Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-27 / 17. szám

^z kelleftömég! Ézlenne aztánevangyéliomi böl-j cseség és keresztyéni szeretet!? Az illy protestan- \ tismustól isten őrizzen! — Szegény evangyéliomi egyház, gyenge lábon állhatsz te, ha lételed vagy nem lételed a' püspökszentelési szertartástól függ! Igy te nem Péter apostol hitvallásán alapulsz, mert Urunk azon szentegyházról, melly ezen mint sziklán épült, azt Ígérte, hogy rajta a' pokol kapui soha diadalmat nem vehetendnek: 's íme téged Magyarhonban egy püspökszentelési szertartás romba tudna dönteni! '} Ugyan miért tartjuk a' tervezett püspökszentelést egyházpusztító mumusnak? Csekélységem nem látja által, — meglehet azért, mivel költészi tehetséggel nem igen dicsekedhetvén, hiányzik bennem azon tüzes képzelő tehetség, melly ott is tud rémképeket szemlélni, hol valósággal nincsenek. — Vagy talán a* szándéklott püspökszentelés lehető puseyismusi eredményeitől rettegünk, miszerint majd utóbb belőle püspöki joghatóság, apostoli utódság, végre pedig egy infulás püspök búvik elő, ki magát, mint hieyarcha, az egyház fölé emelendi ? — Egy olly püspök joghatóságától soha sem rettegnék, ki az evangyéliomi hitvallás követője. 0 bizonyosan kellőleg fogná méltányolni az egyháztagok jogait, 's kényuraskodásban nem keresendné dicsőségét. Ez már puseyismus ? Hagyján! Igy a' reformatio halhatlan bajnokai is puseyiták leendnek velem. — Igen, Luther, Hoseás prófétai könyvének 2-ik fejezetére tett magyarázatában, ezt mondja : ,,Si Ponlifices et Episcopi desinartt evangelium persequi et blasphemare, curent ecclesiis veros doctores, impios autem et idololatricos cultus amoveant, et restituant puros et veros cultus, tum non deerunt illis ofticia nostra, agnoscemus eos tanquam parentes nostros, et parebimus libenter ipsorum auctoritati qucim verbo dimno videmus communitam. „A' smalkaldi czikkelyekben pedig igy nyilatkozik: „Si Episcopi suo officio recte fungerentur et curamEcclesiaeetEvangelii gererent, posset illis nomine charitatis et tranquilíitatis, non ex necessitate, permitti, ut nos el nostros concionatores ordinárent et confirmarent, hac tamen conditione, ut seponerentur omnes larvae, praestigiae, deliramenta, et spectra pompaeque ethnicae!" íme, minekelőtte Pusey született volna, a' protestantismus fő-hőse, már századokkal előbb, puseyita egyház 39 articulusára, azokat aláírnám, mint protest. szellemiíeket: de ebből nem következik, hogy a" mondott egyház, hierarchiai szerkezete "s püspökszentelési tanára nézve, nem hajlik oda a' r. katholicismushoz Török. ') Isten őrizzen illyet hinnünk! Csak annyitól félünk, hogy néhány prot. alapelv ellenében puseyitieus nézetek győzedelmeskedhetnek; miért azonban nem szükség romba dőlni a\ magyarhoni prot. egyháznak. Söt a1

dunántúli kerület is, a" mellett, hogy hiendi, miut hinni kezdi, hogy püspök nélkül nem eshetik meg püspökszentelés, — protestánsnak maradhat , mint az angol egyház, — csak hogy, egyik tana puseyitieus leend. Török. volt, mert ö a' püspöki joghatóságot isteni tekintélyen alapultnak ismeri; söt a* mi több, még abban sem talál protestáns vallásunkat veszélyeztető elvtagad st, ha az ev. egyház papjait keresztyén kath. püspökök által avattatná fel hivatalukra. De halljuk meg,mit szól Melanehton az ágostai hitvallás melletti védiratban: „Saepe testati fuimus, nos summa voluntate cupere conservare politiam ecclesiasticam et gradus in Ecclesia, factos etiam humana auctoritate. Scimus enim bono et utili consilio, a' patribus ecclesiasticam disciplinam hoc modo ut veteres Canones deseribunt, constitutam esse. Sed Episcopi Sacerdotes nostros aut cogunt hoc doctrinae genus, quod confessi sumus abjicere et damnare, aut nova et inaudita crudelitate miseros et innocentes occidunt. Haecausae impediunt, quominus agnoscant hos Episcopos nostri Sacerdotes. Ita saevitia Episcoporum in causa est, quare alicubi dissolvitur illa canonica politia, quam nos magnopere cupiebamus conservare. Ipsi viderinf. quomodo rationem Deo reddituri sínt, quod dissipant ecclesiam." Jó Melanehton! te hiába protestáltál az evangyéliomi szent tudomány mellet'! a' XlX-d. századbeli magyar protestánsok néhányai aligha el nem vitatják protestáns keresztyéni jellemedet, mert te, a1

régi kánonokban megállapított püspöki joghatóságot pártoló részvéttel viszszaohajtván, kanonista vagy ! ') Az apostoli utódságot illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy valamint a' Messiás országának áldásait ábrahámnak lélek — nem pedig test szerinti maradékai öröklöttek: ugy a1

keresztyén egyházban is vallástanítóinknak jelentőséget, tekintélyt, tiszteletet nem az apostolokkal! külső hivatalos összeköttetés, hanem a' szellemi ulódság, az evangyéliomi tudományban, erkölcsi tisztaságban , lelkiösmeretességben mutatkozó belviszony eszközöl. —De azért merészelnök-e állítani, hogy mindazok, kik hivatalukban az apostolok utáni következésre valamit adnak, már ez okon nem volnának az evangyéliom igaz hívei? Ha ezt tennők, ugy tettleg kifognánk rekeszteni az evangyéliomi J) Az első reformátorok pályáján szükséges megkülönböztetni stadiumokat. Mikor ők a' reformatiót megkezdtek, még nem látták, hová jutánduak, 's innen van , hogy Luther későbben elállott számos, elebbi állltmányátol. Az Aug. Conf. Apológiája pl három sacramentomot tanít; igy Melanehton is 1548-ban az Interimre irott Ítéletében.: 's ki mondaná ezt jelenkorunkban protestáns tannak? A' mellett tehát, hogy őket igaz protestánsoknak ismerjük, nem bálványoljuk annyira, mikép tagadjuk, hogy ez vagy amaz tekintetben a' r. katholicismushoz hajlottanak, vagy puseyiták voltanak, minden anachronismus nélkül. — Őszinte volt-e akaratuk a' róm. k. püspökök által történendő ordinatio tárgyában, kétlem. a1

föltételeket tekintve. Mert, Bretschneider szavaival: ,,Das Recht, ihtre Pfarrer zu ordiniren, woliten die Reformátorén den Bischöfeu der römischen Kirche unter Bedingungen, welche jene freilicfa nie eingehen konn-ten, zugesteheu," Török. *