Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-30 / 13. szám

ka szerencsével kinyert orgánumát is mellőzve, mellynek szerkesztőségét pártossággal vádolni épen nem lehet: politikai lapot választanak arra, hogy separatismust hirdessenek, és előre is nyil­vánítsák, hogy ellenkezőről meggyőződni nem is akarnak. Ámde a' szilárd protestáns Dobos, hisz­szük, nem fog bizonytalanságban hagyni minket ama törekedések felöl, mellyek ellen lelkesen figyelmezteté hitsorsosait, kik már eddig is meg vagyunk szomorodva. — Hisszük azt is, hogy ama vidékről többen is fel fognak e' tárgyban szőjalni! addig is szerény javallatomat bátor va­gyok ajánlani: Tessék minél-elöbb az aránylagos teher-viselést behozni egyházunkba is, hogy dí­szes, de nem pompás templomok, iskolaházak építtethessenek, orgonák szereztethessenek, a papok és tanítók jobb fizetést kaphassanak , hogy a' nép a1 protest. cultushoz neveltethessék, és ha ugy tetszik, a' püspök fizetése is szaporíttathassék, hogy ez híven és gyakrabban eljárhasson fő­pásztori tiszte teljesítésében! Ugy gondolom, hogy ezzel mind a1 szentelendő, mind a' szentelő püs­pökök jobban meglesznek elégedve; és az espe­resi collegium is sértve nem leend. De csak ké­rem, ne tessék füstöltetni! mert ez bizony nem protestantismus, de tudom, hogy papismus sem lesz. Mert XVI. Gergely, mostani pápa, is jó em­berismerettel mondá a' cardinál-collegiumbannem rég: Vogliono il papismo senzapapa, azaz: akar­nak pápaságot pápa nélkül. Ez pedig csakugyan semmi sem! Jakabfalvay András. Belföld. Isten országa érdekében! őszin­te kérelem a' két prot. felekezet t. ez. espereseihez 's főiskolai lailfa­náraihoz. Emlékezhetnek szíves olvasóink, mert nem is rég történt, mikép vámosi ref. lelkész, kerületi 's megyei tanácsnok, n. t Pap István ur­nák (ki egész papi bibliothekát szándékozván ki­adni, több mint tíz darab, önálló munkája már a' világ előtt áll) minden munkáira a; koronát fölte­vő 's maradandó becsű, templombeli catechisatioi — mellyek kinyomatására nézve egypár évvel ezelőtt Szilády Károly kecskeméti könyvnyomó úrral egyeség történt — iránt tudakozni bátor voltam, hogy miért tartatnak a'véka alatt? Nem tiltám fáradságomat, személyesen is utána-járni ezen fönakadásnak. Levelemben bátorkodtam megke­resni n. t. Pap István urat is. adná állal nekem két föltét alatt: 1) Hogy nemzeti nyelvünk iránti tartozásomat teljesítendő — mennyire parányisá­gomképes, a' kathedrai népszerűség pedig megen­gedi — korszerűbb stílbe foglalhassam , és 2) Hogy délesti istentiszteleten leendvén használan­dók lelkészeink által — mennyire a' tárgyalt igazságok fölfejtése csonkítás nélkül kivihető, megrövidítsem. Kérelmem megnyerésével dicsek­szem az Úrban. Alulirt tehát az utósókéz hozzá adásával, sa­ját költségemen bár megkoplaljam, szomjaz­zam és megrongyoskodjam — kinyomatandom, mert meggyőződéssel nyilváníthatom : hogy a1 ket felekezet uniója sikeresebben nem eszközölhető , az egy akol és pásztor inkább nem remélhető, mint ezen egyházi tanításokban előadott, fölvilá­gosodott, confessiohoz nem ragaszkodó evangyé­liomszerü fogalmak és eszmék által, mellyekhez hasonlót magyar predikátzióinkban illy mennyi­ségben nem olvashatni. Mind az LII űrnapjaiban vannak textusul használható bibliai helyek , 's ekképen délelőtti szónoklatok gyanánt is szolgál­hatnak, és erősen hiszem, hogy bármelly feleke­zetű keresztyén is kedves éleményt találand még a1 dogmák fejtegetésénél is. Midőn ezelőtt há­rom-négyévvel mélt. gr. Zay őnagysága az unió emberbaráti fogalmát adta: hajh! sohajték mélyen magamban, nt P. I. úr catechisalióiban kifejtett ev. elvek szerint lehelő az *J. De nem szándé­kozom sem encomiumot, sem programmot irni, 's csak röviden ismétlem: hogy ón a' gyermeket az enyészettől megmentem. Hogy azonban a' pél­dányokat számolatilag tehessem: fogadják karjaimat —kinek kezében a' gyermek — a' két prot. feleke­zet mélyen tisztelt esperesei, és főiskolai hittaná­rai, hogy megyéjökben , 's illetőleg a'hittanulók között egy körlevelet s mellé jelen soraimat csu­pán aláírás végett — mert sajátomat 's mindene­met előlegezem — bocsátani szíveskedjenek. E' körlesztést egy évnegyed alatt teljesíteni — Isten országa ügyében, mellynek sáfárai — kegyes­kedvén, az aláírók számáról, vagy pesti lelké­szek, dr. Székács és Török urakat — kiket ezen­nel tisztelettel fölkérek — vagy csekélységemet (utolsópostám: T.-Szolnok) junius-vagy juliusban, vagy elébb is tudósítani méltóztassanak. Jól tud­hatják n. t. urak, mint óhajtja megyéjök papsága több idő óta a1 kinyomatást. E' tanítások által ter­jesztendő fölvilágosodást a' gyönge szeműek ne­hezen fogják ugyan kiállhatni: de érte, a' köz­ügyért, Isten országaért áldozni kész valék 's leendek. E' jelen kérelmem sikeréről annak idejé­ben számolandok. **) Martiusban, 1845v Ifj. Vári-Szabó S., tiszavárkonyi pap. Ig'iSZÍtáS: Lapunk néhány szamaban olvashato eme sza­vakat: „puseysmus, puseysticus, puseyiticus, puseyfa" igy kell irui: pusey/ímus, pu-seyz'sticuí, puíeyz'ita. 1823-ban adta kint P. I ur röpiratát a1 „Vallási egye­sülés ideájáról." V.-Sz. **) A' körűi belől 35 ívet tevő 's két kötetből álló Uönjv ára szabatosan előre ugyan nrm tudható: de a' 4 valló forinton felül, ha lesz, csak néhány kr. leend. V.-Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom