Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-29 / 26. szám

sokára belépendő 's ott különféle vallásfelekezetekkel 's ezek papjaival érintkezésbe jövendő tanítványinak a* különféle keresztyén hitfelekezetek hittanrendszerét = Systemata diversorum religionis christianae coetuum." *) ,,A' theologicus cursusnak ezen harmadik 's gyakorlati évfolyama — ámbár teljes összefüggésben van a' két első évfolyammal 's az egyházi pálya előkészületét kiegészíti egyszersmind — a' két első évfolyamtól függetlennek 's önálldsmak mondható. Ugy rendeztetett tudniillik, hogy akármelly iskolában tanult légyen is az egyházi pályára lépendő ifjú, a' gyakorlati évfolyamra ide jöhessen, még pedig rectorság végezése után is. És én — ha e' dolog tőlem függene — senkit sem admittálnék csak káplánságra is, míg e* gyakorlati évfolyamot Debreczenben be nem végezi. Statutumul kiadnám: „ Valaki ezen superintendentiában egyházi hivatalt szándékozik viselni, bárhol tanult légyen is azelőtt: köteleztetik a' debreczeni theol. seminarium gyakorlati év folyamát bevégezni 's erről jó bizonyítványt mutatni. Statutumul kiadnám, hogy cathedrába föl ne léphessen,általában egyházi szolgálatot ne végezhessen rendes prédikátorokon 9s káplánokon kivül más, mint azok, kik theologicus cursusban vannak, 's magokat az egyházi hivatalra szentelik." „Igy, csak egyedül igy készülhetnek alkalmatos egyházi hivatalnokok, kik képesek legyenek lelkes egyháziasságot ébreszteni 's ez által a' vallásosságot terjeszteni; igy, csak egyedül igy nem scandalisáltatik a' prédikátori hivatal." „Én legalább azt hiszem, hogy a' vallás és vallásszolgai hivatal nagyszerű méltóságából és hatásából legtöbbet az által vesztett 's veszt mind e' napig felekezetünknél, mert a' cathedrában részint mint suplicansok, részint mint legátusok, részint mint rektorok, olly egyének szolgáltak, kik később katonákká, notariusokká, uradalmi tisztekké 's más világi hivatalnokokká lettek. És ha talán szónoki előadásuk jó volt, 's biennis, triennis diák korukban legatio alkalmával kedvező véleményt hallottak maguk felöl: a' prédikátort — kinél magukat mintegy fentebb képzelék — lenézték ; 's ez érzeményt a' legatióból, a' rektoriából az életbe is átvitték Mit mondjak az olly lelket rázó esetekről, midőn holmi részeges, rondánál rondább peregrinusokat bocsátanak prédikátoraink , — csakhogy egy vasárnap terhétől *) Minthogy a1

philologikum seminarium, hol latin 's görög nyelv taníttatik, összeköttetésben van a1

theologikum seminariummal, latin nyelvbeli ismeret vesztesége nélkül lehet a1

tudományokat magyar nyelven tanítani. Magyar nyelven adatik hát elö minden tudomány, 's igy mindegyiknek van magyar czímneve is. A' latin czímekkel Kegyes Orbán úr nagy-bölcsen azért él, mert régi togás világbóli prédikátorokkal beszélt *s ha azt akarta, hogy értsék, xaJavŐQorcov kellett beszélnie. megszabadulhassanak — maguk helyett az egyházi szolgálat teljesítésére ?.... És még is csudálkozik némelly ember, miért néznek le 's vetnek meg sokakat prédikátoraink közöl. ... Oh! ha a' theologikum seminarium fölvirágozhatik: hiszem, ily— lyesmi nem fog történni; mert nem robotnak, de lelki élvezetnek fogják tartani prédikátoraink az egyházi szolgálat kötelességeinek teljesítését." „Orbán barátom! — közbe-szóla nagy-unatkozást 's türelmetlenséget jellemző hangon Fejes Gyögy—bár téged pietistának tartanak,'s én mint a* kinek naturális horrorom van a' pietástól, pietista soha sem lehetek: nézeteidet még is sok tekintetben osztom. Ez egy nyilatkozatodért azonban, miszerint bármelly főiskolából kikerült theologusokat Debreezenbe akarnál küldeni, publice megrólak. . . . Hát csak Debreczenben lakik a1

tudomány 's a' praxis? . . . Soha bizony!" „Engedelmet kérek,— válaszolá Kegyes Orbán — azt, hogy tudomány és praxis csak Debreczenben lakik, soha sem mondtam. Kívánságom csak ez, hogy míg a' practika theologia más iskolában is illy terjedelemben nem taníttatik : addig a1

debreczeni iskolát predikátorságra készülő minden egyén látogassa meg. Ez által, azt hiszem, éledne közöttünk az esprit de corp is." „Dejsz! e* kívánatból ugyan semmi lesz" — zúgtak többen a' prédikátorok közöl, kik nem debreczenisták voltak. „Instálom tisztelendöségteket, — szóla elpirulva 's mintegy zavarodva Kegyes Orbán — én csak egyéni véleményemet nyilvánítám e' szólásszabadsági korban. Távol legyen tőlem, Isten mentsen meg! hogy kedvetlenséget's vitát ébreszszek illy vidám társaságban 's idegen létemre." Még el nem végzé utolsó szóig Kegyes Orbán úr e' szende mentegetődzést, midőn a* mellékteremből zongora kíséretében szeráf-hang emelkedék föl, 's a' tanulószobába Hadházi Dezső lépett be, átkérendö az asszonyi társaság teremébe Vezendi Pált, kit Kiskéri Amália egy duetto éneklésére szólított fel. — Vezendivel együtt Kegyes Orbánt is karjára fogta Hadházi Dezső, *s e'három egyént Fejes György 's több mások — vágyván a' zongora melletti éneklést hallgatni — átkísérték a' társalgási szobába. Csak néhányan, körülbelöl mintegy heten, maradtak előbbi helyökön, mondván egymásnak: „Hiszen! mi mind cantor diákok voltunk, 's volt cantus időnkben ollyan, minél szebbre azóta sem emlékezik a' collegium. Mit hallgatnánk mi ezen a' zagyvatolt operai hangficzamitásokon? Bizony jobb lesz addig is fumálni." „No! az igaz, van is gyönyörű névnapi mulatságunk!— mondá emelt hangon Boros Márton —. Egy darabig ez a' limlom Vezendi fin perorált e' themáról: „Mi a' református lelkész hivatása?" Azután meg ez a'pietista Kegyes Orbán disserált a'theologicumseminariumról. Ugyan,