Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-14 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 37. szám,

Negyedik évi folyamat. Sept. 14. 1845. Iromer wird es doch dem arraen Menschen so schwer, die goldene Mittelstrasse zu treffen. H o I s t. TARTALOM: Népképviselet, tisztújítás, szabad-választás, nyilvánosság. K. Jancsovics István. T. Boczko Károly úr tisztf'oglaló beszéde. K. Jancsovics Istváp. —A' békési ág. hitv. egyházmegye közgyűléséről valami. Többen — Horváth Sámuel urnák, a'vásárhelyi indítvány fölött. Jeszenszky László. — Iskola-ügy : Marmaros- Szigeten köz-vizsgálat. B a r t ó k Gábor. — Belföldi vegyes közlemények. — IVépképvi^elet, tisztújítás, szabadválasztás, nyilvánosság. (Tisztfoglaló- 's iktató-beszéd KrietofTy Sám. esperes úrtól.) A' népképviselet, tisztújítás, szabad-választás, és ezekből folyó nyilványosság, — e' négy sark 's tengely körül kezd forogni, mostani mozgalmaknak indult időnkben, egyházi kormányunk kereke is. Tagadni semmi esetre nem lehet, hogy ezen, magán az emberiségen, osztó igazságon és természeti emberi jogokon feneklö eszmék a' protestáns egyház eredetével születtek, 's e' szerint annak eredeti 's elidegeníthetlen jogai. Csudálkozni lehetne tehát azon, hogy ezen, magából a' keresztyénség és protestantismus szelleméből kifolyó, 's áldásteljesen tenyésző, egymásból egymásba tiszta patakokként ömlő eszmék — mindeddig egész általánosságban el nem árasztották az egész protestáns egyházat; holott ezek keltejét magában az eredeti tiszta keresztyénség egyház-igazgatásában könnyen feltalálhatjuk. Csudálkozni lehetne, mondom, azon, hogy ezen eszmék, mindeddig, az egész protestáns egyházban még nem testesülhettek : ha fontolóra nem vennők azon akadályokat, mellyekkel ezen magasztos eszméknek kifejlődés-'s életbe-léptetésben küzdeniük kelletett mindig. Az önzés, szűkkeblűség, önérdek, határtalan önszeretet, hatalom, világi dicsőség és önhaszon utáni szomj, vágy, lesés, — a" nép-tömegnek szomorú vakságbani tartása, a' régi szokásokhoz ragaszkodás, elferdített magyarázat következtébeni vakbuzgóság a' vallásiakban, — és mindannyi , kényuralmat tenyésztő, az emberiséget, osztó igazságot és természeti emberi jogokat emésztő kinövések — és azokkal egybe-párosult politikai irányok, voltak azon nagy akadályok,, mellyekkel a' népképviselet, tisztújítás, szabadválasztás és nyilvánosság kifejlődésének 's életbeléptetésének küzdenie kellett mind e* mai napiglan. A' kényuralom és a' népképviselet, a' tisztújítás és az örökös tisztviselöség, a' szabad-választás és a' határtalan fékezés, a' nyilvánosság és a' különböző kastokba zárakozás voltak azoii egymás közt, szünteleni lelkesedéssel, elevenséggel 's kitartással, sokszor egész elkeseredésig és kétségbeesésig viaskodó ellenségek; a' mint arról, mostani felvilágosodott korszakunkat sem véve ki, minden időszak kiáltó tanúbizonyságot tesz. Igaz, hogy ha közelebb fontolóra veszszük ezen ellentétben-álló kormányzási rendszereket: meg kell vallanunk, hogy mind a' kettőnek vannak fény-, de árny-oldalai is; és minthogy ezekre nézve nem vagyunk még mindnyájan egészen tisztában : azért nem jöhet olly könnyen általánosan életbe a' népképviseleti rendszer. Csekély véleményem szerint, itt főkép arra kellene tekintenünk, hogy a' kisebb rosz és nagyobb jó közt tegyük a' választást; ha pedig a' választást a' méltányosság, közérdek és osztó igazság zsinórmértéke szerint akarnók elhatározni: akkor természetesen a' népképviseleti rendszer mérlege jóval túl-fontolná a'semmi esetre vele egyensúlyban nem állható kényuralmi rendszert. Van még mások közt egy akadály, a' melly a* képviseleti rendszer általános behozatalát késleli, — de ez nem annyira magában a'rendszertermészetében, mint inkább önmagunkban, főkép magában a'néptömegben rejlik. Valljuk meg, hogy még e' rendszer kellölegi élvezheféséhez elegendöképen nem vagyunk elkészülve, kiképezve; valljuk meg, hogy ott is, a' hol e' rendszer el van fogadva, nem maga a'nép de inkább tisztviselői által képviselteti magát, — miért? — mert nem tud vagy nem elegendő bátor, azon szolgai járom alól kibontakozni, mellyben vesztegelni oliy sok idő óta hozzászokott ; — nem tudja tisztán felfogni azon veleszületett, értelmesség és keresztyénség adta jogait ; — azért nem is érzi magát elegendő erős-37