Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-20 / 16. szám

Iádhoz tartozó, tizenkilenc/ éves grófi kisasszony Droste Vischering Johanna, Kelemen Ágoston, a' kölni érsek egyik másod unokája, ki bal lábszárán három év óta felette kínos contractióban szenvedett, annyira, hogy öt a' kocsiba föl- és levenni kellett, és járni is csak nagy-bajjal tudott, hosszú fogantyúkkal ellátott mankók segedelmével, a' Krisztus varrás nélküli szent köntöse előtti buzgó imádság után merevült lábszára használhatását rögtön vissza-nyerte, ugy hogy azötkisérö nagyanyja karján elmehete a' templomból, a' nélkül, hogy mankóra szorult volna. Miután a' grófnő ma reggel ismét majd egy egész óráig imádkozott a' szent ruha előtt, ma délután, mankóit a' főtemplomba letevén, felettébb örvendve meggyógyulásán, Wesztfáliába utazott. Eddig a' Rel. és Nev. 1844. 2. f. év 23. sz. a' történetről. — Utána e1 szavak olvashatók, nem ugyan ezen tárgyról, de gondolatunkat kimerítők : „hogy a' sokat tudás vagy inkább tudni-akarás korunk betegsége, mellyet még a' földművelő néposztály tagjaiba is minél jobban beoltani sokak kívánsága, ismert dolog; 's a' valódi tudomány, azaz: életbölcseség nem kis foka kell hozzá e' kórságot (sic!) a' népnevelési legújabb rendszerekben gyakorlott uralkodásától megfosztani. Vajha e' kóranyagot (sic, sic!): — csak most beszivárogtatni kezdő, vagy engedő népnevelők az e' betegségen már átesett és saját példájok után oknltak tapasztalásait használni hajlandók legyenek l;

í

— Most az egyszer egy gondolaton voltunk .— Nekem is a' porosz nevelés és Eichorn minister jutott eszembe! — és íelsohajték én is: Bár nilunk is több gond lenne arra, — mit az érdeklett névtelen Glossator a' Dinterféle protestáns bibliai történetekre alkalmazva „Tenfelswerk- nek" (helyesebben Luther szerint „Narrenswerk") nevezni elég szerénytelen volt. — De hiszen mindenki maga szerencséje kovácsa , mond a' magyar, csak hogy a' protestáns poroszok példája bizonyítja , hogy a' status-nevelés jobban biztosítja a' társaság csendeségét, mert értelmes, világoseszü polgárokat nevel királynak és hazának ! Meglátandjuk. mit lesznek teendők a' tüzes francziák a' bölcs király és protestáns Guizot kormánya alatt ! *:$ry2iá mo» palinak. Az Augsb. Alig. Z. még m. év jun. 29-ki számának mellékletében közié a'következő czikket: Magyar szélekről jun. 14. Magyarország nem érez hiányt protestáns buzgókodókban, kik a' magyar nemzetiség ujabbkori emelkedésében 's az e' honi, ugy-nevezett liberális párt mozgalmaiban a1

magyar nemzetnek protestantismusrai erős hajlamát akarják látni, 's magokat talán egy Magyarország lakosainak soraiban történendő nagy szakadás reményeivel kecsegtetik. A' Deutsche Allgem. Zeitung egyik levelezője , ki tudósításait a' cseh szélekről indítá legújabban, hihetőleg valamelly magyaromantól ihletve, leplezetlenül illv értelemben nyilatkozott. A' három ausztriai kath. papnak állítólag Boroszlóban az evang. egyházba történt áttérése felőli örvendetes hírt közölve a' közönséggel, egyszersmind szavát emelé, szólott idegenségek és hajlandóságok felöl, mellyek az ausztriai birodalombeli, különösen pedig magyarországi kath. egyház kebelében szemlátomást és egészen kivehetöleg mutatkoznak, és rövid időn hatalmas!) nyilatkozatokban, talán a' magyaroknak ősi hitöktöli teljes elszakadásában fognának jelentkezni. 0 bizonyossá tesz, mikép e' nézetét hiteles kútfőből merítette. A' levelező az ausztriai kath. papság soraiban hajlandóságot vesz észre , a1

római szellemtől! szabadulásra, bizonyos törekvést tisztább nézetek után 's tagjai közöl még több egyének áttéréséhez is nyújt reményt. — Mi az itt megtámadott kath. papságnak jelen időbeli valamint tudományos, ugy egyházi szellemét is jobban hisz— szünk ismerni, hogy sem azt csak szélekröli tudósításokból kellene még előbb tanulnunk; mi legkevesbbé sem kételkedünk erősítni, miképen a' csehországi tudósító nézetei e' tiszteletre méltó férfiak egyesületét illetőleg hiú remények, melylyeket az ausztriai papságnak dicséretes tudományos iránya, annak egyházi érzelmei és tisztes maga-viselete épen nem igazolnak. — Hogy a'liberális párt iránya Magyarországban inkább vallási volna, mint politikai, egészen alap nélkül állíttatik. Minden előtt, ki a' magyarországi ügyekre csak felületes figyelmet fordít is, megszűnt titok lenni, mikép itt a' religio csak palást, merő izgatási eszköz, , a' megyei vitatkozások- és választásoknál czélba-vett nem is annyira politikai, mint önzési tervek kivitelére. Ki elölt a' mai liberalismusnak azon iránya, miszerint a' régi institutiókat felforgassa, és a' társadalmi viszonyoknak új szabást adjon, tudva van, az kevésbbé felötlönek fogja találni, hogy katholikus, országgyűlési követek protestáns igények mellett emelének szót,'s a' kath. papságban az elöltök gyűlöletes hierarchiát,mellyet ők a'királyságtól (?) és régibb feudális aristokrafiától elkülönözni nem akarnak, talán megkülönböztetni nem tudnak, kíméletlenül megtámadták 'sa't. Religio és Nev. 35. 36. sz. 1844. 2. f. ér. — Csak nincs ollyan rosz könyv, miből az ember valamit ne tanulna! Már hogy mit ? az mindenkinek egyéniségétől függ! Ultrámon?aiilsmti*. Közép - rajnától irják oct. 23-ról, hogy ott Ronge János kath. papnak Arnoldi püspökhöz írott levele nagy mozgalmat okozott, e' vidékről csakugyan kevesen zarándokoskodnak Trierbe, a' nép nyugalmas viselete és a' papság okossága hatalmasan gátolják az ultramontanismus eröködéseit. A' mainzi püspök Kayser, káplalana és papságával és az egész Közép-rajna népességével idegenkedéseiket tanusitrják ama demonstratidktó!, és Triernek felé sem mennek: ellenben a' hir^S ultramontan Riílel gie-