Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-19 / 3. szám

az egyházban semmi egyházi hatalom, követke­zőleg annak sem egyegi, sem erk személyből álló feje nincsen, mint alkotmánynélküli, rendellenes, és így minden egyházi nemesb életet és annak kifejlődését, főként nagyobb egyházakban ve­szélyzö állapotot vagy zűrzavart, az okosság, ez a' jogtörvényt, minden földi illetvényekre, ki­terjesztő belső törvényhatóság teljességgel hely­ben nem hagyhatja. — A' honnan az egyházi társaság tagjainak egymáshoz némileg — egyen­lőtleneknek, vagy egymásra nézve kisebbek- és nagyobbaknak, fők- és tagoknak, következőleg egymástól különbözőknek kell lenni. Ezen eset­ben vannak az egyházban bizonyos személyek, kik szorosb jelentésben egyháziakpapok-, lel­készek- és lelki elöljáróknak, sőt, mivel néha sors szerint választattak , klerikusoknak (clerici) is neveztettek. Már ezeknek, minthogy a1 tanítás kötelessége, vallási szertartások elrendelése és kiszolgáltatása, és az egyházi dolgok igazgatása nemcsak egyáltalában, de különösen is rájok bí­zatott, van valamelly, úgynevezett egyházi hatal­mok a' szélesb jelentésben vett egyháziakon, vagy népbölieken, laikusokon (laici), mellynek, szintúgy, mint a' polgári halalomnak, négy ágait gondolhatni. Fö fölvigyázó hatalom, mennyiben az mind arra, mi az egyházhoz tartozik, és abban történik, megszűnés nélkül figyel. Törvényhozó hatalom, mennyiben az mind azt, minek, az egyház tulajdonképeni czélja valósítá­sára, végbe kell vitetni, szabályozza. Itélőbirói hatalom, mennyiben az mindazon ellenkezéseket, jogvitákat — controversiákat —, mellyek az egyházi dolgokban előjöhetnek, meg­ítéli és eldönti. Végrehajtó hatalom, mennyiben az mind azt, mi az egyh. dolgokra nézve határoztatott, teljesíti. Egyházi hatalom előterjesztés- és gya­jkorlásmódja. De itt megkülönböztetjük már az egyházi ha­talom előterjesztés- és gyakorlásmódjait (hierar­chia et hierocratia). Az előterjesztésmódra néz­ve, mint az állomány — ugy az egyháznak is lehet vagy monarehiai vagy polyarchiai alkotmánya.— Monarchiai t. i., midőn az egyházi hatalom csak egyetlentől, — polyarchiai, midőn az többektől terjesztetik elő. A' gyakorlásmódra hasonlólag lehet az egyház alkotmánya vagy autocratiai, v. synkratiai. Autokraliai t. i., midőn az egyházi ha­talom annak egy-egy, vagy többes előterjesztőjé­től csupán magára, és minden másokat kirekesz­töleg, — synkratiai, midőn az nemcsak a' szo­rosb , de a* szélesb, jelentésben vétetett egy­háziak- vagy nemcsak a' papok- vagy lelké­szek-, hanem a' nép-közőliek- vagy világiak-, laikusoknak is ismeretével, és részvevő befolyása alatt, gyakoroltatik. Egyházi alkotmány négy alapalakjai. E1 szerint az egyházi alkotmánynak négy alap­alakjai, vagy főnemei vannak : Autocratiai monarchia, midőn a'főhatalmat va­laki csak egyedül terjeszti elő 's gyakorolja. Autocratiai polyarchia, midőn a' főhatalmat többen terjesztik elő, de csak ezek magokra gya­korolják. Syncratiai monarchia, midőn a főhatalmat csak egy terjeszti ugyan elő, de azt nem egyedül, hanem az egyházi nép ismeretével és befolyása alatt gyakorolja. Syncratiai polyarchia, midőn a' főhalalmat többen terjesztik elő, de azt ezen többek nem csu­pán magokra, hanem az egyházi nép ismeretével és befolyása alatt gyakorolják. (Folyt, köv.) Világ vári. Népképviselet, tisztujítás • szabact­választás. A1 népképviseletet, tisztújítást, szabad-vá­lasztást, e1 hármat múlhatlanul be kell hozni, édes tiszt, társaim! egyház-igazgatási rendsze­rünkbe. Ha behoztuk, — adtunk a' népnek és lel­készeiknek belső nyugalmat, egymás között szent békét: consistoriumainkat pedig minden vesze­delmes gyanúsításoktól fölmentettök. I. A' népképviselet igazsága, melly e' La­pokban is már ki volt tüntetve, talán közönsége­sen elvan ismerve. Eheznem is kell semmi nagy tudomány, csak épen a'népet embereknek és pol­gároknak ismerni, és megismerni,hogy,mint illye­neknek, nekiek is vannak jogaik j 's aztán tisz­telve teljesíteni eme' nagy törvényt: „A'mit ma­gadnak nem akarsz: másnak ne tedd !u Engedni a' kor méltó kivánatának, „Semmit rólunk nélkü­lünk !" — Ha talán a' polgárvilágban még tá­volabb időben lenne is a' népképviselet átalá­nosan minden osztályra kiterjesztve: nekünk pro­testánsoknak, nekünk papoknak, kik a' szent igazságot, emberi jogokat, az evangeliumi kö­zönséges szeretetet szószékeinkből, sokszor szin­te rekedtségig, kiáltozzuk a' hallgatók fülébe, — a' népnek ezen jogát is , — hogy magát egyházi gyűlésein képviselje, minél elébb és haladékta­lanul meg kell adnunk. Igen bölcsen cselekedett hát a' dunántuli ref. egyházkerület, midőn a' nép­képviseletet elfogadta.*) *) Vári-Szabó barátunk tudósítása után olvastuk, hogy néhol a' népképviseletből f) gúnyt akarnak űzni. De a' mi hitünk erős, — 'miként az igazság, az Isten meg nem csúfoltathatik. Sz f) Képviseleti szerkezet-terveknek, — mellyeknek egyi­két a' dunántúli helv. hitv. egyházkerület választmány által, másikát a' tiszamelléki ág. helv. kerület szinte igy készíttették — szerkesztőséghez beküldendése iránt nt. Tóth Mihály 's Vandrák András oktató urak- 's barátinktól Ígéretet nyertünk. Reméljük ezeket előmutathatni: Török.

Next

/
Oldalképek
Tartalom