Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-22 / 25. szám

rosz út miatt meg- nem jelenhettek az ünnepélyes lakomára. E' veszteségét Szarvas Jakab úr mintegy kipótolandó, qua tractualis assessor, per ecclesias körlevelet bocsátolt, 's feleségének Kellemi Zsófiának névnapjára a' környékbeli ismerőseit, urakat 's prédikátorokat, meghítta. Testes részvéttel fogadtatott prédikátoraink közöl némellyek által e' körlevél, 's voltak, kik illedelem sértésnek tartották az ismételt meghívás ismételt mellőzését; ezért május 14-én estve Szarvas Jakab parokhialis udvara tömve volt mindenféle-alaku szekerekkel, kocsikkal, szobáiban pedig testes és lelkes vendégek mulatoztak. Szerencsés névnapok! ti varázs-erővel oszlatjátok a' lelkargiát. De nem csuda! Prédikátoraink közöl igen sok rettenetes munkát viszen véghez. Mert, uraim! nem csekélység ám Kiss Ádámnak, Pap Istvánnak, Szeremleinek remekeit betűről betűre betanulni, és a7

csendesen alvó fáradt népet hosszú álmaikból föl-föl riasztó stentori hangon declamalni. 'S ugyan mondjátok meg, mikép törődjenek aztán az igy kicsigázott szegény prédikátorok olly ügyekkel, mellyek észt és figyelmet igényelnek ? Nemde sokkal természetesb, hogy ök csak mulatozás végett menjenek a' testet, lelket fölvidámíló barátságos lakomákba? Mi azonban hajlandók vagyunk hinni, hogy a1 mozgási 's cselekvési erőt, még névnapi mulatságok alkalmával is, nem prédikátoraink, de predikátornéink 's leányaik fejtik ki. Ha ezek hivatnak meg valahová: ide, törik szakad, menni kell. Ha ezeknek vannak, bár sorsukhoz illetlen csillogást aíl'ectáló, vágyaik: e' vágyak teljesítésére az ökör szarvából is pénzt kell teremteni. . . . Igen, mert, mint mondják, mai világban müveit férjektől, minőknek pedig predikátorink méltán kívánnak nézetni, igényelhetünk annyi galántságot, hogy a1

nők 's leánykák kérelmét vagy kötelözködését gorombául meg ne szegjék, 's minthogy jövedelmök predíkátorinknak igen mérsékelt, belőle mindenféle kiadásokat fedezni nem lehet: a' galantság igen természetes eredménye ez, hogy inkább a' köztanácskozási gyűlésekből maradjanak eí, mint a1

névnapi mulatságokból; a' galantság eredményeül tekinthető az is , hogy politikai vagy egyházi hírlapokat, mellyeket a1

nők nem igen kedvelhetnek , ne hordassanak, hanem inkább divat- és életképeket, mellyeket aztán a' gynecaeumban felolvasni tartoznak a' vén fővel gyermek-leánykákat társul vett jámbor férjek. Ehezképest ne tulajdonítsa az olvasó nekünk hibául vagy eszmehiányul, ha mi „életképeket" adunk e' lapokba, 's prédikátorunkat, most ujolag 's eddig még mindig csak névnapon gyüjthetjük össze.. . . Talán leend szerencsénk illy alkalommal néhányat közölök olly párbeszédekre figyelmeztetni, melly párbeszédek inkább illettek volna tractualis vagy conferentialís összejövetelkor...; Mi az apostollal ítélünk: „A jó alkalmatosságot árron is megvegyétek'sha másutt nem lehetett, itt Szarvas Jakab házánál tegyünk egy kísérletet, hatni predikátorinkra's ezek családjára: előadván elmélkedésünk három részében: I. Mi a papné hivatása? II. Mi a' pap hivatása? III. Mi a' theologicum seminarium, vagy is o'papképző intézet? Vaskő — mintegy négy—ötezer lélekből álló kellemes-fekvésü's termékeny-határú helység — jelenleg Vaskői István özvegyének birtokában volt. Az özvegy urnö e' falusi jószágában már tíz év óta lakék 16 éves szende kisasszonyával Stephaniával. E' leánykája mellé nyolez éves korában házi tanítót 's gouvernante-ot hozatott, és hogy a'gyermeknek másodmagával inkább legyen kedve tanulni, 's némileg egy kis nemes vetélkedést ébreszthessen: leánya mellé elkérte Szarvas Lillát, kiben igen szép tehetségek mutatkoztak, 's csak egy pár évvel volt idősb Stephaniánál. Lillának édes anyja, Kellemi Zsófia, szegény árva papleány volt, 's Vezendi Máténé szüleinél a' Szendrei-háznál nőtt fel a' derék Vezendinével együtt. Vezendi Máténál ismerte meg öt Szarvas Jakab úr,1

s a' gyámszülék szerencsének mondták, hogy a' szegény árva leány a' meglehetős-jövedelmű vaskői prédikátorhoz mehet nőül. Szarvas Jakabné asszony kellemetes-külsejü, e' melleit igen okos, eszélyes, tapasztalt asszony volt. Férje jövedelmét tetemesen szaporította némi csekélységnek látszó, még is nagy hasznot hajtó iparral. Ö nagy mennyiségben tartott ludakat, 's ezek tollát télen keresztül a1

falubeli leánykák állal nagy tisztasággal megfosztatta. Melly iparczikkröl anynyira elhiresedelt, hogy a' környékbeli uraságok, leányaik kiházasítása alkalmával, az ágynemüeket tőle vásárlott pelyhekkel készíttették. Nagy gondossággal ápolta kertjében a' gyümölcsfákat, 's jól eltartott gyümölcseit télen keresztül gazdag nyereséggel adta el a'fővárosban. Különös figyelmet fordított a' len termesztésére 's megfonatására; nemkülönben a' dohány nemesítésére. Lóherés kertjéből végre's specialis-faju tehénrépáival néhány tehenet tartott, és gondos tisztasággal készített irós-vaját hétről hétre rendesen a' megyei főváros ezukrásza vásárlá meg töle Mindezeket olly sikerrel teljesítette, hogy a' háztartás naponkénti költségeit ezekből bőven fedeztess igy férjének hivatalábóli jövedelmöket fekvő jószágok szerzésére használhatták. Több évek szerzeménye összenővén, Szarvas Jakab, ha gazdag nem is, de magát igen jól biró tehetős földesúrrá lön, 's leánya, vagyonilag szólva, nem riiegvetendö partie-nak tartatott. Azonban, embernek gyakran az van legnagyobb kárára, mit egyelőre legnagyobb nyereségnek vél. Lillát, az egyetlen leányt, kibocsátá Zsófia anyai gondoskodása alól, 's Lillát a' vaskői udvarházban neveltetés elszelesítette. Ki- és túl-