Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-07 / 36. szám

e* részben előeszméltetést? és lehet-e itt helye a* követő tulajdonításnak? Bizony nem tudom, mit felelnének, ha Mark. 11: 28. szerint kérdőre vonnák. — Kár, ha csak annyira-mennyire is, nem simulni már a' merő élethez, és nem olly önelégülten tespedni elferdített realismusok orbitájáhan! — Hát annak mi vala oka, hogy későn lett esperes ? önzés ét önkény. Mert az öszhangzott szavazat által elválasztott országos férfiút, rég ideje már, hogy tartá karjain a' közbizalom, és még is csak néhány hava, hogy kapott, akkor is kormány-parancs 's meghagyás után, törvényes meghívást. — Miért? azért, meg azért, mert bujdoklolt, hátrált, maradozott a' hideglelős committiva; azért, meg azért, mert ez uton atyám uramat fiam uram, sógor uramat öcsém uram, odább nem tolhatva a* szokott kopott fokokon, csak lejtőt várhattak. — Van még itt több önkény is: — de leszek gyöngéd, és nevezem inkább állhatatlanságnak, vagy, ha ugy akarják, következetlenségnek. A1

sok közöl most kettőt emelek ki. — Valami időtlen gyűlés Gesztelyböl 1844. jun. 14-röl határozza a' Patakon eddig rendesen tartatni szokott examenkori e.megyei gyűlés örökös eltörlését: — ihol! egy év sem folyik le és a' semmisített időközi gyűlés ki van hirdetve! — Néhány évvel ezelőtt az a.-z. megye adta föl, és kérte a* hosszas várakozás miatt elüdült káplánok jó kinézés melletti 's czélos nöszülhetésöket: — ime! ezen említett gyűlés már hivatal-vesztést köröz az így nöszülendö papoknak. Difficile est satyram non serihere. — Valóban csak néhány órákat időztem a1

szóban forgó megye közelebbi gyűlésén, "s még is igen sok megfoghatatlan jellemek, tények 's valószinetlen valók merültek föl előttem. Jegyzettem meg néhány lényt, ollyakat, kikbe valami ösgonosz szellem rejlik, egy mindenkori ellenséges irány, egy személyesített rosz szándok a1

másik jólléte iránt. — Undorító látmányok is kerültek elö, miként egyik tiszttárs a másik jó hirét, nevét ocsmányolta, hajhászott magának, tiszttársa becsülete romáin szerencsét építendő; így, mondám, nem csuda, ha sok jelesek félre-vonulnak, és a' nemzeti átok fekszik mint igaz is, az egyházmegyén. — Voltak különczök is, kivált az aristokraták közt, de minden jelentőség nélkül, kikbe ugy látszik, hogy a' hivatal lényege inkább csakdölyf-emeltyü. — Hát miért mind ezen visszaélések? kérdi az olvasó. — Azért, meg azért, mert itt emlékezet sincs kánonról, T

s inkább csak cannones a' törvényhozásban. Ök csak arbitriroznak és ép azért, mindén akkori elitélet, látásom szerint, nyilvános ellentéte volt a' törvénynek. Sok közöl egyet hozok föl. Ép ekkor szavaztak főjegyzőre. Bizonyos egyház jelenti, hogy a' sokfelé elágazott Vélemények miatt, ellenzékek kedvetlen eredménye nélkül, bizonyos jelöltet nem adhatván (mert, mint hallám, az elsugdosolt egyénnel ellérizékbo áll az egyház), marad separativ. — No! volt ennek!—Megkell, mondják, idézni a' papot. Miért? propter inobedientiam. — Talán jobb lesz „inertiam?" — nem, — „indifferentiam" legyen. — Per amorem Dei! Hát még mi is nem lesz egy szegény proteslans pap hivatása a*sok közt?! — Szerinlök, corteskedés, lélekvásárlás, házalás, egyedáruság, ámítás, és még ki tudja mi! — Ezt, uraim! egy, kor embere, ki mindennek szabadságot ad a' meggyőződésre, nem fogja tenni: — ezt csak K. P. teheti és teszi, a* miért máskor is busásan fizesse neki V. J. a'nyargalót, — miért nem emlékszik Zak. 13: 2. versére. Egyházi ülnökség! A' honi protestáns közönségben látjuk naponta mind jobban elevenülni vallásszabadsága, önállósága és függetlensége érzetét. Tehát távoztassák a* visszaéléseket, — simuljanak a' korhoz, döntögessék minél-elébb a* válaszfalakat, mellyeket sokan gépileg elötolatva, hiú képzetökben alkottak magok után. — Vége az örökös castoknak! — és bár nem beduin függetlenséget , de nyíltságot , szólás- és elvszabadságot szükségesképen igényel a' reformatio, hogy saját magát systemába szedhesse. T. b. urék korszerű tiszttársaikat doctrinaireknek, álmodozóknak 's Isten tudja még miknek nem nevezik : mind-egy, — de még is hiba, — mert csakugyan azoknál van már az egyházi életerő: — és csudálkozom, kivált az a.-z. ifja egyéneken, kiknek nagy részöknek keblökben, mint ismerem, a' csöndes erény, a' szív és lélek sok nemes tulajdonai századok magvával rejlenek, hogy az eíféle fölfordultságokat olly könnyen tűrik. — Hiszen, tisztelet az őszhajaknak! — de mikor ollyan ferdül el, mi a* jelen és jövö jólétet tárgyalja: — ekkor nincs kímélet; — az illyen határzatra éles szavakat és a' legkomolyabb korholás nemét kell használni,—föl sem véve még a* vizenyős rationalisták pöfíeszkedésöket sem, — ök a' nélkül is többnyire csak gögjöket szabadon szárnyaltatni jönek az egyházi gyűlésre. Mind e* mellett is azonban az állandó gyűlési eszme elveit, se terveit ne bántsák most! csak aMörvénytelenség igazíttassék tévesztett útjába ! mert amabból újjászületés ünnepét reménylni. Az által ime átalakúl a* rendszer, — érdek, anyagiság, pénz, fizetés, s több effélék jönek latba , — így természetesen latoltatni, rostáltatni kell a' rendeknek is, — mert protestantismusunk méltó igénye, hogy a' kit fizet, azt válassza — és akármelly t.b. is csak ugy veheti föl jó lélekkel a' bérét, ha érez rá érdemet, erre pedig az öntudaton kivül nem árt a' közhelybehagyás is.— Talán azt vetik, t.b. urék!: hisz akkor is a' közönség választott! — Vagy, vagy sem — akkor lehetett közönyösség is* mert akkor magokban volt a1

nercus rerum gerendarum; de ez most nem megy — és azért nem megy, mert de corioagilur; av

közönség adja belejök:

a*hervust, ha szinte megsínli is, — kö-