Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-13 / 15. szám

források megnyílását reménylhetjük. — És ezen források ki nem mutatása látszik nekem az alapszabályok további, még pedig legnagyobb hiánya lenni. E' tárgyra nézve a' III. fejezetben átalában csak ezeket olvassuk: „Gyámintézethez csatlakozó minden község saját kebelében egy választmányt nevez, melly a' Gyámintézet kebelbeli egyes tagjaitól az adományokat beszedi, azokról a'községbeli egyes tagoknak számot ad 'stb " Én itt speciálisabb, részletesebb intézkedést ohajtoltam volna , *s ezekért bátor is vagyok némieket a' vélt hiány pótlására ezennel ajánlani. Föltéve, hogy a' Gyámintézet minden jótékony segedelmezést magára vállalna, kivéve csupán azt, mellyet minden község saját keblebeli szűkölködő akár intézeteinek, akár egyes tagjainak adhat 's adni tartozik; akkor én a' Gyámintézet számára az egyes községektől járandó adományokat két rendbeliekre osztanám: a' községek egyházi pénztáraiból és az egyes községbeli tagoktól eredőkre. Az elsőket illetőleg egy esperességi választmány állal minden gyülekezet könyveiből hitelesen kiíratnám azt, mennyi adatott ki eddig évenként közpénztárából supplicatiókra, albisaliókra, elégett egyházakra 's egyéb hasonnemü kéregetésekre 's ezen ősz veget ezentúl egyszerre a' Gyámintézet pénztárába téletném által. Továbbá a' községeket az illető hatóságok utján arra kötelezném, hogy minden, középületeiket az önmagok által meghatározandó öszvegnek például egy vagy egy fél száztóliával tűzkár ellen biztosítani ezen Gyámintézetnél tartozzanak. 'S itt különös figyelmet kérek! A' mi gyülekezeteink legtöbb, legtetemesb károkat a' tüz-elem által szenvednek, valaminthogy a'szertejáró egyházi kéregetök nagyobb része is hasonló károsodottakból áll. Ez okért szükségesnek is találtatott már több helyütt ezen csapás ellen gyökeres óvószerekhez nyuliii. Igy a' gömöri esperesség minden keblebeli gyülekezetnek kötelezöleg meghagyá, hogy középületeiket a' tűzkár ellen biztosítsák. És a' dolog, noha kezdetben némi nehézségekkel vala egybekötve, a' kellő erély hozzájárulása után, most már megyen. De, Úr Isten! mennyi pénz szivárog ki ez által szegény gyülekezeteinkből egy harmadik idegennek kezébe! Némelly gyülekezetek, kiket a' sors súlyos keze ér, igaz, megvigasztaltafnak.ez úton: de a'legnagyobb rész ugy adja ki pénzét, hogy annak, a' valószínűség calculusa szerint, soha semmi hasznát nem látandja. 311IIy jó volna a' dolgot ugy elintézni, hogy szükség esetében a' szerencsétleneken is segítve lenne's a'fenmaradó felesleg is ne egy3-diknak, hanem minnen-magunknak jutna. 'S ez már, csekély nézetem szerint épen a' Gyámintézet által volna a' Iegöl Izlerűbben valósítható. Ilonunkban körülbelcézsOg evang. gyülekezet van; tegyük, hogy e ek a' Gyámintézet kebelében egy kölcsönös biztosító egyletté alakulva, mindenik közölök egyremáara 20 váffó ftot fizetne évenként t milly tetemes öszveg (480 X 20 == 9609 vft) állna készen minden esztendőben a* Gyámintézet rendelkezésére! Valóban alig hihető, hogy az azt mindig egészen kiadni kénjteleníttetnék: sőt gondolni lehet, hogy noha rendkívüli esetekben tán nagyobb kártérítési öszvegek is kívántatnának tőle, végeredményben még is e' mellett csak nyerne, *s valamint egyrészről a' szerencsétlen gyülekezeteken segítene, ugy másrészről a' maradványnyal alaptökéjét, melly szintúgy csak a' gyülekezetek javára kamatozna, tetemesen nevelné. *) A' Gyámintézelhez különben is illynemüí ügyefogyottak fognaklegsürübbenfolyamodni; de midőn az azokat másképen tán csak palliativ segélyezésben fogja részesíthetni: illy módon mindezen bajukat gyökeresen orvosolhatná, mind más^ bajaik orvoslására is nem megvetendő summácskát takaríthatna meg. Azért még egyszer, ez eszmére különös figyelmet kérek! A' Gyámintézet jövedelmének másik ágáty szerintem 's az alapszabályok szerint is, az egyes1 községbeli tagok adományai tennék. Én ezeket is nem amúgy átalános határozatlanságban hagyatni? hanem bizonyos rendszerbe vétetni szeretném, Bajorországban van egy egyesület „a' r. kath. hit terjesztésére," mellynek pénztárába a' r. kath. községeknek minden tagja illető papja által vasárnaponként egy- egy krajczárt fizet. Ki nem látja át első tekintetre, milly üdvös és sikerdús adakozási mód ez ? Hajdan a' közügyért kevesen sokat tőnek; az ujabb kor egy más, eredmény-gazdagabb segedelmezési módszert talált fel: keveset adat 's tétet, de sokakkal. Ama bajor egyesület már is roppant summákkal rendelkezik. Alkalmaztassuk ezen módszert mi is tárgyunkra, — állítsunk minden gyülekezeteinkben a' Gyámintézet javára krajezáros egyleteket, azaz kötelezzük le egyházközségeink minden tagját, ki erre leköteleztetni akar, hogy azon intézet pénztára számára minden vasárnap papjának kezébe egy váltó krajczárt fog letenni. Magát peÜig ezen egyletek létesítése 's az azok körüli eljárás módját intézzük el például ekképen: a) Az egyházi hatóságok hozzanak végzést, minden papnak szorosan meghagyót, hogy híveit házról házra eljárva, hozzájok körülbelöl imígyen szóljon: „Lássátok, barátim! minket eddigelé évenként számos ügyefogyottak kerestek meg keresztyén segedelem gyűjtése végett, de ezen segítésmód valamint czélszerütlennek bizonyult be, ugy nem egynek közőletek is aligha nem terhére volt már; most kegyes férfiakból egy egyesület alakult, melly minden szűkölködők számára a' segedelem helyesebb, arányosabb kiosztása gondjait magára vállalá; hozzánk tehát kéregetés végeit ezentúl *) Ha e' felelt a1

protestáns Gyámintézet, mint névénél fogva ugy is illenék, a1

korunkbeli mindkét prot. egyházra kiterjedne, az eredmény még jóval nagyszerűbb lehetne. G.