Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-24 / 34. szám

25 — 27. Legeltessétek az Isten seregét, nem uralkodván az Úr örökségén. 1 Pét. 5: 2—5. Szent könyvünk szerint tehát nem lehet, nem szabad az egyh. egyik tagjának a'másik felett ma­gát felemelni, — nincs az egyházban parancsoló felsöség és engedelmeskedő alattvalóság. Nincs ennek nyoma az egész szent Írásban: sőt ellenke­zőt mutat a'jerusálemi gyiilés, mellyben az apo­stolok a' gyülekezetekkel együtt tanácskoztak szeretettel, de egyik sem uralkodott a'másikon, Csel. 15. A' peres ügyek elintézésére 7 presby­tereket választatnak az apostolok, magok az effé­lékbe avatkozni nem akarván, és csak a' kö­nyörgést 's predikálást tartván fen magoknak. Csel. 6. Még a' vétekre nézve is, minek megbüntetése világi törvényhatóságot illet, szereteltel-teljes in­tést ajánl Üd vezítönk,— minek ha nem enged a' bű­nös, nem parancsolja azt valamelly felsőbb egy­házi consistoriumra, mint büntető törvényszékre, feladatni, hanem ugy tekinteti, mint nem keresz­tyént. Mát. 18. Igen, mert az egyházat, mint val­lásos társaságot, csak a' belső erkölcsi kötelezte­tés teheti lehetővé. Helvét hitvallásunk is, követvén a'szent irást, miután az egyházat nevezi e' világból kihívatta­tott hívek seregének, minden szentek egyességé­nek, — Efez. 2: 19. szerint azt mondja ezen hí­vekről, hogy ezek, mint az Istennek házanépe, a* szenteknek polgártársai, élnek azon jóknak közöl­tetésében. XVII. R. §. 1. És $ 4, hogy ezek az egy Messiásban, mint egy testnek tagjai, mind­nyájan egy fő alá foglaltatnak. Azért 6. $ így szól: Az anyaszentegyháznak nem lehet más fe­je, hanem csak a' Krisztus. Mert minthogy az anyaszentegyház lelki test: így szükség, hogy ma­gához illendő lelki feje legyen. Nem is igazgattat­hatik más lélekkel, hanem a' Krisztuséval.— 7. § Az egész keresztyénség nyáj, a' Krisztusa? fő­pásztor , ő az elevenítő fő, ő az apostolitól, és azoknak következőitől az elsőséget és uralkodást keményen megtiltotta Valahol azért e' világos igazságnak tusakodván ellene mondanak, és cf Krisztus ekklézsiájába másféle igazgatást visz­nek be: ki nem látja, hogy azok inkább azokhoz számítandók, kik felől a' Krisztus apostolai jöven­döltenek: 2. Pét. 2:1. (hamis próféták), Csel. 20: 29. (a' nyájnak nem kedvező gonosz farkasok), 2. Kor. 11: 3: (a' Krisztusban való egyiigyüség­től elhajlott kígyók) 2. Thes.2:3. (hittől elszakad­tak , magokat Isten gyanánt tartók). Innen 8. § az anyaszentegyháznak csak azon igazgatását hagyja helybe, melly az apostoloktól adatott, és megvet minden főt a1 Krisztuson hívül, ázt mond­ván arról, hogy az megtartja az ő kegyetlenség ét,és az ekklézsiába behozott megvesztegettetést, aka­dályoztatja, üldözi az ekklézsia reformatióját. És ha valaki azon ellenvetést tenné, hogy így ren­deletlenség, zűrzavar hozatik be az ekklézsiába, arra is megfelelj 9- §• azt mondván: Minthabizony rendeletlenség nem volna ott is, hol fő van, — esi továbbá azt, hoffv a' viszálkodások miatt nem szűnik meg az ekklézsia igaz ekklézsia lenni, és hogy azon viszálkodások az igazság megvilágosí­tására , a1 megpróbáltattak nyilvánvalókká téte­lére , és így Isten nevének dicsőségére szolgál­nak. 10. § nevezi «íz ollyan egyházat, mellynek a' Krisztuson kiviil más feje van, Babilonnak. 12. §. szerint lehetnek nagy vétkek is az ekklézsiában, mint voltak a' korinthusiban 's galatiaiban : de azért maga az ekklézsia, Krisztus szent ekklé­zsiája, mellyben az ő tudománya hirdettetik, 's megvan ott, 13. $ szerint, a' láthatatlan ekklézsia. — XVill. R. t. §. A' papok vagy egyházi szol­gák eredetet, rendeltetését, hivatalát, réginek és isteninek , nem űj 's emberi rendelésnek nevezi ugyan, 's magokat Isten szolgáinak; és még is azt mondja 2. §, liogy ezeknek is sokat ne tulaj­donítsunk, és 4. § bár sokféle nevekkel neveztet­nek ugyan : de a' presbyterekkel együtt csak az ekklézsia tanácsosinak 's atyjainak neveztetnek, kik hasznos tanácsokkal igazgatnak, kiknek 8. § kegyes együgyüségök néha többet használt az ekklézsiának, hogy nem némelly sokféle bölcs, kényes és felfuvalkodott tudományuak. 12. $ így szól: Adatott minden tanítóknak az ekklézsiában egyenlő hatalom, avvagy hivatal. Az apostoli ekklé­zsiában senki másnál feljebb nem viselte magát, avvagy magának nagyobb hatalmat és uraságot őrálló társain nem vett. A' rendtartásért 13. $ egyik tanító gyűlést hirdetett, 's egyebekkel ta­nácskozott , mint Péter Csel. 15, ki mindazáltal nem volt sem a? többinek elöljárója, sem nagyobb hatalma a' többinél nem volt. így beszél a' hel­véthitvallás, 's ennél bölcsebben aligha lehet a' mai időben is beszélni. Mi már mindezekből a' tudomány? 1) Az, hogy a1 mostani consistorialis rend­szer, miszerint néhány világi urak, 's több szol­gatársaik felett fölemelkedett papok, kik elválasz­tatások előtt a' gyülekezeteknél kevéssé, vagy épen nem is levén ismeretesek, egyes ajánlásokra ülnököknek, vagy szinte elnököknek, habár most már per vagy post abusum gyülekezetektől is, megválasztatván, mind törvényhozói, mind Ítéleti, mind végrehajtói hatalmat is, ezen utóbbit ott, hol lehet, gyakorolnak, és ezen hivatalt minden fele­lettel-tartozás nélkül még akkor is holtig viselik, mikor a' bizodalmat régen elvesztették,— és így a' közpapok 's gyülekezetek kedve ellenére, eze­ken zsarnokilag nem ritkán majd fél századig is uralkodnak, — ellenkezik az okossággal, a'szent Írással és a' helvét hitvallással, — ellenkezik az egyházak szabadságával, autonómiájával 's a' hí­vek egyenlőségével. — Az eddig mondottak szerint akármelly vallásos gyülekezet is szabad, önálló, 's a' maga körében szabadon intézkedhetik, ma­gának törvényeket hozhat, maga magát igazgat­hatja, 's e' nélkül az ekklézsia megszűnne a1 sz6

Next

/
Oldalképek
Tartalom