Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-30 / 13. szám

sem szólhattam. Csak az ok nélküli megtámadlatás verte le erőmet. Most már itt kivánok lenni. A' Lapot én már elolvastam. De azt, hogy én és fiam miért támadtattunk meg, még csak képzelni sem tudom." Szendrei engedett .... Az ifjú Vezendivel együtt átfutotta a' bajt szülő közleményt . . . . Megolvasta ugyanazon szám alatt Jakabfalvay Andrásnak Dr. Ferenczi úrhoz intézett igen derék 's nyomós dolgozató erőteljes nyílt levelét is. — Ekkor egész hideg vérrel kérdezé esp. Fejes György úrtól „De hát mi okon 's jog szerint támadtatik meg az „Életképek" festéseért az én sógorom és fija ? — Hiszen itt nincs kitéve a' közlő neve. De meg, én bizony nem is látok az egész közleményben semmit, mi ennyire háborgásba hozhatta a1

kedélyeket." „Ugyan kérem — közbe-kiált Fejes György — mikép beszélhet igy becsületérző ember? Hiszen e' közlemény szemtelen gúnyirat, daróczos satyra, embertelen aljas kritika, sértegető férczelet. Nyomorult szüléménye a' névtelen gyávaságnak, névtelen megtámadásnak!" ,,A' világért sem, édes nagytiszteletü úr! — mond a'leghiggadtabb vérrel Szendrei - igaz, hogy e' pamphleti styl csipö, metsző, de embereink legtöbbjei csak igy értik még most a' nekik szóló igéket. Jó jel az illy közlemény egyh. világunkban, melly,mintfájdalmasan tapasztalhatjuk, annyira impraegnálva van, lustaságot, buzgóságot, elbizottságot, mozdulatlanságot, 's igy rothadást szülő atomusokkal. Illy közlemények által kezdődik a' poshadt és poshasztó lég tisztítása. — A' mi pedig a' névtelenséget illeti: előre megjegyezvén, hogy az Életképeket a' két Vezendi már csak azon oknál fogva sem írhatta, mert ők is jellemezve vannak: a' névtelenség a' műveltebb világon mindenütt divatban él, 's miért kezdenének a1

mieink új divatott illyen korban, melly épen nem a' martyrság kora!? A'legphilanthropicusabb reformerek is, — ha rájok kerül a' sorozat —,.feszítsd meg"et kiáltanának az igazság apostolaira.'' „Am irjon akárki név alatt, vagy névtelenül, — szóla Boros Márton — csak személyeskedésre ne alacsonodjék! —" „Igen! de ez az, mi, ha közügyben történik a' közlemény, kikerülhetlen. Mert személyektől függ a1

közügy menetele, 's a1

kettőt elválasztani lehetlen. Ki kormányzói 's tisztviselői hivatalt viselni kiván: ismernie kell a' körébe esők boldogithatásának magusi titokkövét; 's ki az említett közhivatalt elvállalta: el kell készülve lennie, hogy tűrni tudja a' szavai 's tettei fölölt elhangzó közvagy egyes megrovást. Ki azt akarja, hogy róla ne beszéljen a' világ : maradjon elzárkózottan szobájának sutszegleiében! . . . Én tehát, — igy folytatá Szendrei — édes nagytiszteletü úr! ezen betűk elöl behunynám szememet; ezekért, hogy több bajt ne okozzak, senkit, de senkit sem gyanúsítanék. Az irkafirkálót fel sem venném. Ennek legnagyobb büntetés az volna, ha nagytiszteletü úr füle-botját sem mozdítaná károgásaira." „Bizony, igazsága van a' tekintetes urnák! — mond megszelídülve Fejes György — előre mondtam én ezt Boros Márton barátomnak „fel se vegyülW", de ö nem állott rá, ö késztetett, hogy jőjünk rá Vezendi barátomra, mertő azt hiszi, hogy Pali irta Én igazán bánom oknélkiili megtámadásomat. Igy jár, ki bogár után indul!... Ide a' kezed, Málé barátom! ugy-e megengedsz ?" „Szívesen, — rebegé ellágyulva Vezendi Máté — én soha meg nem sértettelek, 's hiszem hogy fiam egy vérű velem." — Kezet fogtak. Vezendiné kibeszélhetlenül öriilt. Szendreit 's íiját összecsókolta. Azután vacsorát készítni sietett. Csak Boros Márton képén látszott engesztelhetlen makacsság, mellyet azonban most ez alkalommal elfojtott. Boszúját későbbre halasztotta, mert, míg Szendrei 's az ifjú Vezendi az egyházi Lapot olvasták, azalatt egy Vezendi Pál által készített irományt 's ebben olly tárgyakróli értekezést pillantott meg az öreg asztalán, melly értekezésért magasb helyeni bevádoltalást 's elitéltetést látott szükségesnek. Az irományt tehát, ördögi vigyorgás közben , kapuirockjának tágas oldalzsebébe simította. Lecsillapulván ezek szerint a' kedélyek láza, Szendrei átfordította beszédét Jakabfalvay urnák Dr. Ferenczi úrhoz intézett nyílt-levelére, nyilian 's őszintén megvallva, hogy ö ez érdemteljes, tudós férfiúnak minden nézeteiben osztozik Elveit magáéivá teszi. írási modorát pedig fölette nagyon szereti. „Én, — mond szerényen az ifjú Vezendi — egy tárgyra nézve, egészen eltérek Jakabfalvay úr nézetétől. 0 a' budai zsinat canonai iránt némi előszeretettel látszik viseltetni, 's kérdésbe teszi: „Miért ne lehetne azokat ma is bölcsen alkalmazni .. ?" hozzá-teszi ugyan ezt is: „hogy ő is szinte akar ama törvény-javallatokon javítani ,.Halljuk, édes öcsém, — szóla Szendrei — eltérő nézetidet! Nagyon szivesen meghallgatom. Mert én magam is olvastam a' budai zsinat canonait, sőt, ha jól emlékezem, épen itt Máté sógornál olvastam 1821-ben, mikor ama híres convent tartatott, a' zsinat naplóját is. És nekem akkor is tetszettek e' cánonok; 's ugy tudom, hogy a' tiszántúli egyházkerületben lb21-ik évben törlént reformok részint a' budai zsinat actáinak nyomán jöttek létre" . . — „Jól emlékezik, édes bátyám! — felele Vezendi Pál. — Én is az atyám jegyzeteiből olvastam a' naplót. Abban is igazsága van, hogy az 1821-ben történt traclualis coordinalio a' budai zsinat canonai után van némileg intézve. De ki is