Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-01-26 / 4. szám
Kubinyi Kubinyi Ágoston egyházmegyei és társulati elnök úr erdélyi utazásának tapasztalásairól olly érdekes értekezést tartott a' nálunk még mai napig is több tekintetben terra incognita felett, hogy tapasztalásainak kinyomatása közakarattal kéretett. 2) Tiszt. Tóth Mihály ref. lelkész úr és társulati tag a' reformátiót előkészítő körülményekről irt ismeretes szabatossági! és izlésü értekezést olvasott. 3) Tiszt. Pékár Lajos ev. lelkész úr a' fényképek gyakorlati készítéséről nemcsak tudományosan értekezett, de egyszersmind több illy — általa készített — fényképeket is mulatott. 4) Tisz. Svehla Pál lelkész úr a1 történet előadásának módjait fejtegetvén , részint a1 nemzetek és országok fogalmát, részint a' szellemi élet működését elemezte. 5) Alúlirt a9 jog és kötelesség fogalmáról olvasott, figyelembe vévén a'jogtudománynak történeti kifejlődését. Terray Károly, oktató. Könyvismertetés 's ajánlás. „Hit, Remény, Szeretét, ájtatos elmélkedésekben. Műveltebb protestánsok számára irta Szilády László, ev. ref. pap, ságvári lelkész, somogyi egyház- 's vármegyei táblabíró. Kecskeméten, nyomatott Szilády Károly betűivel és költségén. 18M." I. E' szó: „öröm" olly elhasznált, olly többfelé vonható jelentményü, hogy azon benső érzelmeimnek — mellyek a* most czimzett ájtatos könyv átolvasása alatt bennem föloívadának — voltaképeni kifejezésére mód-nélkül keveslem. Nem bírnak fölolvadt érzelmeim szavakba ömleni, mert a' tisztelt szerző keresztyén kebelnek gyöngén-magasztos érzékenysége idegeihez nyúlt 's vezérli azokat az örök igazság bájhonába. Ha e' földi pályán szellemi gyönyörélvekből választanom mindig hatalmamban volna: elsőbbet illy könyvnél nem ismernék. Mert szívvilágban észfáklyát gyújtva vezérel szerző, trónja elé Teremtönknek. Mi ad csendet, csend és buzgó imák- 's elmélkedésekre föláldozó szívünknek,— hanem ha egy illy kenetteljes ima 's eszmélkedés könyve szabad folyást nyitand Istennek hódolatot 's hozzá bizalmat rebegő érzeményeinknek bú vagy derültség napjaiban egyiránt. Szív és ész: ez áldott dualismus adja meg's elégíti ki nyugalmát az erkölcsi tökélyhez fölvágyó emberteremtménynek. — Műveltebb közönségnek kezébe szánta a' tisztelt szerző ájtatos eszmélkedéseit, és nem ok nélkül, mert átolvasásán elevenen képzelém a' szeráfokat, mint dicsőítik teremtöjöket. Folyó beszédben, 's nem versekben adja a' szívnek ihlet— tel-rezgö sugalmait: és méltán, mert istenimádás hevétől távol a' feszültség 's ezeredik halandó sem érti a' költészet szabályait. A' derék szerző *) Es. 6: 2, 3. életkorától *s magas tehetségétől több-több illy remek müveket vár 's igényelhet a' prot. irodalom. *) A' kiadó Sz. K. urnák is mindinkább növekedő érdemeit — miután másoktól másszor többszörösen dicsértetett — ezennel csak magamban fogom becsülni. — Él azonban egy hő óhajtás keblemben: vajha vámosi Pap István úr ne késleltetné catechisatióit a' véka alatt. Némuljanak bár el a' catechisálások : azon mü örökre maradandó becsű leend. Ifj. Vári-Szabó S. tiszavárkonyi pap. II. Midőn ezen ima-könyvet, melly hitet olt, reményt gerjeszt, szeretetet ajánl, 's mellynek minden elmélkedéseit e' három üdv-szerző tulajdonság szelleme lengi át, — ismertetni kívánjuk: ugyanakkor egy másik imádságos könyvre is óhajtanánk figyelmet ébreszteni; midőn amannak megadjuk a* méltó dicséretet, 's szerzőjét való keresztyén (nem keresztény, mint ő irja) érzeteiért tiszteletünk nyilvánításával üdvözöljük: ugyanakkor emezt bár csak hatályosan tudnók ajánlani. — Fölebb említett új ima-könyvünket, tehát, derült elme, világos vallásos értelem, szív mélyéből fakadt fohászok jellemzik. Igen-igen nyájasan simúl az értelemhez, 's fogva viszi a* minden szavával megihletett szivet. Nem lehet nem erősödni a' hitnek általa, nem lehet nem szeretetre gyúlni a' léleknek, ha vele társalog; nem lehet nem venni erőt, vigasztalást belőle a' legsujtottabb szívnek is. Olvassátok meg bár, a* többek közt, a' reményröli elmélkedést: bele fog szivetek olvadni. Kedves gyermeketek halálán mélyen-bús szülök! keressétek föl e' könyvben imátokat: vigasztalva szivetekben fogjátok könyeiteket letörölni. — A' nyelv, mellyen szól e' könyv, tiszta, az illő buzgóságtól áthatott, *s ugy telszhetik , mintha nem egy szerző irá ez imákat egy tanuló teremben, hanem minden sors, minden állapot a'maga imáját küldte hozzá;—igen, mert odatalálta magát a' szerző minden állapotba; — mindezek mellett szabályozott nyelve 's akármelly fö-rangu magyarnak bájosan hangzik le ajkáról. *) Mellesleg legyen mondva: mikép ez ájtatos könyv átolvasása mélyen érezteté velem agendáink korszerűtlenségét. Elavult külsőség, elröngyódott öltöny: kihinné, hogy emelné a' belbecset. Egyszerűség, elvünk: de múlhatatlan, hogy tiszta legyen az. Illy tisztán egyszerű, müveit, szabatos nyelven 's kegyelet-bő ékes előadással készült űrvacsorai, esketői "s keresztségi beszed, hatályos emeltyűje leedne a' vallásos érzelmeknek; — midőn jelenleg hideg közönyösség mutatkozik az unalomig hallott 's a1 gyülekezettől is bekönyvaélkülözött agendákon. Agendák és predikácziok készítésére 's kiadósára egyenlő jogot óhajtók. Ha lehet, haladjunk "s tökélyesedjűnk minden évben. Ha történendik, hogy nem jobb az ujabb, nélkülöztetik. Én új szavakkal készült ékes beszédet ohajlok agendáinkban is: mert kegyeletetszellemet, sőt értelmet is többet reménylek készítendő agendáinkból: mint az eddigi száraz, sok szavakban semmit nem mondó beszédekből. V. Sz. S.
