Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-13 / 28. szám

sére, hogy miként a' czimül példázólag használt növény mindig a1

nap felé, ugy ök is az igazság napja — Jézus — felé legyenek mindenkor fordulva. IV. Italok, 39—48, erkölcsi oktatás Jíérdésekben és feleletekben bor-'s pálinka- ital ellen. Megismertetnek ajánlólag a'mértékleti egyletek is. V. An ember, mint minden teremtések czélja, 48 — 56, versekben. A' természet e'hű és kedélyes rajzában az emberi méltóság képe ragyog elénkbe, mellyet lehetlen megtekintenünk a' nélkül hogy nemes Önbecsülésre ne hevülnénk, Látván, hogy a' mi létez 's él Mind eszköz 'a csak az ember ezét. VI. Tavaszi énekek, 56 — 60, az élet szavában virágzó ifjúság számára. A' három remek énekek melódiákra is alkalmazvák. VII. Erkölcsi mesék, 60 — 68, mellyek közt az atya és gyermeke közti nyájas párbeszéd szintolly tanulságos, mint mulattató. VIII. Keresztyén és biblia, 68—72, serkentés a' szent irás olvasására, versekben. IX. Szellemi csemegék. 1) Némelly lángeszű 's jó gyermekeknek, fiaknak és leányoknak ritka példája. 2) A' hót kérések. 3) Apostoli vallástétel. 4) A' tíz parancsolat. 5) A* hitlenség hőse. 6) Aprólékok, erkölcsi intéseket tartalmazó rövidebb versezetek. — Vallás és erény, e' két fenséges tárgyra vonatkozik a' könyv minden sora Nyelve csinos, egyszerű és hatályos; a* versek költői könnyűséggel folyók, szerző a' rímekben remekelt, a' nélkül, hogy a' gondolat természelhü folyamát és szépségét minden sorbani kéttagú rímeinek feláldozta volna. — Ismertető nem kétkedik, azokon kivül, kiknek munkáját a' tisztes szerző készíté, ajánlani tanítóinknak is, kik a' benne foglalt verseket könyvnélkülözésre aranyleczkékként adhatják fel tanítványaiknak, az „Ita lok" czimü czikket pedig az egészség-tannál üdvösen használhatják. Tekintve a' könyv belbecsét és a'csinos kiállításhoz aránylag csekély árát, azt ittéiíán ajándéknak mondhatjuk 's érte a' tisztes szerzőnek, — ki hajlott korának gyengültsége miatt lelkes szónoklataival híveit — ezek közsajnálatára — többé nem építhetvén, hattyuszózatait az ifjúságnak mondja el — ez méltó hálával tartozik. Karsay Sándor. 3. Minden válogatás nélkül, ugy, a' mint elöltem fekszenek, keresztül megyek röviden egyházi életünk mezején feltűnt azon legújabb könyvecskéken, mellyek hozzám jutottak. a) Kalchbrenner Károly, ivallendorfi lelkész Szepesben, egy idő óta az esztendő utolsó estvéjén isteni tiszteletet szokott tartani, melly alka lommal kötött beszédet intéz hallgatóihoz. Én, ki a' puseyismust nem szoktam kiterjeszteni egész a reverendáig, mellyben a' protest. lelkészek járnak, vagy azon arany keresztig,mellyet a'könyvkötő bibliánk hátára nyom, épen nem botránkozom meg azon, hogy este gyertyavilágnál rekesztik be a' hivek az ó-esztendöt. De már azt megvárom, hogy az elvek, mellyeket templomban és iskolában és azokon kivül az életben hirdetünk, ugyancsak tisztán evangyéliomi elvek legyenek ám, most és mindörökké. No hogy Kalchbrenner űr verseiben, mellyek Abend Andacht am Schlusse des Jahres Í8M. czím alatt Kassán jelentek meg, puseyisticus elvek volnának, nem mondhatnám, sőt vallom és hirdetem, hogy bennök jót, buzdítót, vigasztalót, bátorílót igen sokat találtam. De egyet nem tudok megmagyarázni magamnak, t.i. azt: Miért kell ennyi jót épen versekben adnunk a' népnek? Ezen barátságos kérdésre elvárván a' feleletet, egyébiránt a' versek aesthetikai méltatásába nem bocsátkozván, vallom és hirdetem, hogy a' bennök foglalt tan és igazságok megolvasásra, követésre és dicséretre méltók. Azonban — 's ez már megelőzése a' bevárandó válasznak — azt hiszem, hogy mindezt a' kebelből szabadon 's semmi alaknyüg által nem gatoltán ömlő prosában, ha nem jobban — mintén hiszem — legalább épen olly jól lehetett volna elmondani. b) Az én kedves berlini barátom Tóth M losonczi ref.lelkész,Landerer és Heckenastnál Egyházi beszédet adott ki, mellyet a' losonczi evang. gyülekezetben a"* felett tartott: Hogyan készíti az idő lelke a' jelen nemzedéket közelíteni egymáshoz a' Krisztusban? Ma épen fels. királyunknak születési napja van 's így e' napon örülnie kell minden igaz alattvalónak , hogy Isten ő kegyelme a' derék királyt, az új vallási törvény magas szentelőjét, mindeddig éltette, védte és fedezte. Hailelujah ! — De ha az öröm helyet fog a' szívben, ez hajlandó lesz egy kis enyelgésre. Már csak valljuk meg hát, édes berlini barátom, hogy mi nagy mértékben tévedeztünk 's eddigi beszédeinkben részint nagyon is poétisáltunk 's olly magasan repdestünk, hogy azok a' szegény hallgatók látcsövön nézlek utánunk, részint pedig olly oktatói hangon prédikáltunk, mintha csak az egyházi história legmystikusabb dogmáját fejtegettük volna. Ez a' most említett prédikátzió szép tanúsága annak, hogy az én berlini barátom sokkal jobb útra tért 's mindenek felelt hallgatóitól megértetni, rájok hatni kivánt. Ezen beszéd egészen népszerű, noha itt-ott a" kathedrai hang és az „ideál"4 világ képei 's a1

„puseyismus" szörnyei magasban lengő költői pelyhek gyanánt repkednek benne: de ezek csak épen ugy állnak az egésznek népszerű typusához, mint a' szemöcs a' különben igazán szép arezhoz. A' berlini és lipcsei facultas összeveszni és könyveket írni és két pártra fogna oszolni felette, egyik párt, a' szemöcsianusok, azt állítván, hogy az érintett szemöcs, a' magát önmagával dialektikus ellentélbe hozó, a' Wirklich-