Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-13 / 28. szám

sére, hogy miként a' czimül példázólag használt növény mindig a1 nap felé, ugy ök is az igazság napja — Jézus — felé legyenek mindenkor fordulva. IV. Italok, 39—48, erkölcsi oktatás Jíérdé­sekben és feleletekben bor-'s pálinka- ital ellen. Megismertetnek ajánlólag a'mértékleti egyletek is. V. An ember, mint minden teremtések czélja, 48 — 56, versekben. A' természet e'hű és kedé­lyes rajzában az emberi méltóság képe ragyog elénkbe, mellyet lehetlen megtekintenünk a' nélkül hogy nemes Önbecsülésre ne hevülnénk, Látván, hogy a' mi létez 's él Mind eszköz 'a csak az ember ezét. VI. Tavaszi énekek, 56 — 60, az élet szavában virágzó ifjúság számára. A' három remek énekek melódiákra is alkalmazvák. VII. Erkölcsi mesék, 60 — 68, mellyek közt az atya és gyermeke közti nyájas párbeszéd szintolly tanulságos, mint mulattató. VIII. Keresztyén és biblia, 68—72, serken­tés a' szent irás olvasására, versekben. IX. Szellemi csemegék. 1) Némelly lángeszű 's jó gyermekeknek, fiaknak és leányoknak ritka példája. 2) A' hót kérések. 3) Apostoli vallásté­tel. 4) A' tíz parancsolat. 5) A* hitlenség hőse. 6) Aprólékok, erkölcsi intéseket tartalmazó rö­videbb versezetek. — Vallás és erény, e' két fenséges tárgyra vonatkozik a' könyv minden sora Nyelve csinos, egyszerű és hatályos; a* versek költői könnyűséggel folyók, szerző a' rímekben remekelt, a' nélkül, hogy a' gondolat természelhü folyamát és szépségét minden sorbani kéttagú rí­meinek feláldozta volna. — Ismertető nem kétke­dik, azokon kivül, kiknek munkáját a' tisztes szerző készíté, ajánlani tanítóinknak is, kik a' benne foglalt verseket könyvnélkülözésre arany­leczkékként adhatják fel tanítványaiknak, az „Ita lok" czimü czikket pedig az egészség-tannál üd­vösen használhatják. Tekintve a' könyv belbecsét és a'csinos kiállításhoz aránylag csekély árát, azt ittéiíán ajándéknak mondhatjuk 's érte a' tisztes szerzőnek, — ki hajlott korának gyengültsége miatt lelkes szónoklataival híveit — ezek közsaj­nálatára — többé nem építhetvén, hattyuszóza­tait az ifjúságnak mondja el — ez méltó hálával tartozik. Karsay Sándor. 3. Minden válogatás nélkül, ugy, a' mint elöltem fekszenek, keresztül megyek röviden egyházi éle­tünk mezején feltűnt azon legújabb könyvecské­ken, mellyek hozzám jutottak. a) Kalchbrenner Károly, ivallendorfi lelkész Szepesben, egy idő óta az esztendő utolsó estvé­jén isteni tiszteletet szokott tartani, melly alka lommal kötött beszédet intéz hallgatóihoz. Én, ki a' puseyismust nem szoktam kiterjeszteni egész a reverendáig, mellyben a' protest. lelkészek jár­nak, vagy azon arany keresztig,mellyet a'könyv­kötő bibliánk hátára nyom, épen nem botránko­zom meg azon, hogy este gyertyavilágnál re­kesztik be a' hivek az ó-esztendöt. De már azt megvárom, hogy az elvek, mellyeket templom­ban és iskolában és azokon kivül az életben hir­detünk, ugyancsak tisztán evangyéliomi elvek le­gyenek ám, most és mindörökké. No hogy Kalch­brenner űr verseiben, mellyek Abend Andacht am Schlusse des Jahres Í8M. czím alatt Kassán jelentek meg, puseyisticus elvek volnának, nem mondhatnám, sőt vallom és hirdetem, hogy bennök jót, buzdítót, vigasztalót, bátorílót igen sokat ta­láltam. De egyet nem tudok megmagyarázni ma­gamnak, t.i. azt: Miért kell ennyi jót épen ver­sekben adnunk a' népnek? Ezen barátságos kér­désre elvárván a' feleletet, egyébiránt a' versek aesthetikai méltatásába nem bocsátkozván, vallom és hirdetem, hogy a' bennök foglalt tan és igaz­ságok megolvasásra, követésre és dicséretre mél­tók. Azonban — 's ez már megelőzése a' bevá­randó válasznak — azt hiszem, hogy mindezt a' kebelből szabadon 's semmi alaknyüg által nem gatoltán ömlő prosában, ha nem jobban — mintén hiszem — legalább épen olly jól lehetett volna elmondani. b) Az én kedves berlini barátom Tóth M lo­sonczi ref.lelkész,Landerer és Heckenastnál Egy­házi beszédet adott ki, mellyet a' losonczi evang. gyülekezetben a"* felett tartott: Hogyan készíti az idő lelke a' jelen nemzedéket közelíteni egymáshoz a' Krisztusban? Ma épen fels. királyunknak szü­letési napja van 's így e' napon örülnie kell min­den igaz alattvalónak , hogy Isten ő kegyelme a' derék királyt, az új vallási törvény magas szente­lőjét, mindeddig éltette, védte és fedezte. Hailelu­jah ! — De ha az öröm helyet fog a' szívben, ez hajlandó lesz egy kis enyelgésre. Már csak vall­juk meg hát, édes berlini barátom, hogy mi nagy mértékben tévedeztünk 's eddigi beszédeinkben részint nagyon is poétisáltunk 's olly magasan repdestünk, hogy azok a' szegény hallgatók lát­csövön nézlek utánunk, részint pedig olly oktatói hangon prédikáltunk, mintha csak az egyházi hi­stória legmystikusabb dogmáját fejtegettük volna. Ez a' most említett prédikátzió szép tanúsága an­nak, hogy az én berlini barátom sokkal jobb útra tért 's mindenek felelt hallgatóitól megértetni, rájok hatni kivánt. Ezen beszéd egészen nép­szerű, noha itt-ott a" kathedrai hang és az „ideál"4 világ képei 's a1 „puseyismus" szörnyei magas­ban lengő költői pelyhek gyanánt repkednek ben­ne: de ezek csak épen ugy állnak az egésznek népszerű typusához, mint a' szemöcs a' különben igazán szép arezhoz. A' berlini és lipcsei facultas összeveszni és könyveket írni és két pártra fogna oszolni felette, egyik párt, a' szemöcsianusok, azt állítván, hogy az érintett szemöcs, a' magát ön­magával dialektikus ellentélbe hozó, a' Wirklich-

Next

/
Oldalképek
Tartalom