölol— látja magát e' főiskola , ezen öröm-ünnepélyes napján, ma, midőn ugy tetszik nekem, mintha e1 tanoda egyik magas-gondolkozásu alapítójának lelkét szemlélném itten előttünk megjelenni, mosolygva és örömtelve, azért, hogy lássa szent-czélzatu végrendelete hű kezelőiről, miként fogadják el a' pályázó ifjak a' jeles érdem babérját, és kitűnő igyekezet méltánylását. Mert vájjon csak pályabér, csak szorgalomdíj-e az, mi ifjú lelkeket emel nemes szellemi törekedésre? Ennél, ugy vélem én, sokkal mélyebben, sokkal melegebben mozgató rugó, egy nyilvános közhelybenhagyás más pályafutók felett, egy illy ünnepies alkalommal, midőn győzedelmi érzelemmel dagadnak jutalomra érdemesnek itélt ifjak keblei, győzedelmi öröm röpkedi körlü felügyelőket, birákat, tanítókat 's minden fogékony-lelkü részvevőket. Illyen napot ugy képzelek én, mint a' tudományoknak, emberiség musáinak, egy ünnepét, mellyen érthetők és érezhetők emberi szivnek illy magosabb ömledezései, millyenek nemjeti költőnk e' zengő szavai: A' szökő Flórák mosolyogva lengnek, Könnyű hullámin magos éldelemnek: 'S halhatatlanság koszorúi nyílnak Büszke nyomokban. Illyen halhatatlanság koszorúja kezd e' napon nyílni tanodánk egyik alapítója szép emlékezetének. Ugyanis midőn ezelőtt néhány évekkel emele iskolánk hálás érzetre melegült ifjúsága emlékoszlopot a1 nagy Kis Gergelynek, kinek dicsősége olly régi, mint ezen intézet fenálló köépülete, mellyet az Ő buzgalma emelt, mint ezen iskolának, mondhatni semmiböli teremtője : jelenleg nem sokkal több , mint félszázad közbejövetelével, a1 teremtő lelkű atyának művét, fentartani, éltetni 's annak örök áldásait tenyésztetni törekedő fija boldog emlékezetű bachamadarasi Kis József úr, egykor nemes A.-Fehér vármegyének egyik élő ismerettára és világítófénye, e'mai napon új korszakot kezd iskolánknál, mint maga is eredeti nemes székely honfi, e' szép és szabad székely földön 's épen ennek anyavárosában. Ez azon nevezet és jelenet, mellynek alkalmával azon nagyszerű áldozatra, mit ezen árnyékában tisztelt nagy honfi nemzete művelődésének emelésére letett, hidegen, nemzeti fölmelegülés nélkül egy igaz székely honfi sem gondolhat. Mert midőn a' felséges természet tavaszában egy csepp harmatnak, és abban tündöklő fénypontnak is hatása az egészben nem vész el; vagy midőn az erkölcsi világban is buzgó czél, közjóra nyújtott csak egy ezüst garasnak is erkölcsi becset ad: mennyivel inkább 80,000 forint pénzalapnak minden évben 4800 forint kamata kiosztása, mind tanulj intézeti czélokra 's valláskülönbségnélküli székely ifjú lelkek felinditására felszámíthatatlan jótékony következésü. Valójában, Kis Gergely tényi erődús lelkének épen illy hatalmas anyagi eszközzel járuló pártolóra és teremtését fentartó folytatóra 's gondviselőre vala szüksége, millyen lett egy hozzá méltó férfiú, mai tiszteletünk tárgya, az ő fia. * Mert millyen szüksége van a' léleknek testre, épen ollyan múlhatatlan , sőt első föltétel iskolák életében is az anyagi jóllét a' szellem-életre nézve: szép ég alatti földe az anyagi jóllét, szellemi fölvirágzásnak, a'hon tavaszában az ifjúság iskolájában, — ezt érezni képes volt Kis Józsefünk, a' mi B u 111 e rünk; mikor pedig vastatott, melly után a* magokat erkölcs- és tudományban kitüntetett ifjak közöl ötvenen, a1 kik az anyagi alap megvan : akkor aztán másfelől a' merész teremtő Prometheus akár arany, akár ezüst, de még lelketlen holt emberének, igaz, hogy lelkesítő Minervára van szüksége. Mivel milly igaz vala az első föllétel, miként testre van szüksége a1 léleknek , a' földre az égnek: ollyan kétségtelen a' másik is: hogy embert erkölcsileg teremteni, képezni akarónak lelkesedésre, igaz, szép, jó, nagyiránti érzetre-fogékonyságra képesnek lenni elmaradhatatlan kellék; pénz, söt tudomány is magában nem sokkal birnak a1 czélra több élettel, mint az iskola-épűleteinek néma kövei: nem ezek teszik az iskolát, — lelkesítői, életadói annak, felügyelő, biztos és oktató elöljáróság: ez vezet tanuló-ifjuságot oda, hová kell, hogy jó emberekké és hasznos polgárokká képeződjenek. Bátran állíthatom már, eröleien ugyan, de hív szónoklatomat alkalmazólag hagyományos ifjak fögondnoka T. úr! miként e' nemes tanodát senki hatósabban nem gyarapította, nem emelte, mint T. űr dicső emlékezetű két eldődei; igazán, ugy lehet tekinteni e' művelődés eddigi jóltevöinek koszorújában a' két K i s t, atyát és fiút, mint zöld székelyföldünk feletti egünkön az éjszaki csillag-koronában kettős gyémántot; mit egykor még egy illy szép iskolai esztendő végén. — De mit láttatsz a' jövendő tükörében, kék remény ! oh, felróasázolt esztendő ! oh, égből szállt tünemény! egy harmadik illy alapító-névnek hozzájárulása olly tündöklővé teendené, millyen a' három király a' pompás oriva csillagzatában. De igazán kell ítélnem 's szólanom: Kis József úr utolsó akaratja, czélja 's egész lelke, a1 T. úr végrehajtó hívmunkája nélkül, csak egy testetlen lélek, csak egy távolról mosolygó remény lett volna. Igy pedig ezen örömhálás emlékezet jutalmazása szép napján a' czélnál vagyunk, igy a1 hagyomány mától fogva életbe lépett, miért én is e1 tanoda, söt a1 nemzet nevében hálás köszönetemet nyilvánítom őszintén, de szabadon. Hozzátok pedig, nemes ifjak! emlékeztetésem csak ennyi: Ne feledjétek, hogy az alapító legközelebbről nektek élt, néktek halt meg; éljetek hát ti is a1 honnak. Háladatos élőfa , melly issza Védhegye és napja forrását, Gyümölcsben ajándékozza vissza, Virágai aranyozását. — Értitek és érzitek ti, hiszem én, ezen képet; értelmi és erkölcsi művelődésetek, tudományos és erényes életetek erős védhegye itt Hargita alatt mi és ki más mint Kis Gergely? ebből fakadó gazdag forrás öntözött növényeire az ifjúságnak, és e' felett világító 's melegítő nap, mi és ki más, mint a' fia Kis József? Csak jó, csak értelmileg's erkölcsileg müveit ifjakban kivánt ő, a'ti alapítótok, élni: az atyának a' tanodaudvaron emelétek emléket, a' liúnak emeljetek lelketekben, azzal, hogy az igaz, szép, jó gyakorlatában magatokat tökéletesítsétek. Akkor az ö emlékezete, ezen főiskola életével együtt, virágozni és élni fog örökké. Hozzád pedig, dicsőült lélek! lelkesebb szavakat emelni nem tudok, mint ha sajat utolsó szavaidat végrendelésedből felhozom ezekben: Illyetén rendelésemet a' közjó előmozdítására és a'székely nemzet művelődése előmozdítására tevén, magamat a' nemes nemzet kegyes emlékezetébe ajánlom. Élni fog, dicső lélek! emlékezeted, halhatatlanul élni fog a1 nemzet lelkében örökké ! B.
