Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-23 / 12. szám

tartozik a' háromszori hirdetésrőli bizonyítvány. Akármi okon hiányozzék ez, én ugyan sem az ugyanazonegy, sem a' vegyes-vallású párokat össze nem esketem. Mert, véleményem szerint, e' tényt törvényszegésnek mondhatni." „Hiszen így — közbe-szól Szendrei — a1 vegyes házasságoknak protestáns lelkipásztorok általi összeeskethetéséröl rendelkező új törvényczikk merőben otiosa lex." „Tagadhatlanul az, — válaszolá Selymesi — 's innen okvetlenül sérelmek fognak keletkezni, ismét törvényhozás által elenyésztetendök; mert lehetlen, hogy az ekkép vexált házaspárok illető világi törvényhatóságaikhoz ne folyamodjanak; miből kikerülhetetlenül következik a' clerussali összeütközés." „Már én, — fölkiált tüzesen ugyan, de még is szerényen Bátori — én összeesketem a' vegyes párokat is, ha a' magunk templomában háromszor ki voltak hirdetve, 's ha két tanú Írásban bizonyitja, mikép a' r. cath. plebanus rá nem birathatott a' hirdetésre , vagy az erröli bizonyítvány kiadására. — Ki hinné, hogy a' zólyomi párok nyertek volna illy bizonyítványt plebanusaiktól: még is öszseeskettettek a' protestáns lelkipásztorok által, 's a' házasság törvényesnek országgyülésileg megerősíttetett." „Hiszen, édes Öcsém uram! — felele Vezendi Máté — épen ez a'bökkenő, hogy azoknak törvényesítése is csak országgyűlés által történhetett meg. Egyébiránt én nem ellenkezem. Ám cselekedje, édes öcsém uram. Magam azonban, haszinte törvénytelen cselekedetet követ is el a' r. cath. plebanus, szinte törvénytelen cselekedetre soha sem vetemedem. Inkább tűröm a' hiányos törvény nyomasztó súlyát, mintsem hogy törvénykivüli álláspontra essem; 's inkább panaszkodjanak a' sérelmes felek más ellen, mint hogy magamat, okos czél nélkül, törvénysértés vétkével vádoltatni engedjem." „Ezeket mind tisztán látom, — igy rekeszté e' tárgyróli beszédet Szendrei — de az átmenetre vonatkozólag van egy kérdésem még : Ha tudniillik az áttérő semmit sem tudna a' vallásból, vagy épen iskolába sem járt volna soha: az illyet min den előre való oktatás nélkül is bevennök híveink közé?" „Természetesen, hogy bevesszük, — válaszolá az ifjú Vezendi Pál — 's miután már mienkké lett: illető lelkipásztorának leszen kötelessége, hogy valamint ekklézsiájabeli mindegyik tag, ugy ez áttért egyén is, tiszta és szentirással megegyező keresztyén hitnek ismeretére juttassék. Melly ismeretet hitfelekezetünk akármellyik tagja, ha soha egyebütt, mint templomban nem taníttatnék is, 's ha egy betűt sem tudna is olvasni, csupa hallásból megszerezhet, részint a' vasárnapi predikátziók részint a' hétköznapi bibliamagyarázatok után. a' bibliaolvasás által. —Ez a'reformált keresztyén hitfelekezet lelkipásztorinak legszebb öröme 's dicsekedése, hogy híveikre nézve részint az élőszóvali tanítás, részint a' kezökbe adott bibliának szabad ol.vashatása következtében igéről igére teljesíthetik Krisztus Jézus ama rendeletét: „Menjetek 's tanítványokká tégyetek minden népei!" — Mind az időknek végeiglen megáll a' helvetziai vallástéfelnek ezen állitmánya, „hogy a'szentírásban a' Krisztusnak közönséges anyaszentegyháza, tökéletesen előadva találja, valamellyek tartoznak mind az idveséges hitre, mind az Istennek tetsző élet helyesen rendelésére." 1. Bész. § 2. „Én is ezt hiszem, söt tapasztalat után tudom, — mond lelkesülve az öreg Selymesiné —. Ezelőtt két évvel, tiszteletes Vezendi úr közbenjárása által,pusztánk rendes lakosainak számára 60 bibliát hozattam. Kiosztottam jutalmul közöttük. Fölszólítottam az olvasásban nem igen gyakorlottakat, hogy mivel még templomunk nincs, ha a* szomszéd faluéba el nem mennek, gyűljenek a" jobb olvasókhoz, 's hallgassák ott a1

bibliai szent könyveket. És én bátran merem állítani, hogy embereim Üdvezitönk tudományának azon tanait, vagy az én egyszerű nyelvem szerint, azon örök igazságait 's Ígéreteit, egyszersmind parancsolatait, mellyek az idveséges hitre és Istennek tetsző, erkölcsileg tiszta élet folytatására megkívántatnak , egyről egyig mind tudják, 's az egész vidék tudomása szerint, teljesítik is Azt, hogy mi különbségek vannak a' különféle hitfelekezetek rendszeresített hitágazalaik között, nem tudják : de nincs is rá szükségök." „Nemcsak nekik, — folytatá Vezendi Pál ifjúi lélekerövel — de általában véve semmiféle gyülekezetnek sincsen, mint népgyülekezelnek, arra szüksége. Valakik, akár hallás, akár olvasás után, tudják az emberi józan észnek Istentől adatott bibliai kijelentésből, hogy a' világot létrehozó fentartó, tökéletes lelki és erkölcsi fövalóság, az Isten, azt akarja, mikép mi is emberek, mint okos és halhatatlan lélekkel megajándékozott teremtmények, követvén a' lelkünk elébe tűzött törvényeket, napról napra jobbakká, tökéletesebbekké lenni törekedjünk; — valakik továbbá az Istennek , mint boldogságunkat eszközlö mennyei atyának, hiven engedelmeskednek: — mindazokat ugy tekinthetjük 's kell tekintenünk, mint „egy Atyának" gyermekeit, ugyanazon „egyházinak tagjait; — melly „egyházat" minthogy abban mindenki elébe Isten ,,szent" törvényei adatnak megtartás végett, „szentegyház"nak; 's a' mennyiben minden ember bír okos lélekkel, annálfogva Istennek és törvényeinek ez ismeretére, a' bibliai kijelentés után, eljutni minden ember képes, „közönséges szentegyházonak, a' Krisztusról pedig, ki Istentől az emberi nemzet idvezitöjeül rendeltetett, 's az időnek teljességében el is küldetvén, e' kö-