Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-06-29 / 26. szám
tudjuk — 14-kén reggel Vezendi Pállal együtt Vasköre ment. Az orvos sem volt a'városban. Mit volt hát mit tennie, ö is útnak indult Vaskő felé a* szegény Kiskéri Mátyással, de természetesen csak nagyon lassan mehetett az elesett beteggel. Vasköre sietett a' szolgabíró lovas hajdúja is, ki az alispán sürgetős levelét urának még az nap estvéjén kézbesíteni tartozott. E' korábban megérkezett hajdútól tudta meg Bölcsey az Amália atyjának szánandó szomorú sorsát. Erre igyekezett vacsora elején mindjárt, mintegy elkészíteni előre az atyját— mint a'fentebbi jellemzés után ismerjük — hő szenvedélylyel szerető leányt; 's az illyféle előkészítés hozta Amáliát szembetűnő elmélyedésbe, melly Vezendit és Lillát aggódtatta. Megérkezvén vacsora végződésekor Kiskéri Mátyás, 's Macskási úr épen künt levén: beszaladt, Lillának az egész dolgot elbeszélte. Lilla tüstént áthajlott Málihoz, fülébe súgta: „Édes apádat megütötte a' szél, most hozzák ide, egy szót sem tud szólni" 's ugyanekkor Bölcseynek így szólott: „Most hozták el a' szélütött Kiskéri Mátyást; bizonyosan jól ivott 's ittasan érte e1 természeti büntetés." Lilla beszédére Amália elájult, Bölcsey Kiskéri Mátyáshoz sietett segíteni. Meghallván a' Kiskéri Mátyás gyászos esetét Boros Márton is: megütődve kelt föl helyéből, kiment, megnézte számos vigadalmi óráinak társát, 's miután egy „Ecce homoc e -t sohajtott, visszament és ivott: Vasköiné asszonyság a' beteget 's leányát kastélyába vitette ; 's a' névnapi mulatságot ö maga 's leánya, nemkülönben Kegyes Orbán és Hadházi Dezső, mint a' kik tulajdonkép az urnö vendégei valának, elhagyák, sajnálkozására sokaknak, örömére a' genieroztatást eddig is nehezen szenvedő trifoliumnak: Fejes György, Nyakas Gergely 's Boros Márton uraknak. orvosi tudományokhoz, ezekben tökéletesítette, 's végre misericordianus baráttá képezte. Ernst Ignáczot a' szerzetes rend épen vidékünk egyik kolostorába küldé le; 's megértvén ez itt, hogy testvérének Jozéfának maradt egy leánya gy—i helységben, rokonát fölkeresni jött el; fölkeresni nagy aggodalommal, mivel azt is hallotta, hogy a' leány talán nem is tudja, mikép ö r.kath. anyától született, 's igy maga is r.katholika; fölkeresni nagy aggodalommal, mert, mint hallá, a' leány még csak 17 éves; 's az 1844: III. t.cz. 1. § szerint a' 18-dik éven túl, kik evangelika vallásban neveltettek, kérdés alá nem jöhetnek. Majd csaknem egy órában érkezett meg a' szélütött Kiskéri Mátyással; 's Amáliának égből alászállott angyal volt a' minden lehető nyájassággal, ügyességgel, tudománynyal gazdag orvos, ki atyját tüstént orvosi gondja alá vette. (Folytatása következik.) Apologia. (Vége.) Ezek után azt veti szememre, hogy ugy katonásan kérdőre neszem elhunyt főnökeinketT miért nem teljesiték az 1790: 26. törvény 4 csikkét, azaz, miért nem zsinatoltak ? Ez ismét egy példánya az improvisationak, vagy, ha ugy tetszik, álom-látásnak. Hiszem, nyiltan megmondottam én, hogy igenis tartatott zsinat mindjárt a' következett évben, csak azon okok feszegetésébe nem akartam, mint avatatlan, bocsátkozni, miért maradt el ez ideig az ott irott törvények megerősítése? Kegyelettel szoktam én mindig szólani főnökeinkről *s e' részben, ugy érzem, nincs okom miért szégyenleni nyilt levelemet, mellyben mint coquetteria kevés, ugy impietás semmi sincs. Én ugyanis nem mondtam 's éreztem mást, mint egyszerűen tevém fel e' kérdést: Vájjon miután az 1790: 26. törvény 4 czikkének, bármi okból, eddig elég nem tétetett: nem volna-e czél- 's korszerű új zsinat összegyűjtéséről gondolkozni? Az indítványnakmegtevésétazonba másokra bíztam. Kérdem immár a' t. közönséget: Volt-e alapos oka t. ellenemnek, hogy még e' részben is gyanúsítson? Bizonyosan annál kevésb, minél nagyobb igazsága van akkor, mikor a' protestantismus centrumának a' literaturát, különösen a' journalismust vallja. De hát miért még is olly kíméletlen, hogy mihelyt valaki az ö, nem kevéssé finnyás inye szerint nem ír, azt azonnal teketoriás embernek csúfolja, improvisatioval5 szélmalom-harczczal 's több eífélekkel vádolja, söt méltatlan ülvözés tárgyául kivánja kitenni. Én végre is erősen hiszem, hogy ha azon elhunyt bölcs férfiak feltámadnának, tőlem semmit nem kérdeznének, annál inkább nem, minél kevésbbé tartozom ama kíméletlen 's hálátlan parentatorok ~ közé, kikről a' nyilt jegyzetek említést te • Másnap Kiskéri Amália, édes atyját gyöngéd gonddal haza vitette, 's otthon rá csudálatos szövevényü sors várt. Bátorkodunk olvasóink előtt — a' VII. életképre figyelmeztetvén őket, — előttük az eddigiekből ennyit ismételni, hogy Kiskéri Mátyás felesége, az Amália édes anyja, Ernst Jozéfa, kora halála után két éves korában hagyta árvául Amáliát, 's fél év múlva az árvát 's hajdan ennek anyját is tápláló gy —i földes asszony is meghalt. Igy Amália egyedül atyai gondoskodásra maradt. Ez említett Ernst Jozéfának szinte korán elhalt atyja katona-orvos volt, kinek árva leányát a' gy —i földesasszony, bizonyos szerencsés orvoslásért , háládatosságból vette magához; fiját pedig Ernst Ignáczot egy jólelkű plebanus vette gondja alá, különös hajlama levén az ifjúnak az
