Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-06 / 27. szám

meghívására, szerzett vagyonait örökleni kijött gr. Buttler Sándor és többek kísértében, a' szom­szédos palágyi egyházba vitetvén, hol éltében szerette Istenét hitfelei társaságában imádni, a' templom alatt levő, több nagy-fény ti családok sö­tét sírboltjába, az ott mély csendben aluvók so­rába, ájtatos ima után letétetett. — Jellemrajza volt e' nagy férfiúnak: „tenni" és azt „feledni," -—„lenni", nem pedig csak „láttatni." Vagy hogy az egyik szónok lelkületfestő szavaival éljek: „Nem szó, de tett embere levén a' nemes gr., mi­kor sokan virányos léha beszédekkel pótolgatták szivök hiányát, 's késleltették az üdvös vállalatok Iétesülését, ö balját dobogó szivén, jobbját tölt zsebjén tartva, pengő argumentumokkal nyitott útat, nemes ércz-emeltyükkel adott lökést induló­ra a' nagy tervezeteknek." Éber lelke jelenségét végpillanataig megtartotta. Szivvérré válván benne a' jótét, ütere lassú lüktetésében is végha­gyományából a' 4 superintendentiát ki nem fe­ledte. — Suly- és izteli gyászbeszédeket tartot­tak felette n.t. Jászay Mihály ungfelsözempléni esperes és Kovács János eszenyi lelkész. — Szellemét és jellemét a' nemes grófnak méltólag rajzolák. A' nagy halott, — a' gazdag osztály­részszel magyar szivet is öröklött bajor gróf, — a' szép-hirü egyházi szónokok, a' zavaros idő da­czára is, minden valláskülönbség nélkül egybe­sereglett megye nagyaival a* grófi lakot elözönlék. — A' szépen fűzött kettős virágkoszorú, hogy az elhervadástól annál inkább megőriztethessék, a1 méltóságos örökös becses Ígérete szerint nyom­da-intézetnek fog átadni. — Szép fiúi részvét 's hódolat jele így örökíteni az atyák emlékét az élők szivökben! — de századokról századokra vi­rult elevenségben fogják azokat tartani azon ápoló intézetek gyöngéd növényei, mellyeket az el­hunyttól ásott kutak csatornái, az ifiu gróf lelkes felügyelete mellett, öntözgetendnek. — Méltán óhajtjuk, hogy a' Buttler forrásai soha ki ne apad­janak, söt oda vezetendő uj vizerektől áradozva buzogjanak! JakabfyJános, ung-palágyi reform.pap. emlékünnepély. A' haza nagy alapító fiának — a' vallás és egyház lelkes jóté­vöjének 's gyámolitójának — néhai tisztelt emlé­kű mlgos bárdányi Buttler János grófnak — az átányi helv. hitvallású egyház is nem kis mérték­ben élvezé egykor magos kegyét, jótékonyságát. — Ugyanis ez egyháznak két öl kőfallal ma­gosbra emelt 's csinos tetővel ellátott tornya, — derék leány-iskolája 's tanítói laka, — az úrasz­tala széles, gazdag arany csipkével szegélyzett vörös bársony teritöje —'s annak nagyszerű, belöl­röl dúsan aranyzott, vertmüvei készült pompás ezüst-serlege, — a' leányegyházakból isteni tiszteletre ide járni szokott uri családok számá­ra építtetett, tágas-termü telepház 's a' t. min­denkor hü tolmácslói lesznek az üdvezült ma­gasztos lelkületének, ? s örőkítöi e' nép szivé­ben áldott emlékének. Sőt azzal is büszkélked­hetvén ez egyház, mikép a' boldogultat talán ogszerübbleg tarthatá egykor édes övének — koronként megjelenvén ez, míg kedvezőbb egész­sége engedé, közel fekvő kedves erdőtelki laká­sáról több leányegyházi uraságokkal, mint bi­zodalmas szomszéd-barátival, ennek imahá­zába, a1 buzgó hívekkel együtt az egek urát di­csőítendő. — Illy szorosb viszonyok méltán buz­díták az átányi egyház hálás híveit azon fájdal­mas-édes kötelességre, hogy — mit bár körük­be ohajtának, de a' kérlelhetlen halál máskép akarta — lefizetni, avvagy csak a' távolban gyász­emiék-tisztességet tegyenek elhunyt nemeskeblü jótévőjöknek.—A' mint hogy e' gyász ünnepély­tartás napjául jun. hó 15-dike ki is tűzetvén — és erre már egy héttel eleve az ájtatos nép egy­háza tornya érczeinek bús zúgása által naponta emlékeztetvén, végre, egyházunk igen tisztelt fő­gondnoka tek. dapsai Dapsy Rafael táblabíró úr által a' hevesi, tenki, szárazböi, f. telki, mint a1 boldogulttal szíves viszonyban állott leány egyházi uraságok 's úrnők körlevélben egyelőre értesíttet­vén — valóban roppantnak mondható, különféle színezetű néptömeg gyűlt a' fönebb idézett na­pon az átányi egyház falai közé , a' már nagy porhadónak gyász tisztességet teendő; — mit is a1 nagy-számu díszes gyülekezet szivolvasztó or­gona édesbús hangja kíséretében , halotti éne­kek, — és alulirt Péld: 21: 21. v. vezér­igék nyomán, 's segédtársa M. G. — az emberi élet kétes, homályos — de az isteni hit vi­lágánál tisztán látható — képéről vett szónokla­tuk mellett az érzékeny nép hálás könyekre lágyulása, és a1 dicsöültnek hamvadó tetemeire ezer áldás ohajtozása közben ünnepies szertartás­sal végzett be. — Igy tiszteltetik meg az erény a' maga barátiban. — Mábortalan béke őrködjék a' nagy hős Dobó palágyi sírboltja nagy utód-ha­lottának tisztelt porai fölött! Farkas Ferencz átányi ref. pap Gyászhir Pápáról. Tóth Apollonia asz­szony, Széki Béla ref. főiskolai hittanár kedves hit­vese f. é. nyárelő 11 -ik napján, életének 26-ik esz­tendejében, elsorvadás miatt, túlvilág ölébe szen­derült. Szónoklottak felette n.t. hiszkay J. tanár, t. Dömjén F. iskolai seníor , a' sirnál t. Tatay S. ellenőr urak. — Elhunytát e' nőnek, kiben bájos testi kellemekkel szellemi jelességek, magasztos erények vetélkedtek az elsőség fölött, mély bá­natba merülve gyászolják férje, két kisded ár­vája, szüléi, rokonai, fájlalják barátai és minden is­merői. — Nyugodjanak pormaradványai csende­sen és sírja felett őrködjék a' jó emlékezet 1 Halálozás 's egy kérdés. Folyó év april 9-én jobb létre szenderült tisztelendő Gaher Sámuel úr, nógrádi evang. egyházmegye lónyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom