Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-13 / 28. szám

nem ériünk, és a'mellyekröl nem is vagyunk képesek értelmesen gondolkodni, értelmesen nem is hihetjük. Azonban őrizkednünk kell, hogy az érlhetlen dolgot a' megfoghatatlannal egynek ne tarjuk. Mert lehet valami magában-érthetö a' nélkül , hogy annak belső természetét és mivoltát lálhalnók, megmagyarázhatnék, 's illyenkor azt megfoghatatlannak nevezzük. A' tapasztalás pedig azt tanúsítja, hogy nagyon sok olly dolog van e' világon, a' mellyekröl értelmünk alázatosságával azt kell megvallanunk, hogy azokat tökéletesen meg nem foghatjuk. Világosítsa meg valaki, mi módon megyen az véghez, hogy mi gondolkodunk, ítélünk és az elmultakról megemlékezünk? itt bizony a1

legmélyebb-értelmű világi bölcsek is sokat fognak találni, a' mi tökéletesen meg nem magyarázható és meg nem fogható. 'S még is mindnyájan tudjuk, mit kelljen az alatt érteni, mikor gondolkodásról, Ítélésről, emlékezésről van a' szó; hisszük is, hogy illy tehetségekkel bírunk a' nélkül, hogy ezen lelki tehetségeink tulajdonképeni munkálódását tökéletesen megfoghatnók. Ha már a' legközönségesebb tárgyakkal is e1 világon ugy van a' dolog: okosan 's értelmesen cselekednénk-e, ha a' vallás- és hilludornányban pusztán és csupán csak azt akarnók hinni, a' mi emberi véges értelmünkkel lökéletesen megmao o gyarázhaló, tökéletesen megfogható? Nem mondom én azt, hogy valamelly vallásbeli tanítás épen azért igaz, mivel megfoghatatlan: de csupán azért, mivel megfoghatatlan, nem lehet azt helytelennek vagy épen hamisnak állítani. — Nekünk mind értelmünk-, mind szivünkre nézve a1

vallásiakban bizonyos nyugponttal kell bírnunk ; minthogy pedig értelmünkre nézve nagyon végesek vagyunk: e' nyugpont nem lehet egyéb, mint az értelmes hit. — Vizsgáljuk meg önmagunkat, 's nézzünk körül és bizonyosan sok megfoghatlan tárgyra fogunk akadni, sok, a' véges emberi érlelem elölt megfejtheteilen meséket fogunk majd mindenütt hallani és látni. A' földi állatoknak p.o. minden nemei, az elefánttól egész a' hangyáig, olly csudálatosan szaporodnak, tápláltatnak és tartatnak meg, hogy minden őket fenyegető ellenség és veszedelem daczára is, végképen még sem vesznek ki, söt felette érezhetöleg nem is kevesednek. — Hát a' /öld, az a'megmázsálhatlan tömeg, hogyan lebeghet a' levegőben? ama megszámílhatatlan csillagvilágokat kicsoda igazgatja megmérhetetlen futásukban, hogy össze ne ütődjenek és irtóztató romlásokat ne okozzanak? Milly megmérhetetlen utat tesznek az üstökös csillagok, a' mellyek csak századok múlva szoktak feltűnni az ég boltozatán! Bizonyára Isten bölcseségének és tudományának gazdagsága mélységes, — megludhatlanok az ö ítéletei, és végre-mehetetlenekazöútai! — mert ki mehet végére az Isten akaratának, vagy ki volt tanácsosa? Mert ő tőle, ő általa és Ő benne vannak mindenek. — Neki legyen dicsőség mindörökké ! Véges-elméü halandó! meddig terjed itt vizsgálódó értelmed ? Még a' fecskének téli lakhelyét sem tudod: 's még is kívánod a' megoszlatott lelkeknek állapotát kifürkészni. A'csupán természeli 's földi dolgokat sem foghatod te meg: mi módon foghatnád meg a' lelki országnak vagy örökké-valóságnak mélységes titkait?! Ide tartoznak Üdvezitönk azon szavai: „Ha földi dolgokat mondottam és nem hiszitek, mi módon hiszitek, ha mennyeieket mondandok nektek ?" Ha azt mondom, hogy a1

nap áll és a' föld forog, száz rövid-látású is azt feleli reá, hogy az lehetetlen: hololt pedig megczáfolhatallan igazság. És így a' ki nem tud egyéb ellenvetést az igazság ellen támasztani, mint azt: ez lehetetlen, azt meg nem foghatom, — azt hasonlónak tartom a' forró Afrika szerecsen lakosihoz, a' kik fenhangon kaczagnak és nevetnek, ha valamellyik, hozzájok jött európai ember azt beszéli nekik, hogy nálunk a' legnagyobb folyóvizek is bizonyos időkben aczél-keménységet vesznek magokra, ugy hogy rajtok a' legterhesebb szekerek is átjárhatnak és hogy az eső fehér pelyhekben hull alá, ugy hogy azt nagy halmokba, kazalokba lehet összehányni. Ezt, mondom, az afrikai szerecsen leheletlennek és megfoghatatlannak tartja, mivel előtte a' tél, fagy, jég és hó egészen ismeretlen: mi pedig legkevesebbé sem kételkedünk benne. Szintúgy vannak reánk nézve is sok megfoghatatlan igazságok, a1

mellyek mindazonáltal nem szűnnek meg czáfolhatatlan igazságok lenni, ha mi meg nem foghatjuk is azokat. Minthogy pedig illynemüek a' vallásiakban is találtatnak: minden oktatónak, lelkésznek azon kell igyekezni, ha a' nevelése alatt levőket a' hitetlenség és babonás hit veszedelmétől megóni kivánja, hogy hit és vallás iránt mély tiszteletet csepegtessen nevendékei szivébe, és hogy őket a' véges emberi értelem alázatosságá val ismertesse meg. Nagy-tudoinányu férfiú, beiktatandó oktató úr! Uraságodat e1

nagytiszteletü, mind kiterjedésre, mind főkép lelkek számára legnépesebb békési ágost. hitvallású esperesség, szarvasi főiskolájában, rendes oktatójának egy akarattal, egyhangúlag megválasztotta, olly teljes reményben, hogy oktató úr, a' n.t. esp. várokozásának megfelelend. Nincs is semmi kétségünk abban, inkább közösen örvendünk, hogy uraságodat ezentúl rendes oktatónknak nevezhetjük. Midőn tehát nekem uraságodat az egész esperesség nevében van szerencsém üdvözleni, — ugyanannak meghagyásából 's nevében ünnepélyesen kinevezem nt. Bloch Móricz urat békési esperességi főiskolánk rendes oktatójának; kérvén ö szent felségéi, hogy uraságodat a' szép tudományoknak ez esperességünkben, 's egész szeretett hazánkbani felvirágoztatására 's így az igazság és Isten országa