Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-14 / 37. szám

ségi közgyűlésnek bemntatni és egész egyházi megyénk nevében tídvezleni szerencsém vagyon. Kibontakozott a' mi esperességünk, hála a' méltányosság, osztó-igazság, emberiségés ter­mészeti emberi jogok felett őrködő nemtöjének! kibontakozott, mondom, esperességünk a' nép­képviseleti rendszer behozatalát akadályozó és késlelö minden balhiedelemből; mert voltak, di­csekedve mondhatjuk, olly elnökeink, kik e' nép­képviseleti rendszer kidolgozásában nemcsak munkálódtak, de azt lelkes hívataloskodásuk ideje alatt életbe is lépteték, —- kiknek egyikét, kö­zösen tisztelt, volt esperességi felügyelőnket, most is, szíves örömünkre, közöttünk tisztelni szeren­csénk vagyon; a' másika ugyan nincs többé az élők közt, — de jó neve mindig szives emlékezet­ben maradand közöttünk. Rajtunk van immár a' sor, tekintetes elnök­társam! rajtunk, mondom, egész t. cz. tiszti kar! Azért, Pál apostol intése szerint, áron is vegyük meg a' jó alkalmatosságot, mellyel ben­nünket a' közbizodalom, de meghatározott időre, ruházott fel. Azért tiszteljük e' közbizodalmat, használjuk a* rövid időt és jó alkalmatosságot, minden kitelhető erőnkből!— kiki működjék a' ma­ga körében lelkiösmeretesen! tegye kiki azt hí­ven, a' mire Riszté által hívaték: ugy a" nép­képviseleti rendszer, vezető csillagként, majd utat mutatand mindnyájunknak, ezen nagytiszt, és tekint, egyházmegyénk lehető felvirágoztatá­sához. -- Közli Jancsovics István. Tek. Boczko Károly úr tisxtfog­laló beszéde. Nagytiszteletü esperesség! Ha életem eddigi pályáján valamelly esemény rám nézve érdekes­séggel és némi nevezetességgel birt: ugy a' je­lenlegi az, midőn a' n.tiszt. esperességnek irán­tami bizalmát tapasztalni szerencsés vagyok, — és a' midőn e'bizalom által külügyeik kormányzá­sára felhíva,tér és alkalom nyílik előttem nemcsak befolyni közügyeikbe, hanem működni és intéz­kedni is hivatalosan. Nem várt hivatal ez, és őszintén megvallom, nem is remélt; mert utódja akarni lenni azon férfiaknak, kik előttem e' helyt elfoglalák, kiket emberi és polgári erényeikről ismer a* hon, — vallási buzgalmokról, jótevőségökről, — egyhá­zaink és tanító-intézeteink körül szerzett érde­meikről tisztel a' magyarhoni protestáns világ, — ezeknek, mondom, utódjának akarni lenni igénytelenségem nem engedte. De épen azért, mivel számításon kivül, minden jutalom nélkül, szabad-voksok mellett, és meg nem vesztegetett szabad-választás utján jutott ne­kem e' hivatal, — lett előttem becsessé; és épen azért, mivel olly férfiak helyét vagyok szerencsés pótolni, lett előttem érdekessé; mert ez ösztönül fog szolgálni arra, hogyha velők sok tekintetben nem mórkőzhetem is, — közelítsek legalább hoz­zájok tény után szomjazó lélek, a* cselekvésre eltökéllett, elhatározott akarat által. A' cselekvés korunk feladata, a' polgári élet­ben ugy, mint az egyháziban. Ha a' legközelebb lefolyt kor a* nemzetet és vallásunkat is érdeklöleg sok tekintetben és sok életkérdésben megelégedett a' szóval, az igévelt korunk többet kíván, — testesítését az igének. Ősatyáink tevének, mit az akkori körülmé­nyek között tehettenek vala, — főleg a' reí'orma­tionak két első századában; aztán némi tespedés mutatkozott: korunk azonban újra ébredni, éledni kezd, kecsegtet bennünket széperedménynyel, utódinkat jó gyümölcsökkel. De állásunk kedvezőbb, mint atyáinké volt, — szerepünk könnyebb, mint övék vala ; azért többet is fog tőlünk kívánni az utókor, szigorúb­ban fog ítélni rólunk és tetteinkről, — mint ité­lend a' vész és veszélyek közt élt elődökről. Viharos századok vonultak el atyáink fejeik felett, — az ösvallástól eltért ezerek és száz­ezerek görnyedeztek az idő terhe és súlya alatt, — lebilincselve volt a' gondolat és lelkiösmeret szabadsága, — nem vala biztosítva a' szülék joga gyermekeik iránt, mert ezek az új tant követő szüléktől erőszakosan elvétettek és idegen ke­zekre bízatva neveltettek, 'stb. És az ezen korban élt anyák nagy lelkierőt és cselekvőséget fejtettek ki, — a' kitürő és áll­hatatos, a' szilárd és erős lélek kifárasztotta, megtörte magát az eröszakot is, — a' bécsi és linczi békekötések, habár rövid időre is, elnémí­tották a' hierarchiát. És az ezen korban élt atyák alakítottak szá— mos egyházakat, alapítottak tanítói intézeteket, tápintézeteket szegény tanulók számára a' hon­ban és külföldön; a* Némethonból által szi­várgott tudomány díszlett a' honban, — az új tan szórta szerteszét magasztos eszméit, és oszlatta a' setétséget, — a* lelkesedés iránta tetőpontra hágott. Diadalmaskodott az új tan , mert azt az erő­szaknak kiirtani, megdönteni nemlehete: de más­részről égető sebekben szenvedett és vérzett a' hon. A* keleti faj, idegen az európai földön, számra, az európai nemzetekéhez képest, olly csekély, — ezen ösztartást és egyetértést nem ismert faj az új tan által még inkább szétszakadozott, — két nagy pártra oszlott a' magyar, és vele a* honban lakó egyéb néptörzsökök; az egyik védte az ős tant, másik a" reformatió tanát: de vérzett mind a1 kettő, számban csökkent mind a' kettő, és így szenvedett vala az egész hon. Tartott a* bel-harcz , részint a* nemzeti és alkotmányos szabadság védelmére, részint a' lelki-szabadság megmentésére, tovább,mint száza­don keresztül; illy viszonyok között, igen termé­»

Next

/
Oldalképek
Tartalom