Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-07-06 / 27. szám

az iskola-vizsgálatot rendezi; a' kör-iskolaügyelök pedig főkép az iskola és egyház viszonyát veszik szemügyre, a' községi iskolatanács jegyzökönyvét átnézik, a:

megyei iskolatanácsnak időszaki jelentést tesznek, ez pedig a' kerületi főtanácsnak , melly a' kerület mindennemű iskoláira ügyel, javításokat tervez 'stb.; rendezzünk megyénként tanítói egyleteket; állítsunk könyvtárakat, hogy legyen alkalmuk az ujabb taneszközökkel és tanmódszerekkel megismerkedni; elevenítsük fel a1

tanítókidököri vizsgálatát, és végezzük azt czélszerüen, 's az előléptetést az iskolamesteri gyakorlati képesség szerint igyekezzünk eszközleni; adjunk irányt, tért, ösztönt jókézikönyvek készítésére, mert tapasztaljuk, hogy az akadémiai tanítók, kikre bízatik többnyire a1

kézikönyvek készítése, azokra igen tudós színt öntenek, 's azokat éldelhetlenekké teszik. — Itt berekesztjük jelenleg szerény észrevételeinket és figyelmeztetésünket, azon óhajtással: vajha közel volna az idő, midőn senki illő előkészület nélkül 's avatatlanul népiskolatanító ne lehetne! — Szent-lant: Luther diadal-éneke. E lapok 1844-ik évi 51-ik számában Luther Márton magas-érzetii „diadal-éneke" az eredeti nyelven is azért tétetik közzé, hogy a' kik nem birnák, bár kik is, szellemét honi nyelvünkbe átönteni, t. cz. Székács és Szakács urakként, de a' nyújtott német minta szerint, megkísérthessék; nem folyó vagy szabad beszéd modorában tehát, mint az evangyéliomszerü barátbajnok egykorú 's rokon-szivü bámulója Sleidán, ki — libro XVI. pag. 489. — a" nagy reformátornak ez ének Írására vonatkozó indokát, az eszmék forrását 's magát az éneket latin nyelven szerényen így adja elő: „Cum a' Clemente — Septimo — Caesar — Carolus Quintus — inauguratus, Vindelicorum Augustae conventus ageret, horrenda quaedam videbatur imminere tempestas; ipse autem — Lutherus — et amicos privátim et publice consolabatur omneis, et psalmum 46 huc accomodans, firma nobis est, inquit, arx et propugnaculum, Deiís, liberabit nos ab omnni calamitate, quae nobis accidit: ille vetus humani generis hostis, rem totis nunc viribus agit,et omnis generis machinasadhibet: nostraquidem est exigua potentia, neque tantum impetum diu sustinere possimus: atqui pro nobis arma sumpsit et praeliatur heros ille, quem sibi Deus ipse delegit: si rogas, quis ille sít, scias esse Christum Jesum, penes quem, ut victoria sit atque triumphus, oportet: quod etiamsi diabolis haec tota mundi fabrica redundaret, tamen non expavescimus et certissima fiducia laetum expectamus exitum:quamlibetenim fremat et grassetur Sathanas, nihil tamen in nos efficiet: nam judicatus est, ac solo verbo conicidit omnis illius armatúra; verbum hoc adversarii nobis haud eripient, sed quantumvis inviti relinquent: versatur enim in castris acieque nostra Deus, qui suo spiritu nos atque donis protegit: si vitám, sibona, siliberos et uxorem auferant, patienter feras; nam ipsis propterea nihil accedit, nobis autem est regnum paratum immortale." E' sorok közlője, a' német mintához 's annak szelleméhez szorítkozva, ez ének magyarosításában így teszi igénytelen kísérletét # I. Erös várunk mi Istenünk, Paizsunk és jó bástyánk, Megment minket bár ínségünk Egész árja hatott ránk. A' vén rosz ellen Véli kevélyen , Fortély, hatalom Kész tábor 's alkalom. Itt övéi, 's nincs párja. Mit tesznek erőnk 's hatalmunk ? Ezekkel végünk legott! Harczol értünk hiv bajnokunk Kit Isten-ön választott. De kérded: ki az ? Krisztus Jézus az, Isten Zebooth, Nem lelhetni főbb .lót, — Övé minden diadal. 'S ha a' világ ördögökkel Mind ránk lenne tátogó; Nem ártnak rettentésökkel, Hisz' czélunk kivívható. Bár dühöngő sátán Dűl "s fú léptünk után, Nekünk mitsem tesz, Elkárhozott, — elvesz, Egy szóval szét-vágható. Ha harczolnak az Igével, Majd futnak rettegéssel. Ö van velünk kegyeimevei 'S tervünkön szellemével. Vigyek javunk, éltünk, Becsünk, gyermekünk ""S nőnk'! nem veszteség. Nekik mi nyereség ? Országunk áll 's maradó. Török János, Túrócí-vály-völgyi egyleti taf. II. Erös vár nekünk az Isten, Véd- 's hatalmas fegyverünk. Hív segítő szükségünkben, Mellyel most kell küzdenünk. Régi ellenünk Készül ellenünk, Szörnyű fegyvere Sok csel és ereje : Nincsen mássá föld szinén.—