Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-29 / 26. szám

sokára belépendő 's ott különféle vallásfelekeze­tekkel 's ezek papjaival érintkezésbe jövendő ta­nítványinak a* különféle keresztyén hitfelekeze­tek hittanrendszerét = Systemata diversorum re­ligionis christianae coetuum." *) ,,A' theologicus cursusnak ezen harmadik 's gyakorlati évfolyama — ámbár teljes összefüg­gésben van a' két első évfolyammal 's az egyházi pálya előkészületét kiegészíti egyszersmind — a' két első évfolyamtól függetlennek 's önálldsmak mondható. Ugy rendeztetett tudniillik, hogy akármelly iskolában tanult légyen is az egyházi pályára lé­pendő ifjú, a' gyakorlati évfolyamra ide jöhessen, még pedig rectorság végezése után is. És én — ha e' dolog tőlem függene — senkit sem admittál­nék csak káplánságra is, míg e* gyakorlati évfo­lyamot Debreczenben be nem végezi. Statutumul kiadnám: „ Valaki ezen superintendentiában egy­házi hivatalt szándékozik viselni, bárhol tanult légyen is azelőtt: köteleztetik a' debreczeni theol. seminarium gyakorlati év folyamát bevégezni 's erről jó bizonyítványt mutatni. Statutumul kiadnám, hogy cathedrába föl ne léphessen,általában egyházi szolgálatot ne végezhessen rendes prédikátorokon 9s káplánokon kivül más, mint azok, kik theologi­cus cursusban vannak, 's magokat az egyházi hi­vatalra szentelik." „Igy, csak egyedül igy készülhetnek alkal­matos egyházi hivatalnokok, kik képesek legye­nek lelkes egyháziasságot ébreszteni 's ez által a' vallásosságot terjeszteni; igy, csak egyedül igy nem scandalisáltatik a' prédikátori hivatal." „Én legalább azt hiszem, hogy a' vallás és vallásszolgai hivatal nagyszerű méltóságából és hatásából legtöbbet az által vesztett 's veszt mind e' napig felekezetünknél, mert a' cathedrában ré­szint mint suplicansok, részint mint legátusok, ré­szint mint rektorok, olly egyének szolgáltak, kik később katonákká, notariusokká, uradalmi tisz­tekké 's más világi hivatalnokokká lettek. És ha talán szónoki előadásuk jó volt, 's biennis, triennis diák korukban legatio alkalmával kedvező véle­ményt hallottak maguk felöl: a' prédikátort — ki­nél magukat mintegy fentebb képzelék — lenéz­ték ; 's ez érzeményt a' legatióból, a' rektoriából az életbe is átvitték Mit mondjak az olly lelket rázó esetekről, midőn holmi részeges, ron­dánál rondább peregrinusokat bocsátanak prédi­kátoraink , — csakhogy egy vasárnap terhétől *) Minthogy a1 philologikum seminarium, hol latin 's görög nyelv taníttatik, összeköttetésben van a1 theologikum seminariummal, latin nyelvbeli ismeret vesztesége nélkül lehet a1 tudományokat magyar nyelven tanítani. Magyar nyelven adatik hát elö minden tudomány, 's igy mind­egyiknek van magyar czímneve is. A' latin czímekkel Ke­gyes Orbán úr nagy-bölcsen azért él, mert régi togás világbóli prédikátorokkal beszélt *s ha azt akarta, hogy értsék, xaJavŐQorcov kellett beszélnie. megszabadulhassanak — maguk helyett az egyházi szolgálat teljesítésére ?.... És még is csudálko­zik némelly ember, miért néznek le 's vetnek meg sokakat prédikátoraink közöl. ... Oh! ha a' the­ologikum seminarium fölvirágozhatik: hiszem, ily— lyesmi nem fog történni; mert nem robotnak, de lelki élvezetnek fogják tartani prédikátoraink az egyházi szolgálat kötelességeinek teljesítését." „Orbán barátom! — közbe-szóla nagy-unat­kozást 's türelmetlenséget jellemző hangon Fejes Gyögy—bár téged pietistának tartanak,'s én mint a* kinek naturális horrorom van a' pietástól, pietista soha sem lehetek: nézeteidet még is sok tekintet­ben osztom. Ez egy nyilatkozatodért azonban, mi­szerint bármelly főiskolából kikerült theologusokat Debreezenbe akarnál küldeni, publice megrólak. . . . Hát csak Debreczenben lakik a1 tudomány 's a' praxis? . . . Soha bizony!" „Engedelmet kérek,— válaszolá Kegyes Or­bán — azt, hogy tudomány és praxis csak Debre­czenben lakik, soha sem mondtam. Kívánságom csak ez, hogy míg a' practika theologia más isko­lában is illy terjedelemben nem taníttatik : addig a1 debreczeni iskolát predikátorságra készülő minden egyén látogassa meg. Ez által, azt hiszem, éledne közöttünk az esprit de corp is." „Dejsz! e* kívánatból ugyan semmi lesz" — zúgtak többen a' prédikátorok közöl, kik nem debreczenisták voltak. „Instálom tisztelendöségteket, — szóla elpi­rulva 's mintegy zavarodva Kegyes Orbán — én csak egyéni véleményemet nyilvánítám e' szólás­szabadsági korban. Távol legyen tőlem, Isten mentsen meg! hogy kedvetlenséget's vitát ébresz­szek illy vidám társaságban 's idegen létemre." Még el nem végzé utolsó szóig Kegyes Orbán úr e' szende mentegetődzést, midőn a* mellék­teremből zongora kíséretében szeráf-hang emel­kedék föl, 's a' tanulószobába Hadházi Dezső lé­pett be, átkérendö az asszonyi társaság teremébe Vezendi Pált, kit Kiskéri Amália egy duetto ének­lésére szólított fel. — Vezendivel együtt Kegyes Orbánt is karjára fogta Hadházi Dezső, *s e'három egyént Fejes György 's több mások — vágyván a' zongora melletti éneklést hallgatni — átkísérték a' társalgási szobába. Csak néhányan, körülbelöl mintegy heten, ma­radtak előbbi helyökön, mondván egymásnak: „Hiszen! mi mind cantor diákok voltunk, 's volt cantus időnkben ollyan, minél szebbre azóta sem emlékezik a' collegium. Mit hallgatnánk mi ezen a' zagyvatolt operai hangficzamitásokon? Bizony jobb lesz addig is fumálni." „No! az igaz, van is gyönyörű névnapi mu­latságunk!— mondá emelt hangon Boros Már­ton —. Egy darabig ez a' limlom Vezendi fin perorált e' themáról: „Mi a' református lelkész hivatása?" Azután meg ez a'pietista Kegyes Or­bán disserált a'theologicumseminariumról. Ugyan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom