Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-18 / 20. szám

joga. Erre a' legelső lépést a' sepsi egyházmegye tévé közelebbről; de szerencsére mielőtt e' nálunk idétlen gyermek erőre kapott, 's maga a'tisztelt egyházmegye vágtató haladásának kárát tapasztalta volna: a' közzsinat által meggátollaték fejlődése. És igen helyesen! mert nincs szükség rendre járnom t. collegáimat, megkérdeni a1

viszonyt, mellyben mestereinkkel állanak, — a' koronként feltűnő panaszok eléggé bizonyítják, bogy e' viszony nagyobbára ellenséges — tehát a' mesteri kar a' papinak in concreto nem legszivesb barátja. 'S hiszik-e a' sepsi t. atyafiak, hogy a* gyűléseken összesimulnak? hogy egy czélra, a' közjóra lelkesülve viszhangozni fogják e' kor haladást igénylő szózatát, 's megszűnnek ármánykodni egymás és papjaik ellen? Az ö hitök tartsa meg őket! — A' mit t. B. S. úr e* lapok mult évi 39-dik számában ir a' mesterkar dicséretére, hogy t. i azok „hideg kebleinket egy szent hymnus melodiás concertjében hálára emelik", ,,e' szép hazának gyenge gyermekeiből király-, hon-, szabadság- 's jogszerető polgárokat nevelni kötelesek" 'stb. — — ezek igen szép hangok, 's egy tanító eszményét ízléssel rajzolják, — de a' gyakorlati élet kigúnyolja e' költői szavakat ; 's ha mondanám t. B. S. urnák: tegye szivére kezét 's vallja meg: egyházmegyéje tanítói közt hányadik, ki magát e' szép szókra érdemesítette? habozva nézne körül, *s kettőt-hármat kivéve, — kiket én is tisztelek — kénytelen volna megvallani, hogy a' nagyobb rész tudományos ismereteiben ma is csak ott áll, hol állott iskolából lett kijövetelekor, — ha még abból nem is felejtett? — Porosz- és más országokban másként állanak az iskola-tanítók, az igaz; de mások is ám azok; rendesen akadémikusok, 's az egyházi pálya minden fokozati nyitvák elöttök. Nálunk egy század alatt sem lesz egy mesterből pap, — miért? a' felelettel adós maradok. Aztán annak, hogy velünk ugyanazon egyházi törvények alatt vannak, talán nem szükséges következése, hogy mindenben egyenlő jogokkal is bírjanak. Ezt nem hiszem, hogy t. B. S. úr is szeretné! — Én részemről igy vélekedem e' tárgyban: mihelyt a* mesteri kar nem a' poroszhonihoz hasonló, — erről legtöbben csak olvastunk, vagy hallottunk, de nem láttuk — hanem legalább a' kor kívánatit kielégítő kiképzéssel ellátva lesz; mihelyt nem a' rhetorica vagy poesis, hanem egy e' végre alakulandó seminariumból (millyen legközelebb az enyedicollegium mellett állhatna fel) szigorú vizsgálat után kilépve foglalják el hivatalukat, 's ott tesznek a hon oltárára áldozatot, mennyi egyéni erejöktöl kitelik, — mihelyt, mondom, ezek meglesznek: nem tekintve barátja-e vagy ellensége papjának? (mert, valljuk meg, mi is sokszor méltatlanul bánunk mestereinkkel) azonnal szózatomat adom, hogy a' mesteri kar is, mint szintén a' papi, az egyh.megyei gyűléseken szózatolási joggal bírjon. Addig azonban megelégedném azzal, — minek ellenkezőjére tán egy egyházmegye sem mutat példát, — hogy a' mesterikar is megjelenhessék a' részletes zsinatokon, ott tanácskozási szabad szózattal, egy *s más tárgyak feletti indít— ványozhatás jogával birjon. Többre mtnni jelen körülményeink közt még nem látom tanácsosnak, | hacsak egyházmegyei életünkben szántszándékkal harcz-háborút kezdeni nem akarunk. Még csak egy van, miről nézetemet a'nyilvánosság ez áldott korában elmondanom feljogosítottnak érzem magamat, és ez 7) Az egyházmegyei könyvtárak felállítása. Egyik természeti tulajdonom a* dolgok egyenes előadása — 's ezért sokszor nem is messze járt fejemtől a' betörésére irányzott kő — e' tárgyban 'is tehát egyenesen kívánok szólani. — Tagadni !nem lehet, miként falusi papjaink legnagyobb részének könyvtára a Hunyadi, Lengyel, Iíolmár, Kis Ádám, Pap István 'stb. egyházi beszédeiből áll — 's tudok példát, hogy némelly papok másoktól állalvetövel hordják a' predikácziókat — (persze ezt meg is szolgálják választási alkalmakkor); — mindez lelki szegénységre mutat, 's talán ideje volna már, hogy az illy gépszerű szolgálatoknak, mások tollaivali ékesgetéseknek valahára vége-vetessék, 's saját elmélet utján készülnének az egyházi beszédek. E' végre nincs czélra-vezetöbb, mint az egyházmegyei könyvtárak felállítása. Szegények vagyunk mi erdélyi ref. papokul nagy-részben annyira, hogy saját testünktől kell a'legszükségesebbeket megvonnunk, ha évenként csak egy pár jó könyvet kívánunk szerezni, — arra pedig, hogy az idővel párhuzamban haladjunk saját erőnkön , épen tehetetlenek. Legtöbb papjaink egész éltökben beérik az iskoláikból kivitt könyveikkel, — hogy és miként haladhatni hát? Csak ugy, t. atyafiak, ha köz-költségen egyházmegyei könyvtárakat alkotunk. Tegyen minden pap és iskolamester évenként csak 20 p.krt, és meglátjuk, nem sok idő múlva százakat meghaladó könyveink lesznek, belölök a'szellemi haszon közönségesen Kiáradandó. - Egyházi életünk egyetlen organuma a' Prot. E. és Isk. Lap, de ennek számára is nem egyszer szólalt meg a' halál-csengetyü részvétlenségünk miatt. Hála istennek, láb— badoz a'kedves beteg! oh, vajha létezése hosszas és virágzó lenne!! Ez azonban ismét csak ugy elérhető, ha a*lelkesülés egyházmegyéinkben nagyobb és tartósb lesz, mint vala az udvarhelyiben, melly a' mult évben 4 példányban járatá e' Lapot, és az idén — mint értesülve vagyok — egészen felhagya azzal. Egyes pnpok erszénye bajosan birjameg, minden olcsóság mellett is, ennek folytonos jártatását: de az egyházi kerületek összes személyzete egy, két, sőt több példányok megrendelésére is alkalmas — csak ne sajnáljunk egy kis áldozatot. Fel tehát, t. atyaliak! a' részvétlenség lélekölő álmából! nyissuk meg erszé-