Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-20 / 16. szám

Utravalócskák prot. esyházl gyűlésekre menemloknrh. Az évszaki idő tavaszodik, a' napok hosszúinak, a'magyarhoni utak is szikkadván, jókká lesznek, minden közlekedések könnyebbülnek, minden szoba szállást ad a' vendégeknek fűtetlen is; az egyházban a' mozgalmak ébredeznek, a' tavali jegyzökönyvek köröztetnek, legalább köröztetni váratnak, a' hazaszerte mindenfelé összejövetelekre , választmányi munkálatokra, kisebb-nagyobb testületek egybesereglésére, szóval: egyházi-gyűlésekre. Protestáns embernek egyh. gyűlésre menni, akár vándorlóra, akár állandó helyűre,*) annyi, mint végzéseket, törvényeket alkotni, bajokat eligazítani, azaz, kormányzásra befolyási jogot gyakorolni és kormánytárs lenni, mi egy-kissé az ember hiúságának hízelegvén, mi csuda, ha többnyire mindnyájan szeretünk gyűlésre menni, kik egyébként vallásunkért buzogunk, **) fáradni 's költeni nem sajnálunk, aztán kik nem vagyunk élet- és kormányzás-untak. Tehát korszerűek lesznek, és bár nem használnak is, legalább nem ártandanak az illy szent helyekre zarándoklóknak néhány itten leirt igénytelen tanácsok, vagy is (hogy magunkat tanító mesterekül kiadni ne látszassunk) eszmék, mint megannyi üdvös utravalócskák. Vegyék jó néven ezeket minden illetők; nem azt fürkészvén: ki adja az illyeséket kéretlenül; hanem mibennök a' szép, jó, igaz és elfogadandó vagy megvetendő; jelen Lapra sem haragudván, hogy ez egy szerte-repkedö és hibáinkat kicsacsogó papagáj. Tanácsoljuk először is, hogy gyűlésre minden tiszti-hivatalnokok mulhatlanul elmenjenek, az elnökök pedig épen okvetlenül. Az elnök elmaradása mindig némü botrányt szerez, a' gyűlés és minden teendők rendes folyamát zavarja, sok szóra, beszédre, kérdezésre, bírálásra alkalmat nyújt, a' meg nem jelent elnök iránti köztiszteletből és bizodalomból valamit mindig levon. A' melly elnök gyűléseken rendesen megjelenésre többé nem alkalmas, azollyatén legyen elég becsületes-szivü, a' hivatalt tisztújítás nélkül is önkényt resig*) Mindenik modornak van jó és rosz oldala; azért egyh. gyüléskedésre talán legjobb az illető megyében három városi vagy más népesebb helyet kitűzni 's e1

kis cyclusban saját költségen vándorolni. Ez közép-út, melly befoglalja mind a' vándorlás, mind az állandóság áldásait. Ezt vette most már gyakorlatba pl. az ág. dunántúli egyházkerület. Mundanus. **) Hogy illyenek világi uraink között is helylyel-közzel találtatnak, kétségbe hozhatlan, és Wimmer urnák korholó rajza (Egyh. Lap 213. old.) szembeötlően túlságos. Ellenben megvallva, hogy a1

keresztyéntelenség világi uraink között igen elhatalmazott: az evang. lelkészekre igazságtalan az a' vád, mintha ez élet-jelenmény az ö művök volna. Majd meglátnánk, világi magyar uraink között millyen vitéz terítő-pap lenne W úr, ki most olly fönlengösen beszél, fárájában nem levén köze egy úrral is. M u n d a u u s. nálni, és lelkiösmeretét azon rút önzési váddal vádoltatással nem terhelni, hogy neki egy embernek édes én-je miatt az egész testületnek közjava hátramaradást szenved. Tanácsoljuk továbbá, hogy az egyházak ügyében és képében gyűlésre hivatalosan menők vagy küldöttek, ugyan az egyház által illendő uti—költ— séggel adományoztassanak. Mert csak igy követelhetjük tölök, hogy a' gyűlésen megjelenjenek, az ügyekhez szóljanak és eljárásukról az őket küldő testületet tudósítsák. Pénzerő nélkül sem gyűlés, sem erre utazás, sem ténykedés, sem elöhaladás nem gondolható; és az az elv, hogy inkább ne ténykedjünk semmi jót és üdvest, csak egyházaink új költséggel ne terheltessenek: rosz elv, söt bün az Isten országának terjesztése ellen. Ezen elvtől vezéreltetve választatnak sokszor espereseknek, követeknek, 'stb. ügyetlen obscurus egyének, kik aztán, mint fac me talem, talis ero emberek, nem hogy a' hivatalra fényt és áldást ruháznának, hanem ök várnak illyeket a' hivataltól , 's nem visznek végbe jót, jeleset semmit. Hol pedig az egyházak buzgótlankodva, fösvénykedve , fázva, a' gyűlésre küldendőktől az útiköltséget megtagadják és csak becsületi követeket neveznek ki: ott viszont ezek vagy fogadják el az üres megtiszteltetést és utazzanak el a' gyűlésre ; vagy, ha elmenni komoly kedvök és szándékuk nincsen, ne játszanak egy testülettel, ne fogadják el szóval 's hallgatással a' követséget, hanem tegyenek őszinte köszönetet és ellennyilatkozást. Harmadszor tanácsoljuk, hogy a' kiket küldésünkkel és ügyeink viselésével megbízunk , azok feleljenek is meg küldetésüknek; megoldván nyelvök köteleit, szóljanak és ne hallgassanak, mint Esaiás némái. Hogy pedig lelkészeink is, főleg kikhez e" tanács irányoztatik, magukat a' világiak előtolakodó nemességökkel ne menthessék, világi uraink legyenek méltányosok őket szóhoz jutni hagyni, és mindenkor papi, világi követ egymást felváltva szónokoljon ; — ha t. i. ebbeli szándékát felállással papi követ is jelentette. Bátran azonban és alaposan csak az szónokolhat, ki az előbb viselt ügyeket, melléjök az egyházi lapot félben szakasztás nélkül olvasta, és a' dolgok mibenlétét körülményesen tudja. Ha dolgok és világos gondolatok bőségében vagyunk, akkor a' szó és kifejezés is könnyen, önkényt adja magát, mint Horatius mondja: „Dummodo sint res, sponte sua .... verba sequentur." Negyedszer tanácsoljuk, hogy a' gyűlést, bár mennyi napig húzódnék is az, végeztéig megvárják; és papi, világi rend távozzék a'hely színéről, hő kebelben áldást 's szeretetet vivén haza, nem pedig átkokkal. Azonban e' tanácsnak követése a1

második által van feltételezve. Végre tanácsoljuk, hogy valódi protestáns elveket vigyenek magukkal a' gyűlésre; nevesen