Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-13 / 15. szám

szülője. Én mindig a' leggyérebb tünemények közé sorozám ime közmondat, teljesedését: Apparent rari nantes in gurgile vasto. (Valamint a' bokáig érő vizben nem lehet úszni, ugy az oczeanon sem bátorságos neki ereszkedni e' czélból.) Segédeszközök nélkül tudományra szert tenni nem lehet. A' szegénység megölő betűje a' tudományos szorgalomnak épen ugy, mint a' bőség kényelme. Ha ördög volnék, országomban a' velem más hiten levő felekezet egyházi szolgáit mostoha gyermekeknek tartanám, és fogadom, hogy a' legerőteljesebb secla is — mellynek t. i. hivatalnokai lennének — meghervadna miattok. A' szegénység mellett még szárnyukból is kitépetném tollúkat, és a' „deus ex machinával" ép ellenkezőleg még vissza is veretném józan eszmélkedéseiket őreimmel. Igy alkalmasint nem sokára örvendhetnék a' puseyismus megszületésén. Ezt átalánosan a' solid tudományosságról. Bármelly hazában, bármelly vallás szolgáitól, ha ők — családjaikkal együtt — az elsanyarító szegénység alatt nyögnek: sajnálandó! hogy tolok — nem levén tehetségűkben könyvet szerezhetni — encyclopaedicus tudományosságot nem kívánhatni. Emlékezem, hogy a' v — mi tractusban túladunán, néhány papok jelenlétében — kik valamennyien vágytak az ugorkafára, akarom mondani, assessorságra — ha unaloműzés végett 's csupa ártatlanul egy tudományos Ihemát adtam elő, vagy egyházigazgatási indítványt hoztam szóba: mintha vexálni akartam volna cóllegáimat, tüzes vas 's forró-viz-próba gyanánt szolgáltak mindezek, és még a' beszéd fonalát is alig fogtam meg, már ránczos homlokkal 's keresztbe vont szemekkel osontottak az ajtón keresztül ki. Ne szóljon senki tudományos dologról, se a' közügyről, ha a'tudatlanság Golgotájára jutni nem akar. Eíféie hátramaradásainknak a' szegény lapos erszény a' gyökoka. Ha pedig az evangyeliomból 's egy-két symbolicus könyvből tartanánk censurát, és magok a' tanítók is roszúl felelnék az olly Ieczkét, mellyböl van manualisuk : igy szólnék hozzájok: Gonosz szolgák! kevesen sem valálok hívek, az egy talentomot is adjátok ide, és menjetek oda, hol sírás és fogak csikorgatása leend. Mát. 25: 26-30. A' magyarhoni túladunai ref. egyházkerület kömlödi gyűlésén határozó többség nem tudta, mit tart az evangyeüom a1

szentelésekről. Midőn az apostolok valakit fölvettek: sorsot vetett a' gyülekezet és el lön választva, Csel. 1: 26. 6: 3—5. Az apostolok kezeiket rájok veték's imádkoztak, Csel. 6: 6. Ez által nem meg- vagy fölszentelték, hanem fölavaták, beígíatlák. Szentnek lenni, annyi mint hűnnélküliség, igaznak 's kegyesnek lenni. „Öltözzétek fel, mint Istennek választotti, a' könyörületesség' indulatit, a' kegyelmességet, alázatosságot, szépségét, csendeséget, Kol. 3: 12." „Szívünket megszenteljük az igazságbani állhatatosság által. 1. Pét. 3: 14, 15. A' templomot megszentelni annyit tesz, mint minden undokságot kihordani a1

sz. helyről. 2. Kron. 29: 5." És igy azujdonan épült egyházakat — hol még nem vétkezett senki — nem fölszentelni, hanem fölavatni szükséges. Ha az ember igazán él és cselekszik: megszentelte maga-magát. Mi emberek mindössze is csak jót kívánhatunk, csak könyöröghetünk embertársainkért : de szentté nem tehetjük. Az egyik püspök a' másikra semmi különös lelki változást sem gyakorolhat, legfölebb is igy szólhat Jézussal: „Uram! szenteld meg öt a' te igazságoddal, Ján. 17: 17." azaz, az ég malasztja és segedelme legyen vele, hogy igaz legyen a' Jézusban. Ez a' buzgó sóhaj pedig inkább azokat illeti, kik maguknak választották. Nem mosolyognának-e szíves olvasóim énrám, ha a'nagy lotteriát elnyervén, valami 8 vármegyén mennék keresztül, keresni valakit, a' ki helyettem hálát rebegjen Istennek jó szerencsémért, melly azon embertársamat nem is illeti. Avvagy kedvesebb-e egy superintendens Hája a' Mindenhaló előtt, mint 300 gj ülekezetböl álló egyházkerületé Ha mondaná va laki, hogy a' püspökség legtnagash hivatal levén, a' kisebb hivatalnok nem avathatja föl: annak az evangelium szabályát olvasnám föl: „Az egyházi szolgák között'egyiket a' másiknál fölebb ne becsüld, és közöttök semmit sem kell részrehajlólag tenni. 1 Tim.* 5: 19—21." A1

gyülekezetekre nézve szinte nélkülözhető: mert ezek vetettek sorsot. Föl kell pedig lennünk, hogy a' sorsvetéskor is ébren voltak 's választottuk fölavatása által ismét nem kívánnak ámítatni. Isten tiszteletére sem kívántatik avató idegen püspök : mert „emberek kezeitől nem tiszteltetik az Isten, Csel. 8: 17." Szentelje meg minden ember maga-magát, tehát a'superintendens is, azaz: irtson ki szivéből minden gonoszt: 2. Kron. 29: 5. — Isten maga a' megszentelő: Ez. 50: 12. — Ne a' püspök vagy akárki is iparkodjék püspököt szentelni: „majd megszentel bennünket maga a' felséges Isten, ha féljük öt: És. 8: 13. 14." Ugyan miért terhelné magát a' superintendentia ? Kol. 2: 20. Nem olvasták-e, hogy a' cerimonia nem szenteli meg a' püspököt: 'Síd. 10: 1. Lényegileg ugyan mi baja van dunántúlnak? Felelet: nincs egyházi elnöke, vagy legalább nem volt; sorsot vetettek tehát 's lett egyházi elnök. Mi híja van még ez evangyéliomszerü eljárásnak? Össze kell jöniök a' gyülekezeteknek, és imájokban az Isten áldását kérve, kezdessék el vele az elnökséget, Csel. 6: 6. Semmi másra nincs szükség, mert a'cerimoniák: árnyékok, Kol. 2: 17. A' gyülekezetek képviselőik által jelennek meg, Csel. 15: 2. — Jó illatot ne vigyenek a' püspök beigtatására, mert az Ur elölt utálatos, Es. 1: 13. Tömjényt se vigyenek az Ur eleibe, mert mintha a1

bálványt ajándékoznák meg, Es. 66. 3. — Ha-15*