Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

Igy Debreczen, Pest, Miskolcz, *stb. mindig 70, 80 éves egyházi szolgákat költöztetne kebelébe, még pedig, minthogy illy korban nagyon természetes a'halandóság, egy-egy esztendőben keltöt, hármat is; *s az illy principálisok mellett successive változó tapasztalatlan káplánok, néhány év alatt akaratlanul aláásnák a' legvirágzóbb ekklézsiák egyháziasságát, s ezzel együtt vallásosságát." „Én tehátiezt a' juxta senium gradualis illoeatiót czélhoz vezetőnek épen nem tartom. ... De nagy örömmel örvendek, ha az egész tractusban közméltánylatot nyert érdemeik állal a' több hivataltársakon felülemelkedett prédikátorokat, a' nagyobb ekklézsiák szabadválasztási joguk szerint magokénak még gyümölcsdús életkorban elválasztják. Erre számos példákat tudnék felhozni. Igazi tudományos készületü,szorgalmatos és tiszta élelü's feddheilen erkölcsű prédikátor ritkán,vagy talán egyszer sem maradt — ha ugyan változni kedve volt — olt, hol szükségből hivatalát kezdette. ... Sőt többet mondok , — nemcsak egy tractusból, de három-négy szomszéd tractusból, egészen más superintendentiából is fölkeresik az ekklézsiák a' magokat kitüntetett egyéneket." „A' mi továbbá az öreg predikátorokkali méltatlan bánásmódot illeti: erre nézve azt jegyzem meg, hogy általánosságban véve a' dolgot, a1 prédikátor ha 20-30 évig szolgált egy ekklézsiában , igen sokat tehet arra, hogy magának idősb korára öt tisztelő gyülekezetet képezzen. Ha a' prédikátor, nem mondom hetenként, csak hónaponként el-elmegyeu a' fi- és leány-iskolákba; ''s eljár nem azért, hogy a' szegény iskolamestereken mutogasson nevetséges hatalmat, nem is azért, hogy az iskolás gyermekeket koronként lemocskolja, — de azért, hogy a' vallásosság 's egyháziasság szent magvait maga hintse el az iskolában hívei gyermekeinek szivébe: — oh! ez által a' szüléket is lekötelezi, kiknek a1

gyermek dicsekedve beszéli el a1

lelkipásztor szivreható jelenlétét, a' gyermekeket is megnyeri magának annyira, hogy ezek az iskolából iránta kivitt tiszteletet mindvégig megtartandják, 's hozzá, mint lelki atyjokhoz, nemével a' pietásnak, későbbi időkben még inkább ragaszkodnak. Ez állítmányom igazolására száz példát tudnék egyszerre felhozni. De hiszem, hogy mindenki önkényt megvallja, mikép az ekklézsia veteményes kerte az iskola. A' lelkes Wimmernek e' tárgybelí nyilatkozatát's iskolai ügyben tanúsított enthusiasmusát én teljes szivemből lelkemből osztom, 's mennyire tőlem telik, követem is." „Na bizony! — rákiáltanak Bátorira tizen is — még ez ám a' beszéd! Hát a' pap legyen már minden? ez legyen fiúk 's leányok tanítója is?... Csak folytassa kiki a'maga mesterségét. Egyik se avatkozzék a' másik körébe. Legtöbb baj épen onnan származik az ekklézsiákban, mert a'pap az iskolamesterekkel kötelözködik." „Igen, de még előre megmondám, — szóla közbe emeltebb hangon Bálori — hogy ne kötelőzködjék, de mint atya, ugy menjen az iskolás gyermekek közé." A' lárma nőttön nőtt, míg Fejes György tekintélyes elnöki hangon decisive mondá: „Harangozó harangozzon; tanító tanítson; prédikátor prédikáljon. Ez axióma. Öcsém Bátori! ha logicát tudnál, az említett tárgyakróli fogalmaidnak fogai nem akadnának egymásba." „Én pedig épen ezt akarom, — válaszolá Bátori — hogy a' kerekek fogai, mint óraműben, egymásra dolgozzanak. Iskola az egyházra, egyház az iskolára; mindkettő a' polgárzatra, a' polgárzat mindkettőre " „Na hát öcsém! — hahotázá Fejes György, — légy órás, ne pap. Érted? 's most már többet ne papolj." „Nem értem biz én, — mondá Bátori— 's papolok tovább is, mert nekem egészen más fogalmam van az egyházi hivatalról, mint nagytiszteletii uram-bátyámnak." „Quot eapita, tot sensus,— dörmögé egy éltes prédikátor—. Édes öcsém uramék! nagy kérdés ez: „Mi szempontból kell tekinteni az egyházi hivatalt, 's különösen mi legyen hivatása az evangyeliomszerüleg reformált keresztyen vallás szolgájának?" ítéletem szerint legtanácsosabb e' kérdésnek fejtegetésébenemis avatkozni. Végezze el az ember hivatalos szakmányát szorgalmatosan ; menjen gyülekezetével mindig parallelé, szemközt, divergenler, convergenter soha se: — igy boldog leszen a' pap , holtig nyugodalomban élhet, bele penki sem köthet Az, hogy hivatalában 40—50 év alatt tett-e valami hasznot vagy semmit sem: igen keveset tartozik a1

dolog érdemére. Hiszen százezer ember közöl alig találkozik egy, kinek életnyoma halála után is meglátszanék... . Az én életphilosophiám, édes öcsém uramék! ez; 's nem is volt ekklézsiámban soha semmi bajom. Azt, hogy híveim szeretnek-e vagy sem, inquirálni nem szoktam; illy hiábavalóságért, minő a1

hivatali becsültetés, nem aggódom; tapasztalatból ismerem, hogy a1

hozsánnával üdvezlett nagy szónoknak is volt baja ekklézsiájával, hanyagság vagy daczolás miatt. Eljö a' vasárnap : prédikálok. Eljö a' fizetés ideje: fizetésemet fölszedem. Eljö az examen: a' gyermekeket sorba szólítgatom. Ha tudnak, jó; ha nem tudnak: ezzel sem sokat gondolok. Nekem gyalázatomra nem válik. Azok pironkodjanak, a' kik hitellenül élnek 's kiket e' dolog közelebbről érdekel." „Lelkemből van merítve—jegyzé meg Fejes György egész tekintélylyel — e' tapasztalati 's gyakorlati életből merített tanács. — Ifjú papok! barátim! kik itt vagytok, ezt hallgassátok,ezt kövessétek. Soha sem biztosíthatják máskép hivatali álláslokat . . . ,"