Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-08-24 / 34. szám
kiküldött által, az új lelkésznek, csinosan szerkezeti, érzékeny beszéd közt. És mindezek után a' hallgatóság ámultán hagyá el az egyházat. 2 órakor az ujonan épült iskola tágas teremében 's szobáiban mintegy 100-an ültünk ízletesen és dúsan rendezett asztal mellé, hol alig szűntek meg az éljen-ek a'leendő nyája szeretetével olly pazarul áldott és szerencsésnek méltán mondható ifjú lelkész hosszú életeért. Isten tartsa őt mindvégig a* közszeretetben, mellyben részesül, — Isten tartsa hallgatóit tovább is illy példás buzgalomban, mellyet lelkésze megtisztelésében vallása iránt tanúsított, és adjon Isten jutalmul ezért, — hogy az első szónok végszavaival éljek én is, — békeséget, egyeséget, szabadságot!!! Egy a' 100 közöl. Vé«zes;en pap-iktatás érdemméltánylás liitre-tekintet nélkül. A' tószegi helv. vallású gyülekezet új lelkésze tiszt. Molnár János úr,jul. 13-kán iktattaték be szokott szertartással hivatalába. Beiktató tiszt. Adám Mihály vezsenyi lelkész, a'papnak hallgatói's viszont ezeknek az iránti kötelességéről 'stb. beszélt; míg a1 beiktatott amaz alapeszméről szónokolt, hogy a' „papnak okosnak és jó erkölcsünek kell lenni.4 4 Koránsem az ünnepély részleteit leírandó fogok azonban tollat, nem is ez vagy ama honnagy tettét szándékom virágos nyelven magasztalni: egy vadrózsát mutatok föl, melly egyszerűségében hordozza bájait, szakasztva a' fölvilágosodás 's emberszeretet szent ligetében. Az istentisztelet végeztével, a' paplakban, ekklézsiai gyűlésre jöttek össze az egyházi elöljárók. A' beigtató, fő-esperesi meghagyásból, az ismeretes superintendentiai szerződvényt olvasá föl 's magyarázá meg, kölcsönös aláírás 's megpecsételésre szólítva föl az illetőket. Erre egy elöljáró válaszolt, egyszerű bár és természetes, de meglepő tiszta józan okoskodással fejtegetvén, mennyire nem igazságos, nem méltányos ama szerződés s miért nem tanácsos, nem lehet, nem szabad azt egyik félnek is elfogadni? 's így ez közakarat folytán tiszteletettel félretétetett. Majd ugyanazon elöljáró a' hála 's elismerés méltányló hangján folytatá beszédét, előadva, hogy míg a' nyáj pásztornélküli árvaságban volt, pártfogó, résztvevő ügybarát nélkül, egyik fenakadás másik után bukkanva elő, elhagyottságukban mint folyamodtak tanács- 's segítségért a' helység derék jegyzője — a' róm. kath. Pejesik József úrhoz, 's ez mint vevé emberbaráti szivére az egyház gyámoltalan ügyét 's tevé sajátává azt, soha nem fogyó türelem , ernyedetlen szorgalommal kezelve annak dolgait, vezetve jegyző-könyvét, — mint vala minden perczben kész, tanácscsal 's tettel előállni, mikor az egyház körülményei segítségét igénybe vevék,'s most, miután az eddigiekért szíves köszönetét nyilvánítná, az elöljáróság nevében ujolag fölkére, hogy az egyházi rendes jegyzöséget elvállalni szíveskednék. Ezen őszinte bizalom 's ragaszkodás meleg nyilatkozata mél -tányolva lön 's a' felszólított az új hivatalt elválalni szíveskedék. íme, urak! egy példa alólról fölfelé. Pirulva okulhatnak rajta azok, kik, daczára fölvilágosodott korunknak, az előítéletek vasigája alatt nyögve, vonakodnak testvérükül ölelni embertársaikat, kik az övéktől eltérő módon imádják Istenöket. ß—m—i. ]fles:ti*#.teltetés. Beregszász, június 24-én. Örültem a' s.-pataki főiskolában — ha jól emlékszem — 35 éveken át ker. vallás- 's hittanra oktató, fáradalmas, nehéz pályáján kitartó és tünö professor n. t. Somosy János urnák, tek. ns Beregh megyében tábla-birói czímmeli megtisztelteltetése alkalmával. — Köszönet az említett tudóst érdeklő ajánlást 's érdemet méltányló kinevező megyei főispáni helyettes n.mélt. L. J. urnák! köszönet, az említett tudós hajdani tanítványi kérésökre indítványozó főtáblabiró K. K. urnák, köszönet a' kinevezést meleg érzettel fogadó közönségnek ! Vajha, az ő ritka oktatói nagy gondja, fáradsága és nemzetre ható munkája — édes öntudatán kivül, hacsak illyféle érdemet megismerő visszemlék által is jutalmaztatnék — kivált számtalan tanítványi által.! Vadász. Szép emlék a' beregi egyh.megye 1845-dik évi mart. 27-ki gyűlése jegyzökönyvének 4-ik száma alatt: Gyámintézeti pénztárunkat l.FreL-eisen Gyula, Julia és Piroska három testvérek, legjobb nagyanyjok néh. tek. Ivó Imre úr özvegye, tek. Komoróezy Terézia asszony nevében, ennek a'fenirthó 13-án lett végeiszenderülte után kétszáz p.Ittál gazdagiták. Mellyet a' gyűlés színén által is vévén, szíves hálánkat a' jegyzői toll ímígy önté ki: Egyházi társaságunk, a' kegyes asszonyság becses emlékét méltó tiszteletben tartva, áldást mond annak poraira, — hosszú éljent a' tőle vallásos buzgóságot öröklött utódoknak, 's áldások sokaságát az árvák jóltevő maradékaira!!! Harmadik áldozattétel ez egy év alatt a' vallás s emberiség oltárára a' nemeskeblü úri család részéről, a' mennyiben a'tisztelettel említett jó testvérek édes atyjok t.Freiseisen Dániel úr, ugyancsak gyámintézeti pénztárunk gyarapítására már azelőtt száz, a' b. e. nagyanya pedig a' munkácsi helvét hitvallású egyház gyámolítására végrendeletileg háromszáz vftokat ajánlani 's adni kegyesek valának. Vajha a' szép példa sokakra 's minél többekre nézve ösztönül szolgálna, hasonló nemes tettek gyakorlására! Közgyűlési meghagyásból közli Pap János, munkácsi lelkész. Hála és köszönet! Tállya, aug. 2-án. Multhó 28-kán tartott egyházi gyűlésünkben, új felügyelőnk tek. Okolicsány Lajos úr, egy 200 pftról szóló kötelezvényt nyujta be, mellyet özvegy Korponayné, született Mazsári Juliánná
