Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-17 / 33. szám

már minden mesterembernek szabad a' kontároktól óvni magát: mennyivel szükségesebb e' fontos tárgyban, a' nevelés dolgában, minden himpellérfeedést eltávoztatni! És himpellérkedés lesz és marad köznevelésünk mindaddig, míg iskoláink az illető városok egyházi conventjeitöl, a* hol léteznek, emancipálva nem lesznek. Szükségünk volna egy általános nevelői, vagy is inkább iskolai választmányra, melly nemcsak pro forma ki volna nevezve, hanem szakértő férfiakból álló egyesületet képezvén, egyszersmind mélyebb belátással birván, az iskolai dolgokra országszerte felügyelne, majd meg czélszerü módosításokról, iskolai tervekről, 's — a' mi még mindeddig hiányzik — iskoláink egyszinüségéről gondoskodnék. Azon urak, kik az egyes városi conventeknél viszik a' kormányt, ha iskoláinkon keresztül mentek is, és ugy félig-meddig jogot tarthatnak a' dologhoz érteni: mind e' mellett még nem következik. hogy értelmes és tudományos paedagogusok. Tudjuk, hogy a' hittudós, a' jogtudós, az orvos, a' mezei gazda, a' mérnök, mind hosszú készületek utján képesek csak elérni pályájuk czélját, — talán csak a' paedagogus az, a' ki, mint gomba, a1

földből terem ? — Alkalmasint ezt gondolják ezen urak, minthogy fáradalmukhoz 's könyvekrei költségűkhez képest olly égbe-kiáltólag csekély fizetés jár nyilvános tanítóinknak. Annyi igaz van a' dologban, hogy a' nevelés az, melly igazán emberként veszi az embert szemügyre,'s föczélja mindig az m^va^wá: embereket nevelni a' hazának: de ebből csak az következik , hogy minden embert, ki lelkére 's szivére nézve igazán ember, érdekelhet, — korántsem pedig az, hogy azért mindjárt értsen is e' szent dologhoz. „Azon óhajtással — mond Fáy — rekesztem be főiskolai hiányaimat, hogy bár szavazattal, mellékes tekintet nélkül, választandó és állandó választmányok ügyelnének főiskoláinkra, 's évenként tudósítnák a' superintendentiákat haladás és hiányok 's ezeknek orvoslásmódjai felöl. A' választmányban necsak tudós, vagy puszta deferentiából oda-bigyesztett nem munkáló, hivataloktól munkálkodásra nem is érö, hanem különösen tapasztalt, világ- kor- és haladás-ismerő egyének álljanak, kik tudománynyal józan tapintatot párosítnak, 's az emberiség legszentebb ügyét, miután a'megválasztást elfogadták, sziveiken viselik, 's a' t. Nagy öröm fogta el bizonyosan minden értelmes honi protestáns szívét, midőn 1841-ben Zay-Ugróczon tanítói gyűlés tartatott, és valaha a' tanítók magok, kik legjobban ismerik iskoláink mivoltát, külső 's belső viszonyait, — méltattak arra, hogy tanácskozzanak bajaiknak orvoslásáról. És ha mindjárt azon terv, melly akkor létre jött, meg nem felelt is egészen reményünknek — mert azon urak csak a'főiskolákat vették tekintetbe, a'gymnasiumokról pedig igen gyéren gondoskodtak: de e' terv még nem ultimátum, — ki nem zárja a' pótlást, a' mennyiben hiányos, 's az igazítást, a' mennyiben hibás. Szabad legyen ennélfogva kérdeni : Miért nem ügyelt a' zayugróczi gyűlés egyszersmind arra is, ha már egyformaságot volt czélja létrehozni intézeteinkben: hogy mindenütt egyarányos számban állíttatnának fel tanitószékek ? vagy ha ez pénz szűke miatt lehetlennek látszott, hogy mindegyik intézetben csak azon fokig terjesztetnék a' cursus, a' melylyig az jó szerével lehetséges ? Ha szegény az iskola, vonuljon össze, 's terjeszkedjék, a menynyire a' takaró ér. Itt is éreztük egy ollyan általános iskolai választmány hiányát; itt látszott, hogy azon egyes városi conventek azon szirtek és örvények, raelylyeken minden józanabb reformkérdés hajótörést szenved. Mert mikor kisebb intézeteinkben (tudnivaló, hogy a' zay-ugróczi terv csak a' pozsoni lyceumra alkalmazható) azt mondták a' tanítók: „Uraim! ha ezen tervet szorosan kívánják megtartatni , akkor a' mostani számmal azt el nem birjuk, - adjanak még néhány segédet!" itt félreértvén a' tanítók buzgalmát, azt még hanyagságnak (!) is merészelték kikiáltani. Az a' kérdés támad: miután ez állapotnak válvátoznia kétségtelenül kellend: kik legyenek azon szakértő tudós férfiak, a' kikből egy olly országos iskolai felügyelő választmány alakittassék ? Az igazság és társaság java szorosan azt kívánják, Fáy szerint, hogy minden tag azon tárgyban használtassék, mellyben erős és gyakorlott. Ugyan kik lennének ezek inkább, mint nyilvános iskoláink professorai magok ? — Tán attól fél valaki, hogy akkor megszünend a' szükséges ellenörködés? — mintha biz ez eddigelé olly nagy mértékben létezett volna, hol a' dologhoz nem értő emberek kezelték a1

dolgot! Mondhatnék példát — sedexempla sunt odiosa — a' hol egy polgármester, 's mint illyen, a' convent természetes elnöke, egyszersmind az iskola felügyelője is volt, kinek egész ellenörködése nem nyilatkozott másban, mint hogy akármiféle újítástól inkább borzadozott, mint az antikrisztustól, — de annál gondosabban ügyelt arra, hogy minden hónap végén odavigyék neki a'protocollumot a' mellybe a' professor urak absolvált pensumaikat szokták irni. Ö azután egész méltósággal utána irta a' „Praesentatum"-ot. Egyébként mindig ollyan feszszel beszélt a' professorokkal, mint valami nolime tangere, nehogy azok elfelejtsék, miszerint nagy-részint őtőle függnek. Ez azután az ellenörködés! mintha szilárd férfinak jellemében magában nem volna már legtöbb garantia!? Nem látom által, miért nem alakulhatna professoraink köréből országos felügyelői testület, miután ök azok, kik nemcsak elméleti tekintetben készültek e' szent pályájukra, hanem gyakorlatiban is annak minden viszonyait 's bajait ismerik.